Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 36. szám

286

MAGYAR FÖLDMIYELŐ

fölöslegünk, amelynek értékesítéséből várjuk a közgazdaság kerekeinek megolajozását. A második főtermény, az árpa is megütötte a közepes mértéket, — de hogy örömünk teljes ne legyen, a kukorica termés az idén megint csődöt mondott.

Ritkaság az, hogy a termelésben minden jól sikerüljön, de az még nagyobb ritkaság, hogy két egymásután következő évben ugyanaz a kalamitás ismétlődjék. Még pedig messze kiható nagy kalamitás. Mintegy 18—20 millió mélermázsa kukorica elmaradása a nemzet magtárából, nagy vérkeringési zavarokat idéz elő a közgazdaság szervezetében, mint azt az elmúlt esztendőben is láttuk.

Az üzleti világ mégis nagy megelégedéssel látja azt, bogy a gazdának az idén pénze lesz, mert ha a gazdának pénze van, akkor mindenkinek van. Az az általános vélemény, hogy ez az esztendő kitűnő és a gazda vásárolni fog, már pedig ha vásárol akkor van élet a társadalmi foglalkozások minden terén. (Olvasd öregbetüs első cikkünket. Szerk.)

Nem kedves feladat bárkit illúziókból gyógyítani ki, de az igazság mindenekelőtt és habozás nélkül kell kimondanunk azt, hogy ez az esztendő semmivel sem lesz jobb, mint a múlt év volt; mert igaz ugyan, hogy néhány millió métermázsa búzával több termett, azt mondják, hogy az árpatermés is jobb, takarmánytermésünk is különb és ami a szalmát illeti, úgy nagy általánosságban valóságos rekord évről beszélhetünk. Ez mind igaz, de ismerjük be azt, hogy az értékesítési viszonyok a múlt esztendeihez képest hasonlíthatatlanul rosszabbak. A búzatermés 15—20 százalékkal nagyobb, mint tavaly, de az értékesítési árak 25-30 százalékkal kisebbek. Az árpatermés 10 százalékkal több s az értékesítés 20 százalékkal rosszabb.

A kukoricatermés valamivel jobb lesz, mint a tavalyi, de hol van az a sok millió készlet, mely tavaly ilyenkor rendelkezésre állott4? Argentina és az Egyesült-Államok valósággal önteni fogják ez évben is a tengeren a tengerit kikötőink dockjaiba. Amit a nemzet bevesz a búza és árpafölöslegért, azt kiadja majd a kukoricáért. Azt szokták mondani az ilyen üzletre, hogy az nem a legjobb. A külföld elviszi egy kézzel azt, amit a másikkal ad; mert bár súly szerint kevesebb, amit behozunk, annál, amit kiviszünk, de a különbség az, hogy amit mi a külföldnek adunk, az olcsó és amit mi kapunk, az drága.

A szántás és az eke.

Ili.

Mint múltkor emlitém, a talajnak mélyítő megmunkálása csak kellő óvatosság és körültekintés mellett eszközölhető sikerrel. Mert akárhányszor megesik, hogy a gazda a helytelenül alkalmazott szántással nem hasznot, hanem kárt csinál magának. Nem szabad alkalmaznunk a mély művelést pl. ott, ahol a talaj tulnedves (vadvizes). Ilyen helyen a fölösleges viz levezetése, lecsapolása legyen első dolgunk. Nem szabad mélyen szántanunk ott, ahol az altalaj rossz, például nagyon kavicsos vagy vastartalmú; ilyen esetben legjobb, ha a rendes szántás mellett a barázda fenekét altalajporhanyitóval porhanyitjuk meg. Ott, hol az al- és föltalaj összekeverése által kedvező talaj származhatik, a talajnak mélyen való szántása a legkielégitőbb eredményekkel szokott járni. így megesik, hogy a föltalaj homok, az altalaj pedig agyag, vagy vice versa, amikor eme két talajféleségnek összekeverésével agyagos homok- vagy homokos agyagföldet nyerünk. Ily esetben persze a mélyítő-szántás alkalmazása minden gazdának ajánlható.

De mivel az esetleg fölhozott nyers földet csak a trágya képes a legrövidebb idő alatt megszelídíteni, kívánatos, hogy a mély művelésben részesített talajunkat kellő mennyiségű és jó minőségű trágyával és jól megtrágyázzuk, mert csak az ily mélyítés által lehet reményünk, hogy felső talajunk évről évre jobb, mélyebb és ennélfogva mind termékenyebb legyen.

Tisztelt Gazdatársak! Miután az okszerű talajművelés legfontosabb munkája a szántás e célra pedig az eke szolgál, szükségesnek tartom, hogy eme, a talajművelésnél ma már nélkülözhetetlen földművelésügyi eszközről is egyet-mást elmondjak

Régi dolog, hogy jó munkát csak jó szerszámmal lehet végezni. Lehet valaki a legügyesebb mesterember, ha rossz a szerszáma, tartós és szép munkát nem fog végezhetni.

így van a gazdaember is a munkájával. Jól szántani rossz ekével nem lehet. Miután pedig a jó szántás a gazdák tízparancsolatának első parancsolata, mert jó és nagy terméseket csak a jól megművelt földről várhatunk, önként következik, hogy az eke jóságára nagy súlyt kell fektetnünk. Helyesen mondja egy régi jó gazda: »Mutasd meg ekédet s megmondom milyen gazda vagy.«

Sajnos, a gazdák egy része még ma is igen kevés súlyt fektet az ekére. Megmaradnak a rossznál, mert azt tartják: »Ha apám tudott vele szántani és jó volt a munka, én is megmaradok mellette. Különben is nincs pénzem, hogy újat vehessek!« Én meg azt mondom, tisztelt gazdatársak, hogyha másra telik, erre is kell, hogy teljen. A régi faeke, ma már a legrosszabb valamennyi között. Egyrészt gyenge, vele a kívánatos mély szántást végezni nem lehet, másrészt, amellett hogy igen rossz munkát végez, törékeny, gyors kopásnak van kitéve, folyton javítani kell, ami költséggel jár s a jószágot sokkal jobban megkinozza, mint a vaseke. Ott van például a közönséges magyar Vidats-féle eke, vagy a ma már nagy elterjedésnek örvendő »Sack«-eke, melyek mindegyike ma már nagyon olcsó. Az azokkal végzett munka szaporább, az igavonó erőt kímélik, ügyesen és gyorsan bármiféle szántási munkához beállíthatók, ha egyes részek elkopnak, könnyen pótolhatók, s ami fődolog: tökéletes szántási munkát végeznek.

Egyébként bármilyen nevű legyen is az eke, hogy a jó eke elnevezést megérdemelje, a következő tulajdonságokkal kell bírnia:

1- ször: Kevés igavonó erő mellett jó munkát végezzen.

2- szor: A barázdaszeletet a csoroszlya a szán- tatlan oldalról függélyesen felhasitsa.

3- szor: Az ekevas a fölhasitott szeletet vízszintesen levágja.

4- szer: A kormánylemez a szabaddá tett föld-