Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-11-27 / 47. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

379

s a kereslethez képest a szőlőbirtokosoknak vincellérekül és előmunkásokul ajánltatni fognak. A kérvények a föld- mivelésügyi minisztériumhoz címezve a budapesti m. kir. szőlészeti és borászati kerületi felügyelőhöz Budapesten, VII. kerület, Murányi-utca 61. szám, december hó 31-ig nyújtandók be.

— Emberies határozat. Amig mindenfelé oly

rideg szigorúsággal tiltják ki a szegény embereket az erdőkből s emiatt nem egyszer történik véres összeütközés is, Modor városa követendő példát adott arra, hogy miképen kell gondoskodni a szegény emberekről. Megengedte s ebbe a vadászati bérlők is belenyugodtak, hogy a vadak háborgatása nélkül hetenkint kétszer nemcsak az ághulladékot és rozsét vihetik el, hanem egész esztenbőben epret, gombát szedhetnek, de csak a maguk szükségletére. Vájjon mit ártana a tulajdonosoknak, ha kellő felügyelet mellett néhány éhes és didergő embert á legnagyobb nyomortól megmentenének.

— Száztizenegy esztendő. Ha ritkán is, de előfordul itt-ott nálunk is olyan ember, aki túlhaladta a százesztendőt. Mindenképen rendkívüli jelenség, azért érdemes főijegyezni, hogy Lorsch németországi helységben él egy Grieszner Gáspár nevű ember, aki most 111 éves. 1793. december 2-án keresztelték. Falujából sohasem mozdult ki. Az öreg egész nap pipál s közben nem vet meg egy jó korty bort sem.

— Kirabolt községi biró. Letenyéről Írják:

Hat fegyveres rabló a Letenyéhez tartozó budafaji erdőben megtámadta Keretye község biráját és a nála lévő pénzt elrabolta.

— Biztos jel. Egy nemes ember, a ki sok bort szokott inni, bizonyos társaságban családjának régiségéről dicsekedett.

— Az én ereimben — mond — kék vér folyik !

— Orra után Ítélve — jegyezte meg valaki — kétségtelenül úgy van.

— Pusztító bóra. Nagy pusztulásokat végzett

pénteken éjjel Triesztben a bóra. A vihar oly nagy volt, hogy tizenegy kőszállitóhajót hajtott ki a nyílt tengerre. Nyolcat megmentettek, a többi három hajót négy emberével a vihar az olasz partnak hajtotta. A »Gazetta ei Venezia« jelenti, hogy tegnap este az »Itália« nevű gőzös egy sülye- dőfélben lévő kőszállitóhajót, melyen egy ember volt, megmentett. Ez az ember két nap és két éjjel táplálék nélkül hánykódott a zivatarban és záporban. A másik két hajó három emberével még nincs meg.

— A nas-v világból Az aago1 trónörökös ® beteg. A herceg állítólag

súlyos tüdőbajban szenved. Orvosai tengeri utazásra küldik.

— Pusztító viharok. Kiéiből Írják, hogy a tengeren hatalmas vihar dühöng, a mely miatt abba kellett hagyni a hajóhad gyakorlatait. Egy gőzöst a vihar partra vetett és a hajó megfeneklett. — Konstantinnápolyi távirat hírül hozta, hogy Samos szigetén a vihar és felhőszakadás elpusztította Korikó községét. Alig maradt meg egy ház is; a lakosság elmenekült s igy még nem lehet meghatározni, hogy menynyi emberélet pusztult el. A Márványtengeren levő San- derma-kikötőben a vihar egv flotillát zavart szét. A raktárak és kereskedőitázak rombadőltek. A Bosporus bejáratnál két orosz hajó szikla zátonyra került s mig a segítő csónakok odaérlek, mind a két hajó egész személyzetével elsü- lyedt. — Németország nyugati részében is iszonyú vihar pusztított. A táviróösszeköttetés Angliával megszakadt. —Angliában hóvihar dühöngött. A vasúti közlekedés a hóvihar miatt megakadt. Az expresszvonatok is a hófúvásokban vesztegeltek. — Nord Köpingből jelentik, hogy a »Rur« szénszállitó hajó, a mely Grimsbyből indult el, Arkönél elsülyedt. A 17 főből álló legénység a vízbe fűlt.

— Kutyák a japán hadsereg; szolgálatában. Mint egy angol lap írja, a japán hadseregben igen nagy hasznát veszik a kutyának. A kutya természetes szimatoló képességével hamarabb észreveszi a közeledő ellenséget s figyelmessé teszi a japán katonákat. Ezért az éjjeli őrök mellé adják s a kutyák finom hallása jó szer arra, hogy az ellenség az őröket meg ne lepje. Érdekes, hogy a kutyák hangos

ugatással magukat soha el nem árulják. Minden kutya nyakán van egy bőrtáska s úgy vannak betanítva, hogy az őrhelyekről a csapathoz viszik a táskába tett levelet s innen ismét pontosan kézbesítik az esetleges értesítést az őrségre. E levélhordói tisztet oly pontosan teljesitik, hogy soha egy levél sem téved el sa levelet nem adják át másnak, csak aki őket nevükön szólítja. Különösen fontos szolgálatot teljesítenek a kutyák azzal, hogy a sebesülteket felkeresik, mi a cserjés vidéken, erdőben nem is könnyű dolog. Minden japán katonát egyenruhájáról felismernek, az idegeneket pedig hevesen megtámadják, a hangos ugatással adják tudtul az őrségnek, hogy olyan ember közeledik, aki nem közülök való. Csak néhány csapattestnél vannak ilyen betanított kutyák, de itt oly hasznukat veszik, hogyha számot tartanának az okos állatok fényes katonai rangra, egyik-másik lehetne talán akár generális is.

A háború.

Port-Arthur ellen a japánok újra általános támadást intéztek. Nagy, véres harc fejlődött, ember ember ellen küzdött. Ho^y mi eredménynyel, arról mindkét fél hallgat.

A száraz-földi harc is folyik, támadás támadást ér, de célt nem érnek, mert makacs küzdelmet folytat mind a két fél.

A hulli esel eldöntésére küldött bizottság dolgában már megtörtént az orosz-angol egyezség. A vizsgáló bizottság öt tagból fog állani. Két tag magasrandu orosz és angol tengerésztiszt lesz. Egy egy tagol a francia és az Egyesült államok küldenek. Az ötödik bizottsági tagot e négy tag fogja választani. És ha nem tudnának a választásban megegyezni akkor az ötödik tagot Ferenc József császár, ami agg királyunk fogja kinevezni.

Magyar katonatiszt a keletázsiai háborúról. A közös hadügyi kormány félesztendővel ezelőtt Mukdenbe küldötte bacsányi Csicserics Miksát, a szegedi 46-ik gyalogezred egyik alezredesét, hogy az orosz-japán háború lefolyását tanulmányozza. Csicsericset természetesen egyre ostromolják barátai levelekkel, hogy Írná meg, igaz-e az, vagy az a szenzációs hir s megfelelnek-e a valóságnak a lapokban közölt hírek ? Az alezredes, bár sűrűn vált levelet barátaival, c kérdések elől mindig kitért. Legutóbb küldött levelében mégis felel a kérdezősködésekre, azonban csupán a következőkben:

— Csak annyit irhatok, hogy ti nagyon rosszul vagytok tudósitva a háborúról.

A japáni hadsereg és a tél. Az orosz japáni háború alkalmából, főleg azonban azért, hogy az idén Mandzsúriában különösen hideg tél uralkodik, szinte önkénytelenül felmerül az a kérdés, vájjon a hadvjselő felek közül melyik viseli el könnyebben a hideget. Az égalji viszonyok a kérdésben látszólag az oroszok javára döntenének, de nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a japáni katonák nem bírják ki a hideget. Bizonyság erre nézve az, hogy a kínai háború alkalmával is milyen kitartást tanúsítottak a japáni katonák és az, hogy Japán némely részében, különösen északon és nyugaton mindig van olyan hideg, mint most Mandzsúriában. A déli részekből nehány évvel ezelőtt nagyon sok japánit küldtek a hidegebb tartományokba, éppen azért, hogy hozászokjanak a hideghez s bátran el lehet mondani, hogy azokat a menetgyakorlatokat, amelyeket a japáni katonákkal ott a hóben és kemény fagyban végeztettek, az oroszok aligha utánoznák. Egy ilyen téli gyakorlat alkalmával például 1902-ben egy ezredből 200 embert pusztított el a hóvihar, de azért ez a többieket nem riasztotta el s parancsnokukat, aki maga is félhollra fagyott nem hagyták el, hanem magukkal vitték, jóllehet, saját magukat is alig tudták már tovább vonszolna. Sem a katonai hatóságok, sem pedig a legénység a legkevésbé sem rettentek vissza a szomorú példától. A következő évben megismételték a gyakorlatokat ugyanazon vidéken s most már fényes eredménynyel s a példán okulva, a sereget alkalmasabban szerelték fel a nagy hideg ellen. Tehát éppen semmi kilátásuk sem lehet az oroszoknak arra nézve, hogy a fürge japániak úgy fognak járni Mandzsúriában, mint egykor a francia hadsereg Oroszországban.