Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 18. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

139

cikkében, „Az előbbkelő nők e század (a 19. század) elején kezdték hordani a viganót, melyet egy Bécsben nagy hirre kapott olasz énekesnőről neveztek igy, ki legelőször viselte. Állott ez egy ingforma bő karton ruhából, melynek hátul volt a hasitéka, a hóna alatt egy tenyérnyire köre vonult végig a derekán, melybe zsinórt húztak s ezzel szorították a testhez, úgy, hogy minden ránca hátul volt, elül pedig egészen simán állott. Ujja csak egy arasznyira ért le a karon s ez is zsinórral volt odaszorítva“. A viganó neve már 1795-ben előfordul Csokonainak Európa elragadtatása cimü dévj versében:

Zöld bársony viganójába Arany Meánder játszott.

Továbbá ugyanott:

Vesse le ázott ruháját,

Szárassza meg mindenét Strimflijét és viganóját S kis hosszú ingecskéjét.

Úgy látszik mitőlünk vette át e szót egy pár szláv nyelv : a lengyelben van wigano, szerb viganj és tót vígam nói ruha.

MEZŐGAZDASÁGI-MUNKÁS ÜGY.

Munkásünnep. Székesfejérvárról írják, hogy ott nagy érdeklődés és ünneplés közben nyújtotta átt Fiáth Pál főispán a hűséges cselédek és jóravaló munkásoknak a földmivelésügyi miniszter részéről küldött okleveleket: Kiss József, Zichy Jenő grófnak 44 évig csikósa, Jónás András tehenes, Rótsild István bodméri aratómunkás és Friedmann János móri szőlőmunkás részesültek a jutalmakban.

Az igazi népnevelő. A földmivelésügyi miniszter idősb Árpási János adai tanítónak az Országos gazdasági munkás-és cselédsegélypénztár érdekében kifejtett buzgó és hasznos működése elismeréséül 80 kor. jutalmat utalványozott. Ez a kitüntetés valóban érdemes embert ért, aki sok irányban fáradozik a nép jólétének munkálásán.

Népies jóslat.

Május: Ha Orbán napja tiszta: jó, édes bor, ha esős: savanyu lészen. — Ha ez a hónap igen nedves, a következő száraz lesz.

_________AMERIKA ==__

A kivándorlók megvizsgálása a határ- állomásokon. A belügyminisztérium egy ujabbi rendelettel intézkedett, hogy a kivándorlók az ország határának átlépése előtt külön megvizsgálan- dók, vájjon a törvény által nincsenek-e korlátozva a kivándorlásban és hogy megfelelnek-e ama követelményeknek, melyeket az Egyesült Államok befogadásuk tekintetében előír. Amennyiben a feltételeknek nem felelnek meg, vagy a felvilágosításokat megtagadnák, a tovább utazásban a kivándorlókat meg kell gátolni, esetleg őket egeszen visz- szautasitani.

Mibe került Amerika felfedezése? Kolumbus Kristóf évi 168U korona fizetést húzott a spanyol kormánytól, a kíséretében volt két hajóskapitány egyenkint 960 koronát. A legénység zsoldja 12 korona volt havonkint és fejenkint. A hajóraj felszerelése 14.400 koronára ment. Az expedíció összes kiadásai 36.000 koronára. Ami, ha tekintetbe vesszük is, hogy akkor a pénznek tízszer annyi értéke volt, mégis valóban olcsó ár volt az uj világrészért.

vasAbwap DÉLUTÁN.

A kincskereső.

— Elbeszélés. —

Irta :Csengeri.

Kincses András uramról szól a történet, a melyet most el akarok beszélni. Midőn emberemet Kincsesnek nevezem, holott tudom, hogy becsületes nevén Balognak hívják, nem akarom csúfolni, mert hiszen komám is az istenadta, de mit tehetek róla, ha az egész világ Kincsesnek hívja? Hogy miért, azt az alább következő történet fogja megmutatni.

Egy napon iskola után — mert hát tanító vagyok Mártonfalván — éppen pipára akartam gyújtani, hogy a mezőre kimenvén, lássam, mennyire haladtak elő munkásaim a tengerikapálással, midőn a Kincses András uram legény fia, Pista, illedelmes köszönés után tudtomra adja, hogy édes anyja, Kin- csésné komámasszony sürgősen kéret, tisztelném meg házukat látogatásommal, mert a komám uram a halállal vívódik.

Én e rémhírre pipát, kapálást felejtve, se látok, se hallok, hanem rohanok egyenesen a Kincses András uram háza felé, úgy, hogy Pista alig bir engem követni s belépvén, mit kell látnom?

A komám ott fekszik az ágyban, szemei zavarosak, arca a láz pirosságától ég, kezeivel szüntelenül hadonázik, néha föl akar ugrani úgy, hogy a körülötte levők alig képesek őt az ágyban marasztalni, miközben folyton összefüggéstelen szavakat kiabált:

— Egy üst arany! — mérhetlen gazdagság! — feltűnt a lidérc! — rémitő szellemek! — Utána!—- Jaj, végem van, segítség! — Emberek, segítség!

Szemeim Kincses András uramnak a fogason függő ruháin akadtak meg, melyek a maguk egész mivoltában sárosok voltak s arról tanúskodtak, hogy gazdájukkal együtt valahol a lápban megfürödtek. Meggondolván azt, hogy a komámnak sem éjjeli fuvarozásai nincsenek, sem az italnak nem hódol, sokkal becsületesebb is, hogy sem a másé után vesse magát, oly különösnek tűnt föl előttem, hogy egy ideig, mintha lábaim gyökeret vertek volna, úgy álltam meg a küszöbön.

Álmélkodásomból a komám asszony hangja vert föl:

— Isten hozta kedves komám uram! Jaj be jól tette, hogy eljött; egész kétségbe vagyok esve a férjem miatt! *

— De az Istenért, mi történt ?

— Hosszú volna azt elbeszélni, -- kezdé a bőbeszédű asszony — tetszik tudni mióta azt a kis birtokot megvettük s a megélhetés gondjaitól nagyjából föl vagyunk mentve, férjem mentői kevesebbet dolgozik, de annál többet ül magánosán. Számit valamit az ujjain s magában morfondírozik. Mi több, egy idő óta egész visszás életet él: nappal alszik, éjjel pedig elmegy hazulról s reggelre fáradtan tér haza. Hiába intettem, kértem, hogy hagyjon föl ezen élettel, nem ügyelt reám. Mindig azzal torkolt le: Asszony, nem értesz te ahoz s el kellett hallgatnom. Uram fia, gondoltam magamban, talán csak benőtt már a feje lágya ahoz, hogy valami balgaságot kö-