Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-20 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 261 K I S G A S B A. A zöldségfélék aszalása. Ami a különböző zöldségfélék aszalását és azok földolgozását illeti, az nem olyan mesterkélt dolog, hogy azt bárki el ne tudná sajátítani. Itt is fődolog a tisztaság, a zöldségféléknek az aszalásra való kellő és óvatos előkészítése, végül maga z aszalás. Azon zöldségféléink, melyek a leves izesebbé tételére szolgálnak, minők a murokrépa, petrezselyem, zeller és paszternák, azok előkészítése akként történik, hogy tiszta vízben a reáragadt földtől, piszoktól megtisztítjuk, megmossuk, majd hámozógépen vagy kézzel meghámozzuk és arra alkalmas gépek segítségével, melyek kézi erőre vannak berendezve, karikákra vagy hosszú szeletekre vágjuk. Ha föl vannak szeletelve és különféle alakokra vágva, néhány percre forró vizbe vagy mi még helyesebb, forró gőzbe tesszük, ott megfőzzük, meggőzöljük. Onnan kivéve és serényekre egyenletesen elrakva betesszük az aszalóba. Megjegyezni kívánom, hogy az aszalás magas hőmérséklet mellett kezdődik, majd fokozatosan alacsonyabb hő mellett megaszaljuk, Az aszalóból kivéve, kis ideig kiteszük a napra, utána az aszalványt száraz, szellős helyen eltartjuk. A petrezselyem és paszternák aszalása csak annyiban különbözik a murokrépa aszalásától, hogy azt nem tesszük ki a gőz és forró viz hatásának, mert a fehérnyéből veszítene, megbámulná és nem is lenne oly Ízletes. Ellenesetben, ha csak szárítjuk, úgy továbh eltartható, izletesebb és köny- nvebben főzhető aszalványt kapunk. Kevésbé szokásos a vöröshagyma aszalása de ez is megaszalva igen finom aszalványt ad, mert csípősségéből vészit, föltéve, ha léghuzamos aszalóban aszaljuk. Zöldbab aszalására legjobb az olyan paszuly- féle, amely szálkamentes, s melyet háziasszonyaink zölden főzésre használnak. De miután összes pa- szulyféléink többé-kevésbé szálkások, azért helyesen cselekszik az, aki mielőtt a zöld babot megaszalná, elvégzi a szálkázást, mely abból áll, hogy a paszuly- hüvely 2 végét éles késsel levágja a hosszélét pedig kezével lehántja. Aki az egész hüvelyt óhajtja megaszalni és eltartani, az megteheti azt is, de magam inkább amellett vagyok, hogy aprítsuk föl a hüvelyeket az aszalógépek segítségével, vagy ha sajnálja ezekért a kiadást, kézzel is végezheti e műveletet. így ízletes, de e mellett csinos és tetszetős aszalványt kapunk. Ha a paszuly hüvelye föl van aprózva és fölszeletelve, akkor hideg és tiszta vízben megmossuk, hogy a reáragadt piszoktól megszabaduljon, utána gőzökben vagy forró vízben megfőzzük. Innen a száritóba vagyis aszalóba kerül, melyből az a legjobb, amelyekben folytonos légáramlás van, mert akkor gyorsan megy végbe az aszalás. Az aszalóból kikerült zöldbabot kissé állni hagyjuk a levegőn, hogy megszikkadjon, majd zsákokba rakva száraz, szellős helyen eltartjuk. Akinek talán nincs módjában aszalóra szert tenni, az a megfőzött, illetve forró gőznek kitett zöldbabot ce- rényekre rakva, kiteheti száradni a napra. Ebből is élvezhető és mondhatom saját tapasztalatomból, jó aszalványt nyerhetünk, csakhogy természetesen nem vetekedhetik az aszalóból kikerülttel. Zöld babból 9°/o aszalványra számíthatunk. A borsófélék közül leginkább a cukorborsó az, melynek szemeit megszokták aszalni. Aszalásra lehetőleg középnagyságú szemeket tanácsos addig kifejteni a hüvelyből — azok leszedése után — azonnal kifejtjük a szemeket, mert ha állni hagyjuk, úgy veszítenek édességükből, Természetesen csak egészséges és zsizsikmentes szemek használandók. A kiválogatott szemeket cserényekre rakva meggőzöljük s enyhe meleg mellett kiszárítjuk; ez utóbbira azért hívom föl t. olvasóim figyelmét, mert ha ez az eljárás be lesz tartva, a szemek megtartják szép színüket. Ha a szárított babot avagy borsót élvezni akarjuk, úgy használat, illetőleg főzés előtt langyos vízben áztatni kell, utána hideg vízben megmosni és fokozatosan főzni. A szerveszkedő gazdák. A földmivelésügyi miniszter a Szentábrahámi Kathollikus Gazdakör, a Bágyon Községi Gazdák Szövetsége és a Középajtai Gazdák Szövetsége alapszabályait a bemutatási záradékkal ellátta. . A lehullott férges gyümölcsöket rendesen csak a fa alatt szokták hagyni elrothadni. Pedig az ilyen gyümölcsöket mielőbb el kellene a fa alól távolítani és megsemmisíteni, mert a férgesedést okozó hernyócska a lehullás után csakhamar előbuvik a gyümölcsből, kinn a fa tövénél bábozza be magát. Ez által azonban a férgesedést előidéző lepkék szaporodva, a jövő évben még több férges gyümölcs lesz. Ez esetben tehát a védekezést azáltal eszközöljük, hogy a lehullott férges gyümölcsöt naponkint reggel és estve szedessük fel s igy az abban rejlő hernyócskákat a gyümölcs gazdasági felhasználásával semmisítjük meg. Régi módszer a szölöfürtök eltartására. Egy 1763-ban nyomott kis könyvecske igen érdekes recipéjét adja a szőlőfürtöknek hosszú ideig való épségben tartására. Mint kipróbált és jónak bizonyult szert ajánlja az alábbi eljárást : »A szőlőfürtök, ha azok netánn sürüven lennének szőlőszemekkel megáldva, elsőben is meg- nyesetnek, azaz: ollóval avvagy penitzilussal az szemek ritkábbá vagdalódnak olyképpen: nehogy egyik-másik szőlőszem egymáshoz érjék. Akkor a kotsárra mazzag kötődik, akinél fogvást felakasztó- dik. Az elkészitődött szőlő firtekh alá kény virággal füstüllünk, Ezt háromszor tsinállyuk, azután szellős helyre aggattyuk. hogy az Aier járja. Pár nap múlva osztán egyenkint leaggatjuk, minekutánna tiszta fehér viaszkot egy üsbe felfőzzünk s a szőlő- firteket egyenkint belemártjuk a forró viaszkiébe. De tsak annyi ideig haggyuk ^bba, amig hármat olvasunk, külömben a forró viaszk összefonynyasztja. Akkor kirántyuk, oszt megest szellős, hűvös helyre aggatyuk a szőlőt, ahun a Nap ne érje, se pénig meleg hozzá ne férjen. A forró viaszk áltzával huzza bé a szemeket s épségben tartja egész Télenn által. Ha penig asztalra akarjuk tenni, úgy a viaszkos szőlőfirteket egy meleg vízzel tölt fazékban meg- firdetjük. A’ viaszk áltza leolvad a’ szőlő penig azonmód frissen vagyon, akárha a’ tőkérül szakadódott volna le. Kinek-kinek javallhatom; magam
