Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-12-18 / 50. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Szatmár, 1904. december 25. Ez év utolsó száma. VII. évfolyam. Karácson ünnepén. Egy igénytelen kis város még igénytele­nebb pajtájában történt. Csöndes éj vala. Az ég csillagai reszketve ragyogtak, kelet csöndes szellője félve sutto­gott. Bethlehem népe szendergett... csak kí­vül rajta virrasztód a világ legszegényebb, de legboldogabb anyja, mert megszülte Jézust, ki Krisztusnak neveztetik. Sokáig várta a világ ez eseményt. Várta lelkének ellenállhatlan reménvével, szivének kimondhatlan fájdalmával. Várták a nagy tu­dósok, mert sejtették, hogy tudományuk mit sem ér; bus könyeivel, csörgő rabláncaival epedett utána a szegény munkás sokáig, na­gyon sokáig. Sokan tudták, hogy jőni kell valakinek az égből, ki Szabaditó legyen; de azt hitték, hogy az a valaki királyi pompával fog le- szállani a siralomnak völgyébe, lépteit fény, gazdagság, dicsőség jelölik majdan. De aki jött, ismerte a föld legfájdalma­sabb sebét. Tudta, hogy csak ő döntheti le az óriási válaszfalat — az ember és ember, a gazdag és szegény között levőt, tudta, hogy a bánatos földön sokkal több kunyhó van, mint palota, sokkal több keserű, mint öröm- köny hull naponta. Azért igy szólott magában: „Le fogok szállani a szegényekhez, megizlelem kemény fekhelyeiket, durva kenyerüket, lelkűket érin­teni fogom lelkennnel, hogy azt felékesitsem; arcomat adom arcaikra, hogy átalakítsam, megnyugtassam és felemeljem.“ S király helyett jő a szegény ácsfiu, pa­lota helyett pajtát vesz fel lakásul, puha fek­helye lesz a jászol. ... Bethlehemi pusztán, egy rongyos, dü- ledező pajtán kigyul a szabadulás világa, an­gyalok jőnek, a béke szárnyain jőve-szállva hirdetik a világnak: „Dicsőség Istennek a magasságban és békesség a földön a jóaka- ratu embereknek!“ Azon pillanatban, mikor az angyalok e szavakat hirdették Bethlehem téréin, meg­kezdődött a szabadulás órája mindenkire nézve, de az elnyomott, leigázott munkás néposztályra az angyalok éneke a föltáma­dás jelszavává lön. És ez a szegény nép megrezzent örömé­ben! Bethlehem halmain tanyázó pásztorok reszketve sietnek az ujszülötthöz, oda tér­delnek, elviszik fájdalmaikat, nyomorult sor­sukat, s az a szendergő kis csecsemő, ha nem beszélt is szólott: „értetek jöttem kü­lönösen, leveszem láncaitokat, megszentelem munkáitokat, feljegyeztetem verejtékhullásai­tokat!“ Keveset halad a vén idő... és nem meg­vetett, lenézett nyomorult gép a munkás em­ber többé; a kalapács, az eke, kasza oly esz­közökké lőnek, melyek által nemcsak a mindennapi kenyeret keresheti meg valaki, hanem a földön tiszteletet, becsülést, tör- vénybiztositotta szabadságot... ott tenn pe­dig egy örökké tartó mennyei országot. Az a bethlehemi kis csecsemő, kihez elő­ször a szegény munkások siettek, ott nö­vekszik egy csöndes munkás házban, részt vesz nevelő atyja munkáiban. Mikor átlépi a

Next

/
Thumbnails
Contents