Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-10 / 36. szám
288 MAGYAK FÖLDMIVELŐ — Agyonsujtotta a meteor. Szalárd községben a falu határa alatt a minap reggel halva találták Fazekas Mihály ottani gazdálkodót. Fazekas holtteste össze volt égve és több helyen megszagatva, mintha villám sulytotta volna. A nép azt beszéli, hogy Fazekast az égből hulló kőmeteor sújtotta agyon és azt beszélik, hogy meg is találták holtteste mellett a gyilkos meteort. — Szerencsétlenség egy cséplésnél. Sipos Mihály 43 éves avasujvárosi lakos a múlt héten az avas- újvárosi szövetkezet cséplőgépénél mint gép-etető dolgozott. Munkaközben a gépen megcsúszott s esése közben lába a gép dobjába siklott, mely lába fejét teljesen összezúzta. Súlyos sérülésével a szatmári közkórházba szállították. — Esküvő a halálos ágyon. Tóth Péter körmendi földmives, aki esztendők óta él közös háztartásban Német Borbálával s már négy apró gyermeke van, agytifuszban hirtelen megbetegedett. Az orvos lemondott életéről s Tóth érezve közeli végét, kifejezte azt az óhajtását, hogy mielőtt sírba száll, szeretne Német Borbálával törvényes házasságot kötni, nehogy gyermekeire, akiket rajongásig szeretett, ujjal mutogassanak az emberek. A haldokló kérelmét kedden délután teljesítették és Tóth István anyakönyvvezető összeadta a nagybeteg embert Német Borbálával, majd később Nagy László róm. kath. lelkész adta rá az egyház áldását, egyben feladta neki az utolsó kenetét. Az Isten nyugosztalja. Az orosz-japán békét megkötötték. A mi újságunk éppen készen volt már az elmúlt héten, mikor jött az örvendetes hir, hogy az orosz és japán békekövetek megállapodtak és hozzáfogtak a békeszerződés Írásához. Az egész világ örül. Ahol csak emberek élnek és érző szív dobog bennük ott általános az öröm e békekötéskor. Hiszen a világnak, a történelemnek legirtóztatóbb háborúja volt ez. Ki ne örülne annak, hogy vége van tehát a további öldöklésnek, gyilkolásoknak. Sok özvegy, sok árva marad igy is, de hát még ha tovább tart ez a rettenetes öldöklés. De más különben is jó hatással lesz majd minden országra nézve ez a béke. Mert hogy a háború belejátszott az általános drágaságba, az bizonyos. A béke nagyon meglepő volt. Készint azért, mert még az az utolsó órákban is az orosz cár harci kedvéről Írlak az újságok. De főleg azért, mert másféléül meglepő győzelmek után a japán hadi kárpótlás nélkül bocsát meg ellenfelének az orosznak. Büszkén mutatja ezzel is, hogy őt, a japánt nem pénz, hadi dicsőség vezette, de mert attól kellett tartania, hogy az orosz őt is felfalja. Kinek köszönhető a — béke? Általában azt tartják, hogy a béke megkötése Roosevelt, amerikai köztársasági elnök érdeme. Jobb közvetítőt az öt világrészben sem találhattak volna. Hát szép diadala is ez az Egyesült Államok számára. De különösen az elnöknek hozott ez a békítő szerep nagy tekintélyt. Nagyban megvalósitá ő ezzel a tényével egyik elődjének jelszavát: »Itthon megelégedés, boldogság, tekintély pedig a külföld előtt.« Mit tanulhat e háborúból Oroszország ? Sokat, nagyon sokat. Hogy nincs oka pöffeszkedni. Hogy nincs oka többé azt hinni, hogy ő legyőzhetetlen. Legyőzték és még a japán ötezer millió dollárt is odadobott neki, mintegy tudtára adva, ime nem célunk földig tiporni és alázni. De tudd meg, hogy fészkelődéseidből, kapzsiságodból már elég volt. Japánnak sikerült valóságos békét kötnie. Megszabadult a háborúban való lekötöttségéből, s mint diadalmas, erőben meggyarapodott hatalom kötötte meg, épen e napokban az uj angol-japán szövetség úgy, hogy most bízvást hozzáfognak kelet-ázsiai uralmának szervezéséhez. Vajha ezt a szerencsét azzal kezdené, hogy a diadalmas ország népét a kereszténység közösségébe állítaná ! Most, hogy túl vagyunk a vérengző háborún, érdemes lesz leszögeznük azt a tényt, hogy ez a háború egyike volt az újabb kor leghosszabb háborúinak. 569 napig tartott, azaz egy évig, hat hónapig s tizenkilenc napig. Ennél csak az 1853-iki orosz-török háború volt hosszabb, de az is csak azért, mert tulajdonképen csak a krimi háborúval ért véget. Ez két évig, négy hónapig és három napig tartott; az 1866-iki porosz-osztrák háború mindössze harmincöt napig; az 1866-iki osztrák-olasz háború ötvenkét napig; a porosz-francia háború hat hónapig és kilenc napig; s az 1877—78. évi orosz-török háború tiz hónapig és kilenc napig. De nemcsak az időtartamra volt ez a háború a történelem legnagyobb hadjárata, hanem az egymással szemben álló hadseregek számánál s a szenvedett veszteségeknél fogva is. Japán 750 ezer emberrel vett részt a háborúban s Oroszország legalább is egy millió emberrel, mert az óriási veszteségek dacára is, a harctéren még mindig 550.000 orosz katona áll. De a veszteségek is nagyok voltak. Egészen pontosan nem lehet ugyan a veszteségeket megállapítani, de megközelítőleg igen. A rendelkezésre álló adatok szerint Japán 1904. évi február 6-ától, azaz a háború első napjától 1905. évi junius végéig halottakban és sebesültekben veszített 166,756 emberi, ezek közül a halottak száma i8,780. Az orosz veszteségek ennek majdnem kétszeresét teszik, 320,800 embert. Elenyészően csekély az elfogott japánok száma, mindössze 646 ember, mig az orosz foglyoké 67,700 ember. Oroszország 83 hadihajót küldött a- harctérre 410,224 tonna tartalommal s ezekből csak 10 hajója maradt meg 63,036 tonna tartalommal. Japán 76 hadihajóval vett részt a háborúban 274,184 tonna tartalommal s ebből csak 12-őt veszített el 46,025 tonna tartalommal. Ezek-, kel a veszteségekkel szemben azonban elfogott 7 orosz hadihajót 44,486 tonnával, ezenkívül kiemelt 3 elsülyedt orosz hajót, úgy hogy a japán hajóhad tonnatartalma ma legalább 25.435 tonnával nagyobb, mint a háború előtt. Oroszország legnagyobb veszteségét Mukdennél szenvedte, hol 450.000 orosz halott maradt a csatatéren s a japánok elfogtak 50.000 embert, mig a tengeren a csuzimai ütközet volt Oroszország legnagyobb veresége, ahol a 11 orosz csatahajóból csak négy s a 19 cirkálóból is csak négy maradt meg neki. Japán tehát olyan fölénynyel verte le Oroszországot, hogy ma talán nincs hozzáfogható katonai hatalom, vagy legalább is a legkiválóbbak közé tartozik. S ma már nem kell attól tartania, hogy épen úgy elveszítse győzelmének gyümölcsét, mint elveszítette a szimot-noszeklii békekötés után, mikor egy európai koalíció szövetkezett ellene. NEVESSÜK MII! * * Tud-e főzni? Öreg ur a fiatal házashoz : Hát osztég tud-e az ifjú asszony főzni ? Fiatal házas: Főzni tud ő, csak én nem tudom megenni, amit főz. * Majd megfordul. Beteszi a részeg ember az ajtó zárjába a kulcsot s nagy erősen tartja. Jön arra egy másik és megszólítja: — Hé komám, mit tartja kezében azt a kulcsot? Fordítani is kell azon, ha a házba akar menni! — Nem vesződöm biz én avval — dörmögte a részeg — hiszen az egész világ forog velem, majd csak megfordul egyszer ez a kócs MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZ ATMÁBON.
