Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-02-14 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 43 górcsővel, nagyitó üveggel ezeknek jelenlétéről, sőt alakjával is meggyőződést, ismeretet szereztek már. Hogy történik a fertőzés? Az az hogy kapja meg valaki a ragályos betegséget? A fertőzés úgy történik, hogy a testbe bejut a fertőző betegség hakateriuma, (láthatatlan gombája) és ott tovább fejlődik. Még pedig bámulatos gyorsasággal szaporodik ez a gomba, és okozza a legkü- lönféle rombolást, betegségeket az emberi testben. Sőt gyermekeinket egy- pár óra alatt is megölhetik. Ha pedig az igy beteggé lett test egészséges emberrel érintkezik, az az egészséges ember nagy gyermek is megkapja a betegséget. Mert testi nedvével vagy köpésével, ürülékével közvetlen hozzá juthat a baktériumhoz, gombákhoz. Hihetetlen az ugyanis, de valóság, hogy ezek a gombák milyen szaporák és mily könnyen bejutnak az ember szervezetébe. Egyetlen gomba sejtből 24 óra alatt 20 millió baktérium is keletkezhetik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a baktériumok különösen ott teremnek, hol hiányzik a tisztaság, a hol a szellőztetésre nem adnak semmit, a hol nincs j jó ivóvíz, a hol eltűrik a pocsolyát, a hol az udvar tisztában, a hol ügyet sem vetnek az árnyékszékekre. Kegyetlenül szeretik egyáltalán ezek a bakatériumok a piszkot. És mily könnyűséggel szállingóznak. Jó nagyitó üveg alatt 800— 1000-szer nagyítva is, alig mutatnak tüszurásnyi nagyságot. Elképzelhetjük tehát, hogy úgy a levegő, mint a legcsekélyebb tárgy, kézfogás utján is tovább szállíthatók. Az az a legkisebb érintkezésnél odaragadhat az emberhez. A közlekedés, kereskedés, összejövetelek, apró tárgyak átfogása, maga az iskola is mind mind közre működhetik abban, hogy a ragadós betegség tovább terjedjen. Lám és mégis a nép mily könnyen veszi a ragadós betegség ellen való védekezést. — Nem hiszem ! — Eh, mit adok én arra ! És egyszer csak beüt a gyász. Eljő a sirás ideje. Nem hivésével elpusztította gyermekeit és veszedelembe döntik az egész községet. Mert van ám a baktériumnak is határa, csak meg kell azt a határt lelni. És akkor eljő a hivés ideje. Mester. ____ TÉLI ESTÉK. Mé g egyet-mást a japánokról. Elbeszéli: Jóska bácsi. Megemlékeztünk arról, hogy a japániak tetteikben, hogy érzelmükben és szokásaikban mennyire hasonlítanak hozzánk. Nálunk a pelyhes-álu legény talán legnagyobb örömét találja abban, ha Boristól kapott szépen kivart zsebkendőt lógathat a dohányzacskó mellett. Ha a japán katonatisztet nézzük, mintha magyar legényt látnánk tükörben. Náluk a tiszt nem arany bojtot hord, hanem egyszerű selyemkendőt köt a kard, markolatára. Hogy pedig a koreaiakra még egyszer ráüssük a gyarlóság bélyegét, felhozunk a náluk élő szokások közül egyet-kettőt: A királyt a nép atyjának mondja. A király személye szent; azért a legkisebb bántalmazót is halálbüntetés illeti. Fegyverrel közelébe menni nem szabad, mert ez ellen vétő említetthez hasonló büntetésben részesül. Hogy hány szent emléktárgyuk lehet, mutatja az, hogy mindent szentnek tartanak, amit a király kezével megérintett; mint szent tárgyat befödik, hogy szentségtelen kezek ne érjék. E téves felfogásukat még pénzükről is le lehet olvasni, amennyiben arra nem a király arcképét teszik, hanem csak valami khinai cifraságokat. Szerintük az arckép érintése tisztán megszentség- telenités volna. Hogy a keleti népek általában mily ragaszkodást, hűséget és alázatosságot gyakorolnak királyukkal szemben, elmondja az a kis adoma, mely a japán királyfiról, mint iskolás gyermekről hozzánk jutott: Rá lehet mondani, hogy szegény tanítónak dolga ott csupa kínlódás. A királyfit nem a többi gyermekekkel, hanem külön tanítják szépírásra. A szépírás tanításához külön szoba van. A kitűzött időben a szépírás tanítója teljes fegyverben — akarom mondani mindennemű Írószerekkel felszerelve, szolgáival — kiknek egyik a tollat, másik a papirost, harmadik a tintát . . stb. tartja — készen várja a királyfit. Ohó ! De ez még az előkészületnek csak fele. A tanító és szolgái kendővel bekötik szájukat, hogy leheletőkkel a királyfit ne sértsék. Megérkezik a királyfi. Kísérői közül csak kettő beszélhet vele, az is csak legszükségésebb esetben és csak végtelen kegyelemből. M egkezdődik a lanitás órája. A tanító ir néhány egyszerű vonalat. Ezután a királyfi igyekszik hasonlókat rajzolni. Noha az írás mestersége nem az ő kezére termett és igy nagyon gyarló vonalakat ir -— a tanítónak mégis a legnagyobb megelégedéssel kell a rendkívüli haladást elismerni. Megelégedés ? 1 Hát hogy fejezi ki azt a nagy megelégedést, hisz’ be van kötve a szája ? Ez ám a mesterség és nem az irás tanítása! De mint mondom ennek meg kell lenni! Biz’ mindezt arcával való grimászokkal kell kifejezni, szó nélkül. És ha lelkesedés végkép erőt vesz a tanítón, akkor némi kézmozdulatokat is használhat. Ez aztán a tanító! Hát a muszkákról is mondjunk már valamit? Először is azt mondjuk, hogy biz’ sokan vannak ők.' Háború idején három milliót katonát tudnának talpra állítani. Ennyi a muszka ! Az oroszok birodalma több nemzetből van összeforrasztva, s igy esett meg, hogy az orosz hadsereg csupa tarkaság, mert minden nemzetiség mást mutat. A katonák úgyszólván a törpéktől az óriásokig váltakoznak. A katonaság java a testőrség. A rendes tisztek már kevésbbé műveltek. A hadseregben azonban minden célra rátermett embereket találunk. így a kozákok és cserkeszek mint kitűnő lovasok ismeretesek. Bármikor élet-halálra kész — ha azt a cár nevében kívánják. A mostoha éghajlat edzetté tette. Béketürő katona. A legrosszabb élelmezés vagy legelhagyatottabb ruházat sem tudja zúgolódásra bírni. De vak engedel-
