Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-04 / 48. szám
A Magyar Földmiveiö számaiból ingyen küldünk mutatványszámot e naptól fogva bárkinek, aki ezt kéri. Alii pedig az 1905. esztendőre az előfizetési pénzt — (négy koronát egy évre) már most beküldi, amink a mi újságunkat már a megrendelés napjától ing gén küldjük. Aki tehát pl. a jövő számra az Í905. évre szolgáló 4 koronát beküldi, a beküldés napjától 1905. év jan. 1-ig (mikor az előfizetés bekövetkezik) ingyen kapja újságunkat. A hátralékoknak postafordulással való szives beküldéséért esedezik A szerkesztő és kiadóhivatal Szatmáriul, Szent-István-tér !). szám. A békés munkálkodás. Régi dolog az, hogy ha a házban, a családi tűzhelyen örökös perpatvar van — megáll minden. A dolog nem megy a maga rendjén. Tótágast mutat a bel és kül gazdaság. De még benn a családi szentélyben is zűrzavar a gazda, a vigyorgó uraság. Ahogyan van egy szerény házban, egyes- egyedüli családban: úgy vagyon az a nemzet nagy családjával, az országgal is. Amelyik országban örökös perpatvarok, politikai sötét szenvedelmek űzik, kergetik a nemzet nagycsaládnak vezetőit, ott örökös hullámzásba, izgatottságba, reménytelen aggodalmak közé kerül maga a nép is, mely elvégre nem tudja, hova szakadjon, merre pártoljon. Lassú, de biztos hervadása ez a nemzet nagy érdekeinek, melyek ha valahol, itt a mi hazánkban erős, kitartó kezekre, munkásságra várakoznak. Iszen annyi tenni valója van ennek a nagy családnak, a magyar nemzetnek. Hogy mindent elhagyjunk, csak gazdasági életünk okosabb, gyümölcsözőbb, a népek egész rétegére kiterjedő berendezését emeljük ki. Azokat a reperaciókat, mulasztások helyrehozatalát, melyekért a nemzet legtekintélyesebb zöme, tehát maga a nemzet oly fáradtan, oly i kimerültén epekedik. Már pedig ezekből időtlen időkig nem leszen semmi, ha a nemzeti nagy családban elkeseredett, sőt izzó szenvedelem kergeti a vezetőket és vele együtt az egész országot. Békés munkásságra van nekünk szükségünk. A zivatarok többé nem tisztítják országunk levegőjét. Feldúlják, alapjában ingatják meg még azokat az intézményeket is, melyek immár virágbimbóban fakadtak. Az volt mindig a magyar szerencsétlensége amit költőnk úgy fejez ki, hogy ha per, hát legyen per! A végletekig! Talán addig, mig a két perelő teljesen kimerülve, családjukat, a nemzetet magát teszik kockára. Ha per, hát legyen per, hogy egymástól mentői jobban eltávolodva, annál nehezebben értsük meg egymást. Nem úgy, az Isten szerelméért ne úgy, nagyjaink, bölcseink, vezetői e szegény, sokat szenvedett hazának! Mi leszen, ha e nehéz időben a legjobbak, a jók között félreállanak és busongó tehetetlenséggel nézik a nagy családi perpatvart? Hát nem látjátok e maroknyi nép ellenségeinek gúny mosolyát? Nem halljátok a kárörvendő vércsék vihogását?
