Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-02-14 / 6. szám
44 MAGYAR FÖLDMIVELŐ mességének hátránya is van a háborúban, mert semmiféle önállósága nincs. Ha nem parancsolnak, nem is tesz ő semmit. Már pedig ebből az a cifra-komédia állhatna elő, hogy az összeütközés előtt a vezénylő tiszt 2000 méterre igazittatja a puskát. Kis idő múlva elesik a tiszt; de az ellenség mindinkább közeleg. Végre már 600 lépésnyire lesz, ö pedig most is 2000 méter távolba lő. A japánok házi állata. A tanulni vágyó és élelmes japán sok hasznos és jó szokást vett át az európaiaktól, a minek hasznát vehette, csak egyben ragaszkodik őszi szokásához; házi állatot nem tart. Tejet a japán ember nem iszik, tehát nem is tart tehenet. Régente, a mikor híven követték a budhista vallás parancsát, húst is alig ettek, de ma már az ország nagyobb városaiban marhát is ölnek. A sertést Japánban nem ismerik. A ló csak nagy ritkán húz terhet s látványosság számba megy az, a mikor a császár születése napján lovak vonják az udvari hintók sokaságát. A lovas kocsit apró, kétkerekű taliga pótolja, a melyet a cinrikishasi, taligás ember nagy gyorsasággal gördít végig a városon. A szántás munkáját, a föld- mivelését bivalylyal végzi a japán. Ezt a türelmes, lomha állatot sem ösztökéli azonban valami nagyon, sőt körmét rizsszalmába burkolja, hogy éles kő vagy kavics meg ne sértse. A kutya és a macska luxusállat. Nem arra való, hogy a házat őrizze, hanem hogy a szobában a gazda és a vendégek játszótársa legyen. Különös szokásuk az, hogy a kölyök-ma cska farkát levágják, nehogy szerencsétlenséget hozzon a házra. Liba, kacsa alig van, de annál több tyuk. Az udvar szinte hemzseg baromfiak sokaságától, a mi annak tulajdonítható, hogy a japán nagyon szereti a tojást s a vele készült eledeleket. A galamb szent madár. Templomokban tanyázik s a hívők tömege látja el élelemmel. Harminc évvel ezelőtt is halállal bűnhődött az, a ki egy gatambot megölt, ma már azonban csak nagy, pénzbírsággal sújtják a tettest. Vasárnap Délután. Parasztbecsület. l éphette már a haját Zsuzska, mikor megtudta, hogy át kell költözködni édes anyjához, mert a ház a Salamoné, az ura pedig egy hét múlva megyen Amerikába. Neki — már paint Zsuzsiidnak — hagyta a sorsjegyeket, amelyekkel egy párnát lehetett volna kitömni; meg aztán megígérte azonfelül, hogy minden hónapban fog küldeni megélhetésre pénzt. Hogy mennyit, azt még maga sem tudja. Nagy port vert fel Révkesziben a hir, amikor egy reggel megtudták, hogy Csutora Demeter kiment Amerikába. No hadd menjen! hadd ringassa magát a remény karjai között — segít neki a tenger is ringatni, — csak aztán meg ne bánja. Azután eltelt egy félév és ezen idő alatt Demetertől csak egyszer kapott levelet a felesége. Azt irta, hogy még munkája nincs, de innen is onnan is biztatják. Hej! csak még egyszer otthon lehetne, nem menne ő Amerikába, mert avval a munkával amit ott megkívánnak az embertől, Magyarországon is szép pénzt lehet keresni. 4- * *■ Azalatt Révkesziben nagyolt fordult a sors kereke. Salamon — mint minden fajrokona — mindig spekulált. Történetesen egy ilyen spekulációba csehül belevesztelt elannyira, hogy a Csutoraféle házastelket is el kellett adni. Fábián István vette meg négyszázötven forintért. Ez a Fábián zsellér ember volt, de megfeszített munkájával sok idő alatt össze tudta rakosgatni azt a pénzecskét, a melyiken megvette a Csutora házát. Gondolta, jó helyre tette a pénzét, majd hazajön Amerikából volt gazdája s visszaváltja. Egyszer haza is jött. Már tudnillik Demeter. Mert bizony megkellett mondania, hogy kicsoda, amikor egy este beállított az öreg Gazdagnéhoz, a Zsuzsi anyjához, aliol a család lakott. Mert hogy úgy elváltozott ezalatt a nyolc hónap alatt, mig odajárt Amerikába, mint ahogy a hold elváltozik egyik hétről a másikra. Ruháján ezer lyuk, csizmájáról meg legalább is öt esztendő rít le, úgy kiment a divatból. Volt persze rívás, mikor felismerték. — Jaj, lelkem jó uram, hogy tudtál annyira lejárni, mondta jajgatva Zsuzska. Hol jártál, mikor ettél utoljára'.' Anyám hozzon már valamit enni ennek az embernek. Az ember meg elkezdte beszélni keserves han gon, hogy bizony Amerikában sem fonják kolbászból a rekesztet. Elmondta, hogy nem kapott semmi nagyobb munkát. Azt a pénzt is a mivel hazajött, talicskatologatással szerezte öt hónap alatt, de azt csak az Isten tudja, hogy mennyit szenvedett és nélkülözött az alatt és azóta. De most már nyugodt, mert itthon van. Nem is kellett kiállolt nyomorúságait nagvon beszélgetnie, mert kirítt az szó nélkül is beesett szemeiből és erősen megbámult arcából. Akkor este mindjárt el is határozták, hogy összevetett vállal fognak dolgozni és visszaváltják a házat Fábiántól. Le is tett Csutora uram amerikai útja alatt a »módizásról«, csak olyan közönséges paraszt ember akart lenni, mint a többi Szerfölött restelte még azt az egyet, hogy most neki bérelt házba kelljen lakni, holott még egy év előtt is olyan csinos kis háza volt. De ezt nem kellett sokáig restelnie, mert alig harmadnapra, hogy hazajött megjelenik nála Fábián István. A szokásos kérdezősködések után, amelyek az amerikai útra vonatkoztak, igv szólt Fábián gazda — Aztán csak menjen Csutora szomszéd vissza a régi házába, úgyis üresen áll. Aztán majd letör- lesztgeti azt a négyszázötven forintot, amit érte adtam. Én is szegény ember vagyok, tudom, hogy jól esik a felebarát segítsége. Csutora alig tudott szólani a meghatottságtól, majd megköszönte annak jószívűségét és aztán megcsinálta az elismervényt a kilencszáz koronáról.
