Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-01-10 / 1. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ \ — Nagy kort ért meg Akasztó községben egy Biber István nevű szegény öreg polgár. Mint a K.-N. Írja. A ritka aggastyánnak évei három századba nyaltak, 1797-ben, tehát a XVIII. század vége felé született, átélte az egész XIX. századot, s megadatott érnie a XX. századnak három elsó esztendejét is. Biber István hosszú élete folyása alatt Magyarországon három király uralkodott, a kath. Anya- szentegyházat, melynek az aggastyán holta napjáig hű fia volt, hét pápa kormányozta. Az életerős és mindvégig élénk szellemű aggastyán csodálatos öregsége titkául csak rendkívül egyszerű életmódját emlegette. 92 év előtt mint szegény árvagyerek szegődött be a kalocsai érsekuradalomba kanászbojtárnak, abban a szolgálatban élte át fiatalságát, ott jutott férfi sorba már mint számadó. Mindössze vagy 50 esztendeig szolgálta az uradalmat. Azután Akasztóra származott vissza családostul, hol csekély t'öldecskéje mun- kálásából éldegélt. Pár évtized óta egyetlen fia, ki már maga is öreg ember, tartotta el Biber apót, kinek csak a hallása romlott meg az utóbbi években, de szemei s még inkább lábai bámulatosan épek és erősek maradtak utolsó betegségéig. Száz éves korában még nem csak nagy ünnepeken, de minden nap a templomba látták a kistermetű, eleven mozgású aggastyánt, hová nem is topogott, hanem biztos egyenes lépésekben jött-ment télen, nyáron. Vidám kedélyű és friss emlékező tehetségű lévén, szerettek szóba ereszkedni vele, s ő anélkül, hogy botra támaszkodott volna a templom előtt vagy utcasarkokon félóráig is elbeszélgetett sokbaju földiéivel, kik felőle már-már azt hitték, hogy a halál valamikép itt felejtette. Pedig nem felejtette itt, karácsony hetében eljött érte s Biber apót százhat éves korában kiszólitotta e világból, honnan úgy is régesrég elköltöztek már összes kortársai. Végtisztességére a község apraja, nagyja megjelent. Az ö. v. f. n.! — Érdekes. Gyurka: «Papa, te hol születtél?» Papa: «Kenderesen, fiam.» «És mamuska hol született 7» — «Valpón, fiam.» — «És én hol születtem '?» — «Budapesten, fiam.» — «Igazán érdekes, papa, hogy mi hárman igy ösz- szekerültünk.» — A befagyott Balaton. Keszthelyről jelentik, hogy a Balaton tava teljesen befagyott. A négy centiméter vastagságú jeget már a jégvermekbe hordják. A téli tájkép igazán gyönyörű. — Hány kisdiák van Magyarországon ? Az ország területén levő állami elemi iskolákban való idei beírásokról a következő adatokat közölhetjük : A folyó tanév elején beiratkozott 308.099 mindennapi és ismétlő iskolai tanuló, tehát 28.074 tanulóval több, mint a múlt tanévben. A beiratkozott tanulók közül anyanyelvre nézve volt 165.039 megyar (+ 14.485), 51.843 német (-)- 4948), 29.903 oláh (+ 2646), 39.012 tót (+ 2460), 2990 szerb (— 246). 5966 hor- vát (-j- 714), 9336 rutén (+ 3783), 5110 egyéb (vend, olasz stb. (-(- 284); vallásra nézve volt 158.552 római katholikus (+ 14.514), 28 865 görög katholikua (+ 2961), 20.208 gör. kel. (+ 995), 19.272 ág. evang. (+ 1575), 52.546 ev. ref. (+ 6627), 5365 unitárius (-j- 410), 23.354 izraelita (-(- 981), 37 egyéb (+ 11). — 80 fillér — 8 havi börtön. Egy Hetei Gyula nevű, gclsei napszámos emberrel esett meg ugyanis, hogy a debreceni kir. törvényszék, amiért egy asszonytól 40 fillér értékű bicskát és 40 fillér értékű zsebkendőt ellopott, 9 hónapi börtönre Ítélte. A súlyosan kiszabott büntetésnek a magyarázata az, bogy az elitéit lopásért már több Ízben büntetve volt. óriási zűrzavar támadt. Az egész közönség vad küzdelemben tört a kijáratok felé, miközben az ájultakat letiporták. A legfelső karzatról senki sem menekülhetett meg. Az itt voltak részben megégtek, részben megfultak Számos hullát álló helyzetben találtak. Akik leugrottak, nem tudtak megmenekülni a lángokból. A halottak legnagyobbrészt fiatal nők és gyermekek. A holttestek száma oly nagy, hogy a halottasházak nem elegendők. A rémület akkor érte el tetőpontját, amidőn a színház két gáztartója felrobbant és az egész színházat tüzbe borította. Az óriási szerencsétlenség hire csakhamar elterjedt a világváros minden negyedében s hatalmas tömeg hömpölygött a romfalak felé. Kétségbeesett apák, anyák, gyermekek jajveszéklése verte fel a szomorú színhelyet. Hozzátartozóikat siratták; szinte őrületes látvány volt, midőn százával hurcolták ki a romok közzül a halottakat. Eddig még biztosan nem tudni, hányán vesztek oda. Hivatalosan 600-ra teszik az áldozatok számát. De például a tűzoltóság főnöke ötszázra teszi a számot, mig a rendőrség 637 halottról tud. A színészek közül is sokan hiányoznak. Az orosz nyugtalankodik Ázsiában. Beleköt ugyanis ott az élőfába is. Most pedig Japánnal izetlen- kedik, aminek alighanem ágyudörgés és puskaropogás lesz a vége. Japán ugyanis nem tágít, hanem teljesen elkészülve várja a kozákot. Még a többi hatalmakat is Japánra akarta volna uszítani, de a hatalmak kijelentették, hogy ók ugyan nem avatkoznak a dologba, tehát semlegesek maradnak. — A világ legnagyobb hidja. A világ legnagyobb hidját a minap adták at Xewyorkban a forgalomnak. A hid hossza 2420 méter, szélessége 40 méter. Külön ut van rajta a gyalogjárók, a biciklisták, lóvasutak, vasutak, s teherkocsik Negyvenezer tonna acélt használtak fel az építkezésnél, ami maga száz millió koronába került. NEVESSÜNK!!! Kivágta magát. — A körülmények szerint. «Kisasszony, őrülten szeretem kegyedet, de . . .» «Hát beszéljen a mamával !» «De teljesen el vagyok adósodva!» «Akkor hát beszéljen a papával!» tvt„TTiiA^ Több száz ember tűzhalála. Nagy Világ. \z 6_éVnek borzalmas szerencsétlenséggel kellett bezáródni. Az amerikai Chikágőban rettenetes tüzeset volt. Az Iroquis-Színházban az év utolsó napján műkedvelő előadást rendeztek, miközben tűz támadt s a színházban jelenvoltak legnagyobb része odaveszett, részint a zsarátnokok martalékául, részint a nagy tolongásban. A »Kékszakállú herceg«-et adták, a tűz a második felvonás közben 1;n:<. .midőn a lángok felcsaptak, a tüzkiáltásra Egy a lánya szépségére nagyon is hiú anya kissé méltatlankodva hányta fel a nála lakó fiatalembernek, hogy nem méltatja figyelmére az ő hajós Ilonkáját. A lány tényleg nagyon szép volt, csakhogy feltűnő módon festé magát. — Én asszonyom, nem vagyok barátja a festményeknek, — válaszolá a kérdőre vont szobaur gúnyos hangon. Mire az anya rögtön feltalálta magát, mondván: — Én igazán nem értem önt uram; hát látott ön már valaha angyalt máskép, mint — festve. MORVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZAMÁRON*'
