Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-13 / 32. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

253

Csupán csak színlelte a nagy betegséget,

Hogy lássa mivoltját férje hűségének.

Ez okból már déltájt nagy furfangos képpel Hirtelen halálos betegséget színlel.

Nyög, sóhajt, fuldoklik az ágyban görnyedve, Testálásról szólván férj-urának egyre.

Babonás asszonyok szomszédból, vidékről,

Eljöttek gyógyítani, hátha még kiépül?

Mert, mondák, több próbát tettek ők már mássál, Babonás gyógyszerrel és ráolvasással.

Ezekkel megtelvén a beleg szobája,

Tanakodnak csendben, vájjon mi használna? Egyik ezt ajánlja, másik azt javalja,

A legtöbb közülök a fülét vakarja.

»Azt hiszem, legjobb lesz, — igy szólal meg végre Veres Pál, sirásó. hitves felesége,

Legjobb lesz, fordítsuk visszára az ágyat,

Ekkép kúráltam ki én már egynéhányat.«

»Ah, ez most már késő, most már mint hiába! — Szólal föl Hájasné, a helybéli bába;

Itt csak denevérnek fris vére segít még;

De kár, hogy elfogyott, azzal tán segitnék.«

»Azt hiszem, szól Sulyok Bábi, legjobb volna,

Egy varangy békának szélső lába combja;

Persze, megszáritva piros selyem szálon...

Ez »kéne«, ha volna, ah ez minden áron!«

Mig igy tanakodnak egyről s más egyébről, Megszólal a kuvik a ház tetejéről.

Mindenki borzadva néz egymás szemébe.

Maguk közt suttogván: Ah már vége, vége!..

Halál csend állott be a szűk kis szobában.

A bakterné némán feküdött az ágyban.

Melléje volt téve egy kis beteg-étel S lábtól állott férje, névleg : Gólya Péter.

Végre bátran feláll Csutak Kelemenné S közelebb húzódik a vén bába mellé.

És ekkép veszi föl tovább a beszédet,

Mialatt mindnyájan őfeléje néznek :

»Emlékszem, ez előtt épenség egy évvel Lakodalmon voltam szegény bakternével.

Mikor Sánta Zsuzsit vette el a férje;

Ki gondolta volna, hogy még meg is kérje?

Az asztalhoz ültünk, felhozták az ételt,

Volt elég mit enni, mindenből elég telt;

Egyszer csak már majdnem a traktának végén Föláll a nászuram emigyen beszélvén:

»Megkövetem szépen a tisztelt násznépet, Tizenhármán vagyunk, ennek vessünk véget. Különben kimondom, ne vegyék rossz néven,

Valaki közülünk meghal még ez évben.*

Mint az oltatlan mész, ép olyan lett erre Bakterné — úgy éljek — ép olyan egyszerre. Felállott azonnal s megtörülvén száját,

Gyorsan összeszedte felöltő ruháját.

Azután kisurrant s mostanig nem láttam;

Hah! ha rágondolok borsódzik a hátam.

Mondották is sokan, a mint haza mentek:

A bakterné hal meg, majd meglássák kendtek !

S ime hát csakugyan még meg kell ezt érnem, Mert. hogy meg fog halni, most már szentül vélem.« (Vége következik.)

A GAZDA TANÁCSADÓJA

A hagyaték leltározása.

Ha a hagyatékban mint örökös kiskorú van érdekelve vagy ha kiskorú nincs is érdekelve de az örökösök közül valaki a kir. járásbíróságnál mint most már s egyedül illetékes hagyatéki bíróságnál a leltározást kéri, a bíróság azt azonnal elrendeli és amely teljesítésével a községi jegyzőt, városokban pedig a tanács által e célra kirendelt közeget megbízza a leltározással, megbízott miután a leltározáshoz szükségelt telekkönyveket és egyébb okmányokat beszerezte a hagyatéknál érdekelt feleket értesíti, hogy a leltározást hol és mikor kezdi meg ez alkalommal a megjelent érdekelt felek meghallgatása mellett meg lesz állapítva miből áll a hagyaték? és mi annak az értéke? és ugyanakkor fel lesz számítva a terhelő adósság is hogy ez által kitűnjék mi a tiszta hagyaték.

A leltározással megbízott az ekként elkészített leltárt beterjeszti a járásbírósághoz honnét is az iratok kiadatnak kir. közjegyzőnek a hagyaték tárgyalása végett, a kir. közjegyző a haláleset felvételi ívben megnevezett avagy ha végrendelet maradt az ebből érdekeltnek látszó feleket és egy kitűzött határnapra megidézi és ha a felek közt ott egyeség jön létre azt írásba foglalja és az összes iratokat a kir. járásbírósághoz vissza küldi, ha pedig kiskorú, gondnokság alatt álló vagy ismeretlen tartózkodásu i egyén is van érdekelve a hagyatékban, úgy az egé- ; szét előbb az árvaszékhez terjeszti be és csak ha az árvaszék is jóváhagyta a közjegyző előtt létrejött egveszséget tétetnek át az összes iratok a kir. járásbírósághoz. A kir. járásbíróság, ez utón az egyezség értelmében meghozza a hagyaték átadó végzést és erről a kir. adóhivatalt az illeték kiszabása végett értesíti, az illeték kiszabatván erről az adóhivatal a kir. járásbíróságot értesíti, és ha 8 nap'alatt érdekelt felek nem igazolják a járásbíróságnál, hogy az illetéket kifizették a járásbíróság megkeresi a telekkönyvi hivatalt, hogy a hagyatéki ingatlant írja át az örökösökre és egyúttal a kiszabott illetéket a | kincstár javára kebelezze be.

Ha pedig a kir. közjegyző által kitűzött tárgyalási határnapra a felek közt egyezség nem jön létre, úgy a közjegyző Írásba foglalja a megjelent felek , kérelmét, az iratokat visszaküldi a járásbírósághoz és itt most már az egyik fél rendesen az, ki nem tényleg birtokos utasítva lesz, hogy a pert örökös társa ellen 30 nap alatt indítsa meg és akkor a hozandó ítélet pótolja a hagyaték átadó végzést.

Orosz közmondások. A becsületesség koldusnő, a mely mankón biceg, a gonoszság fejedelemnő, amely koronát hord. — Halkan beszélj barátocskám. még a holt cár füle is hall.

Arany igáslóval könnyen bejárjuk az egész világot. — Ezüst evezővel a megáradt Dnyeperen is átmehetünk. Arany kulccsal a cár szivét is ki lehet nyitni. — Lopott lisztből is lehet kalácsot sütni.