Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-04 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 383 AMERIKA Világjáró magyarok. A clevelandi »Szabadság« cimü lapból értesülünk arról, hogy két világjáró magyar érkezett a napokban Clevelandba: Orley Béla és Eősze Jenő, akik a múlt év december 1-én indultak el Budapestről, hogy gyalog keresztül járják a világot. A világjáró magyaroknak harmadik társuk is van, Mayer Artur, aki azonban héttel ezelőtt Pittsburgban megbetegedett s azóta ott pihen. Mayer aligha fogja már utolérni gyalogos társait, mert november 21-én indultak Chicago felé. A világjáró magyarok Festetich Tasziló gróffal 125 ezer koronába fogadtak, hogy a földet 1906-ig gyalog körüljárják s élelmüket, ruházatukat az utón tisztességes munkájuk után keresik meg. New-Yorkba augusztus hóban értek s ott, valamint az eddig bejárt amerikai magyar telepeken felolvasásokkal s arcképes levelezőlapjaik árusításával keresték meg költségeiket. Youngstownban a »Young Man Christian Association« a két vállalkozó fiatal embert tiszteletbeli tagjává választotta, amely társaság ajánló leveleivel az egész világ legtöbb városában, ha magyarokra nem akadnak is, szövetségi testvérekre fognak akadni, kik nagy segítségükre lesznek vállalkozásukban. Útirányuk a következő: Chicago, St. Louis, Texas, Mexikó, Dél-Amerika, Buenos-Avres, Ausztrália, Ázsia, Európa, Budapest. Legveszélyesebb ütjük azután kezdődik, mikor Dél-Amerika államaiban és Ázsiában a kevéssé lakott területekre érnek. Kisvárdai ember kivégeztetése New-York- ban. Zborai József kisvárdai lakos néhány év előtt vándorolt ki Amerikába, hova nemsokára felesége is követte. Zborai New-York egyik külvárosában kapott alkalmazást, felesége pedig — kivel különben is viszályai voltak — New-York 6-ik avenujé- ben állott szolgálatba. Zborai többször hívta feleségét, hogy együtt lakjanak, de ez nem akarta szolgálatát elhagyni, mert Zborai alig keresett valamit •s nem a leggyöngédebben bánt a feleségével. Egyszer azonban szinte erőszakkal mégis magával vitte s amikor az asszony sehogysem akart a férj lakásába menni, Zborai a nyílt utczán meggyilkolta feleségét. A new-yorki bíróság villamos széken történendő kivégzésre ítélte a gyilkos férjet s a kivégzés már meg is történt. Adjátok kézröl-kézre a mi újságunkat! Tenyeres Bálint bíró uram szentenciái. Bizony hogy nem bánnám én. ha soha se' lenne követ választás. Vagy akár életfogytiglan la választanók a honatyákat, A múlt választásnál is más embör-fiának ütötték a fejét és majd hogy nem az enyém tört be. Mert hát hogy — igazat találtam szólani. * Megcsömőrögtem már ettő a sok polityikától. Akár ha mindennap egy és ugyanaz tálételt köllene bévenni. Egyébrő se’ Írnak mán az ujságcsinyá- lók. mint erről az átkos polyityikáró’. Pedig a’mondó vöt. Istenben bódogult jó apám — nyugtassa az Isten még haló porában is, — hogy a potyilyikából csak hébe-hóba jó kós- tonyai, akár az — ári éte’ből. * Asz’ mondja a komám, hogy népgyülésen vót — a városban. Mondok neki, hogy hát osztég mit határoztak. Aszmondi: — Bizony nem tudom én komám. Csak annyit értettem ki belőle, hogy hát ne engedjük a házunk regulájábó’. No koma, mondok neki, annyit érttek ti a polyityi- kához, mint a nánási hajdú a harang öntéshez. Hát osztég erre való ez a sok népgyülés. TÉLI ESTÉK A maga házában... — A »Magyar Földraivelő« eredeti elbeszélése. — Az asszony már nem bírta tovább. A föld munka, melynek társas vállalatában az ő férje is részt vállalt, fogyóban volt. Ha vége szakad, mi leszen. Rémes aggodalommal gondolt a kis földhányta putrikban szegény asszony erre a fenyegető végre. Köny szökött szemébe, de hirtelen ölébe kapta gyermekét, hogy legyőzze kétségbeesését. Ez az egyetlen fegyvere volt még az életben arra, hogy lélekéberségének gyökere ne szakadjon. — ’Iszen pedig megélhettünk volna amúgy szegényesen. Ha—ha... és ekkor újra zokogás fojtogatta szegény asszonyt. Talán ki is tör, ha az ember, Péter férje lépteit nem hallja. Összeszedte tehát magát. — Mi lesz most jó Istenem? Hogy jön haza az az ember? És az ember szinjózanul lép be. Mint a megszelídült bárány. Ami régen nem történt, még gyermekét is megcsókolta. Aztán húst tett az asszony elé. Nem csak. A kikapott részt is odaadta a feleségének az utolsó fillérig. — Főzzél Eszter egy kis jó gulyást. Nagyon kifáradtam. Jót fog tenni. Az asszony ragyogott boldogságától. Mily [régen nem élvezte ő ezt a kimondhatatlan érzést. A családi békét. A kölcsönös megértést. Mikor aztán a vacsorát elköltötték, megszólal az ember. — Kifogytunk a földből. Nem tudom mi leszen. — Megsegít az Isten — Péter. Ládd-e, Cson- tosékat is megsegítette. — Bizony meg. Engem is hivott pedig. De akkor elvette a jó Isten az eszemet. — Az az Isten vissza is adhatja. — Vissza! Igazságod van. De akkor el innen. El... — El innen! kiáltott boldog örömmel az asszony és nyakába borult Péternek. Szót sem szólott, csak ott maradt egy ideig azon a lihegő férfi keblen, mely most érezte, hogy mily igazsága volt ennek az asszonynak, mikor féltette őt — a rossz cimboráktól. Mert a rossz cimborák voltak az ő családi békességének kerékkötői. Ezek vették le lábairól, mikor szombatonként a fizetés következett. Ezek vakították meg, vonták el családjától, sőt károsították a mindennapi kenyérben is. Bezzeg Csontosné hamar észrevette, hogy baj van. Nem nyugodott addig, mig össze nem pakoltak
