Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-11-13 / 45. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

363

— Bécatől Szentesig léghajón. Érdekes látványosságban volt a minap része a kistőkei tanyaiaknak. Hat óra tájban a levegőben egy léghajó kóválygott, mely végre Székely József földjén csendesen leszállt. Mi sem természetesebb, mint hogy a léghajót rögtön körülvette a ki- vácsi tanyai nép. A léghajó utasával alig tudtak szót váltani, mert német volt az istenadta. Egy tanyai magyar azonban nagvnehezen megtudta érteni, mert néhány német szót eltanult a katonaságnál. Ennek mondta el a német, hogy Bécsben szombat reggel szállott fel léghajójával. Boltzmann Arthur Lajos a neve s fia dr. Boltzmann Lajos udvari tanácsos, egyetemi tanárnak. A légi utat a Ferenc Ferdinánd trónörökös védnöksége alatt álló bécsi »Aero- Klub« megbízásából tette meg. Amint lába alatt érezte a biztos talajt, látszott az arcán, hogy nagyon megkönnyebbült a lelke, mindazonáltal bizonyos félénkséggel tekintge- tett eleintén a tanyai magyarokra. Aki tudott vele beszélni, meg is kérdezte tőle, hogy miért remeg ? Nagvnehezen végre elárulta, hogy attól fél, hogy az őt körülvevő emberek legyilkolják. Persze e felvilágosítás után nagyot nevettek a jó magyarok s hogy kimutassák, hogy nincs mitől rettegnie, mindenki gondos szeretettel igyekezett összecsomagolni a léghajót. Ennyi szeretet láttára a légi utasnak megjött a kedve s szives örömest fogadta Bodnár Lajos gazdaember meghívását, aki magyaros vendégszeretettel fogadta tanyai lakásán. Az éjszakát is ott töltötte s puha ludpelyhes derékaljon pihente ki az ut fáradalmait. Másnap azután vasútra tette a légi masinát s Szentesről visszautazott Bécsbe, bizonyára azzal, hogy a magyarok már felhagytak az emberevéssel.

— A tyuk is kikaparja. Hároméves bűn kiderítéséről adnak hirt Békéscsabáról. Istenes Tóth Istvánná ezelőtt három évvel 1901. év elején Puszt-földön 30 forintért felbérelte Tordai István béreslegényt, hogy pusztítsa el részeges urát. Tordai egy éjjel belopódzott a gazda tanyájára és amikor az aludt, leakasztotta a falról kétcsövű fegyverét, azt két székre helyezve egy pálca segítségével oly módon sütötte el, mintha a gazda öngyilkosságot követett volna el. Azután a fegyvert a még ki nem hült ember kezébe és lábai közé szorította mit az áldozat görcsösen megszorított. A gyilkos az ablakon át kimászott és azt kívülről, fordító záros lévén, zsinór segítségével bezárta. Minden gyanút eltüntetett s a hatóság azt hitte, hogy ön- gyilkossággal van dolga. Bűne most derült ki. Ugyanis Tordai megkérte a felbujtó özvegy leányát, aki elutasította, mondván, hogy gyilkosnak nem adja a lányát, Tordai erre boszuból feljelentette. A gyilkosokat letartóztatták a gyulai ügyészség fogházába. A gyilkosságot beismerték.

— A részegeskedés vége. A budapesti IX-ik kerületi kapitánysághoz tegnap egy teljesen ittas embert vittek be, akit a kijózanodásig lezártak. Közben többször hányási ingerek vettek rajta erőt s majd oly rosszul lelt, hogy a mentőket kellett segítségül hívni. Amikor azok megvizsgálták, konstatálták, hogy már meghalt. Halálát szivszélhüdés okozhatta, testén külső sérülési nyomok nem voltak. Kilétét nem tudták megállapítani. Beszállították a boncolóintézetbe.

— Tolvaj a füstön. Eredeti módon bűnhődött meg egy tolvaj a temesmegyei Rudna községben. Par- csetics rudnai körjegyző disznótort tartott a napokban és a sok inycsábitó sonkát, kolbászt és hurkát a házában levő kéménybe aggatta. Veszíts Milán fuvaros erről tudomást szerzett és előző este belopódzott a jegyző házába, behatolt a füstölő konyhába és az ott függő sonkákat kezdte dézsmálni. A kémény alatti tűz, melynek füstje volt hivatva a sonkákat konzerválni, már kialvófélben volt s igy elég könnyen ment a tolvaj munkája. Időközben azonban a jegyző cselédje szintén bejött a füstölő konyhába, hogy a tüzet feléleszsze. A tolvaj a közelgő lépések zajára felmászott a kéménybe, de a szűk nyílás miatt nem birt a kéményen kimászni a tetőre s amint az újra feléledt tűz csik- landó füstje orrába hatolt, tovább erőlködött, csakhogy most már sem fel, sem le nem birt mászni. Kétségbeejtő helyzetében aztán iszonyatos ordításba tört ki, ami oda- csőditette a háznépet. Persze nagyot néztek s mosolyogtak is a megszorult tolvajon, akit a sűrű füst már egész szerecsenné változtatott. De végre is kiszabadították kellemetlen helyzetéből s miután már úgy is elvette megérdemelt büntetését — a haja, bajusza egészen lepörkölődött — szabadon bocsájtották.

— A nae-v világból Királyi ««telet Krüger

® " temetésén. Edvárd király

azt a kívánságát fejezte ki, hogy Krüger holttestét Fokvárosba és Pretóriába való érkeztekor a királynak járó üdvözlő lövéssel fogadják és eltemetésekor is adják meg a királyi tiszteletet.

— Nagy viharok Németországban A minap egész Németországban óriási orkán dühöngött, mely után nagy zápor vonult át az Északi tengertől egészen Szászországig. Az esős szelekből nekünk is jutott. A nagy vihar igen sok kárt okozott. Hamburgban a hajóközlekedés is fennakadt, számos hajó elpusztult. A hamburgi kikötőben a tenger felől korbácsolt hullámok miatt a vízállás szokatlan magasságra emelkedett. Hannoverben a rajnai tartományokban, Szászországban roppant sok pusztításokat okozott a vihar. Kölnben több embert söpört a hajókról a Rajnába; egy magas ház tetejéről lesodorta az ott dolgozó cserepezót, a ki szörnyet halt.

— Kevés az orvos Oroszországban. Az Oroszor- országi orvosoknak a harctérre való nagyszámú behívása következtében egész Oroszországban, de főként a kisebb városokban, nagy orvos hiány állott be. Hogy a kellemetlenséget valahogy ellensúlyozza, az orosz kormány elhatározta, hogy idegen orvosoknak engedélyt fog adni prakszi- suknak Oroszországban való gyakorlására. Mind ez idsig azonban csak nagyon kevés ajánlkozó jelentkezett.

— Alkotmány az oroszoknak. Hányszor jött már a hir az oroszok földjéről, hogy a cár alkotmányt ad a népének! Sohase vált valóra. Egy idő óta megint sok a hir a cár alkotmány terveiről. Most is jön egy Párisból. Azt jelentik Pétervárról, hogy Szvjatopolszk Mirszki herceg, az uj orosz belügyminiszter, hir szerint a következő javaslatot terjesztette a cár elé: Oszszák az orosz birodalmat pontosan meghatározott körökre és pedig az európai Oroszországot tiz, a szibériait hat kerületre. Minden kerület válasz- szón egy képviselőt és ezek a képviselők alkossanak egy testületet és legyen joguk kívánság előterjesztésére. A kerületekben levő szemsztvóknak is e tanácsba kell küldeni képviselőiket. Ez újítás legyen az alapja a - mindenesetre még messze távolban levő alkotmányos szervezetnek.

A háború.

Most már komolyan van szó arról, hogy Port-Arthur kapitulálni készül. Ez a keletázsiai harctér legújabb szenzációja. Nogi generális, a japán ostromló sereg vezére, megadásra szólította fel Stössel generálist, Port-Arthur vitéz parancsnokát. A legutóbbi hasonló felszólításra az volt a büszke válasz, hogy életével lakói az a japán hírnök, aki a kapitu- lálást meri ajánlani. Most azonban lényegesen másképen szólott a válasz. Stössel generális fegyverszünetet kér, hogy azalatt tanácskozzék főtisztjeivel a további teendőkről. Miután a »Morningpost« ma arról értesül, hogy Nogi generális tárgyal Stössellel a megadásról, ebből azt következtethetjük, hogy a japánok megadták az oroszoknak a kért fegyverszünetet. Akár igaz ez a híresztelés, akár nem, annyi bizonyos, hogy a vérontás folytatása indokolatlan volna. Ha a japánok még nem is foglaltak el egyet sem a belsó erődítési vonal erősségei közül, ezeknek az elesége immáron csak rövid idő kérdése. Port-Arthur helyzete vigasztalan. A város romban hever. Tífusz és egyéb betegségek pusztítják a lakosságot és a helyőrséget. Az eddigi hősies védelem elégséges dicsőséget hozott az orosz hadseregnek, arról pedig szó sem lehet, hogy Port-Arthur akár szárazon, akár vizen idejekorán segítséget kaphasson. A kapitulálás megtörténhetnék tehát minden szégyen nélkül, amit maga a cár is belátott már, ha igaz az a múltkori jelentés, hogy egészen szabad kezet engedett Stössel generálisnak arra nézve, hogy tartsa-e vagv föladja-e Port-Arthurt'?

Miért olyan elszánt a japán katona ? A Port-Arthurt ostromló csapatok között például van két olyan ezred, a melynek minden egyes katonája a sir szektának (vallásié-