Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-18 / 50. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 405 És annál jobban, mert még mindig nem volt elég a nagy vérvesztésből. A magyar nép most is hullámzik — Amerika felé. Igaz, hogy sokan csalódottan és sokszor sírva jönnek vissza. De még mindig — csalogat a nagy reménység. Pedig, bizony, bizony itthon is élhet, aki akar. De aztán akarni kell ám. * A minapába’ egy igen szép dolgot, olyan gyönyörűséges álmot álmodtam. A haldokló esztendő legeslegutolsó órájához értünk. A toronyóra 12-őre járt, mikor két alak találkozott az ég és föld határán. Ezek az ó és uj év angyalai voltak. Az egyik búcsúzott a földtől — a másik érkezett. — Béke neked! — Béke neked is, szólott a búcsúzó angyal. Óhajtom, hogy mához egy esztendőre ilyen boldog és megelégedett ábrázatod legyen. — És van e reménységem? Nem ölt majd az én lelkem is gyászt, sajnálkozást a magyarok közt, mikor majd nekem is búcsúznom kell. — Vön reménységed, hogy nem! — Igazán! — Igen. Vannak még a magyarok közt is önzetlen, a népet szerető vezéremberek, kik serényen, nagy gonddal vetegetik a falusi jólét emelésének magvait... Magyarország ősi fája csak akkor lesz teljes termésben, ha a falusi jólét fog virágozni. Ez a termés gyökere. És én úgy látom, a nemzet fáját jó helyen, a gyökértől kezdik újra táplálni. Azért lehet reménységed. — Béke, veled! — Béke neked is ! Szóltak az angyalok és elváltak. Benne van a világ a háborúban. Az igaz, hogy csak az orosz, meg a japán, de szuszszantás nélkül lesi, figyeli ezt a valóban világháborút — minden még akkora nép is, akár az öklöm. A le- hanyatló esztendőnek február első napjaiban kezdett a levegő amolyan puskaporos lenni. Már 9-én a cár kiáltványt intézett népéhez, mert megkezdi a háborút. És meg is kezdették. És folytatják rettenetes, iszonyatos módon, mint azt a mi újságunkban is rendre olvashatjuk. A csata most sem dőlt el. Csak az emberek ezrei és a tenger millió szinara- nyok tűntek el. Hogy mi leszen vége, ki tudhatja azt. Most pedig lezárom szentenciámat és jó előre boldog ünnepeket és uj esztendőt kívánok, még ellenségeinknek is, ha lennének. A boltosok egymás ellen. Budapesten egyik Dobutcai cipókereskedőhöz, Kohn úrhoz beállít régi vevője, Weisz Salamon és a főnököt keresi. — Még a kávéházban van — felelte a fősegéd. — Mit méltóztatik parancsolni ? — Egy pár jó téli cipőt vennék, de a főnöktől magától szeretném megvenni. — Ké’m, csak mé’ztassék rendelni, én is kiszolgolgá- lom Weisz urat. Minthogy pedig Weisz urnák nagyon sürgősen kellett a meleg cipő, megvette és azonnal fölhúzta. Kis idő múltán bevetődön ugyanabba a kávéházba, amelyben a cipőüzlet tulajdonosa mélyen el volt merülve a kártyában. Odamegy hozzá és a vállára üt: — Látja ezt a cipőt? — Hát nem látom ? — Ilyent magánál nem lehet kapni; ilyen finom cipó még nem volt a maga üzletében. — Nekem szónokolhat. Ha én mondom, hogy ez egy rongy portéka, hát elhiheti. Becsületszavamra mondom, hogy rongy áru. Mennyiért vette? — Most küldték Bécsből s 12 korona volt. — Szépen becsapták. Becsületemre, a gyerekeim egészségére mondom, hogy nálam 7 koronáért kapható ilyen cipő. A ravasz Weisz erre kivette az erszényét és nevetve mondta : — Szaván fogom. Ezt a cipőt most vettem a maga üzletében 12 koronáért, de nem fizettem ki. Itt van az ára — mondta — és leszúrta a 7 koronát, azután a faképnél hagyta az őszinte Kohnt. AMERIKA Az amerikai bevándorlás számokban. Egy berlini lapban hivatalos adatokat olvasunk azokról, akik ezerkilencszázhárom julius 1-től ezerkilencszáz- négy junius 30-ikáig az Egyesült-Államokba bevándoroltak. A statisztika megint összekalapálja hazánkat Ausztriával s igy nincs módunkban pontosan megállapítani, mekkora számmal szerepelnek a magyar kivándorlók ama 812870 ember közt, akik az említett időben Európából kivándoroltak az Egyesült-Államokba. A kivándorlók közt van 193.286 olasz, 147.156 magyar és osztrák, 145.141 orosz és finn, 46.380 német és 74.768 ir. Megközelítőleg tehát Magyarország a harmadik helyet foglalja el a szomorú statisztikában és csak az az örvendetes, hogy a tavalyival szemben 25 ezerrel csökkent a kivándorlás Ausztriából és Magyarországból. A Braziliába történt kivándorlásról is közöl a német lap számszerű adatokat. Magyarország és Ausztria 44.561 kivándorlót tüntet föl sokkal kevesebbet mint az olasz, a portugál, vagy a spanyol, de mint a német is, de többet mint az orosz vagy a francia. Amerika gyümölcstermése. Kalifornia és Oregon ez idei gyümölcstermése minden várakozáson felül jól sikerült. Az almatermést 70 millió hordónál többre becsülik. Az őszi barack és körtetermés is igen bő volt. A szilvatermés igen nagy volt, amelyhez még az előző évről eladatlan mintegy 50 millió fontot kitevő készletek járulnak. A múlt évi készletek túlnyomó része 60—90 darabosból áll, ellenben 40—50 darabos áru úgy Amerikában, mint Európában kevés van készletben. Ami az ez évi termés minőségét illeti, az, newyorki főkonzulátusunk jelentése szerint, mögötte áll az elmúlt évinek. Az amerikai gyümölcskereskedelemre bénitólag hat az aszalt gyümölcs bevitelének megnehezítése. Harmadfél milliós ajándék. Az Egyesült- Államok nagy bankjai szép ajándékkal lepték meg a lakosságot: visszamenőleg felemelték a takarék- betétek kamatlábát három és fél százalékról négy százalékra, ami körülbelül harmadfél millió dollár újévi ajándékot jelent a takarékos emberek számára. Hát a mi bankjaink ? Ismertessétek meg jó embereitekkel a „Magyar Földmivelő“-t!
