Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-30 / 17. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent Islván-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árakEgész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 • ) Negyed évre . . 1 » (50 ki) Egy kis hozzászólás. Nem régiben jóízűen olvastam ezen uj- ságlapnak azt az öregbetüs cikkét, melyben azt fontolgatja meg, hogy a mi hazánkban mily feneketlen szaporodást mutatnak fel a prókátorok. Szentül ug}^ van, az már bizonyos. Még ennél is bizonyosabb, hogy ezeknek a prókátoroknak, ha már egyszer prókátorokká lettek, megélni dukál. Még pedig rangosam Annak okáért perre vagyon szükség. Sok perre. Olyan perekre, amelyek hosszasabban elnyúlnak, mint akár a szentiványi ének. És amint vesszük észre perek vágynak, akár a gyom a fődeinken. A bírák számát szaporítani kell. A tárgyalásokra alig tudnak elég időt találni. — A fiskálisok csak úgy hullámzanak a törvényszékek, bíróságok gangjain. Jól mondotta a mi újságunk, hogy ennek a sok pernek egyik legöregebb oka-foka, a magyar ember természete. Aki — mint közönségesen tudva vagyon, — jussát bizony nem hagyja. De én tudok egy más okot is. Maguk a prókátorok is csinálják a — pert. Igenis, csinálják, mint azt a mindennapi tapasztalat igazolja. Felvállalnak és biztatnak olyan peres dolgokban, hol egy jó tanács elvenné a kedvét bárki emberfiának — a perlekedéstől. Hányszor lehet tapasztalni, hogy sok prókátor maga adja meg az első hangot, hogy ezt vagy azt a testamentumot perrel lehetne megtámadni. Mert sok a prókátor. Pernek muszáj lenni. Ha ugyanis valaki már egyszer prókátor lesz, meg kell élni. Még pedig rangosán. Úgy dukál. Nem is irigyeljük tőle. Iszen bizony sokat küszködött mig a prókátori kutyabőrhöz jutott. Meg költött is. Hát. hadd szedje — tejfeles kamatját. Jómagam csak azon csudálkozom, hogy a magyar ember mindezeknek a kellő közepébe nem néz. Sokat emlegetik az ingyen tanácsadó és békéltető intézmény felállítását, szervezését. És mi sem történik! Hát mit vár a magyar ember már tovább a törvényhozástól, vagy a kormányzástól. Iszen a cigányoknak is van ingyen bíróságuk. De még milyen. Hát a vándorszínészeknek és sok-sok más testületnek. Vájjon a szövetkezetek kebelében nem lehetne-e ilyen önkénytes, polgári bíróságot szerveznünk. Vagy a gazdakörökben ? Én meg vagyok róla győződve, hogy sikerülne. És sok-sok kellemetlen, nagy erkölcsi és anyagi károkat okozó pernek állanának útjába. Tessenek gondolkozni! B<jy yazda. A király nevében. Furfangos csalásnak lettek áldozatai a minap a pestmegyei Püspökhatvan jómódú lakosai. A hét elején egy jól öltözött idegen jelent meg a faluban és gyüjtőivvel kezében sorrajárta a házakat. Mindenütt úgy mutatkozott be, mint a király megbízottja, a ki összeírja azoknak a nevét, a kik hajlandók Gödöllőn, a király földjén, munkát vállalni. Igen tisztességes napszámot, naponta három koronát és jó adag pálinkát Ígért
