Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-11-06 / 44. szám

VII. évfolyam. Szatmár, 1904. november 13. 44. szárft. Í)ÍJ4 Megjelenik minden vasárnap. SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: >. , Egész évre ... 4 korona (2 frt.J' . Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) O'. Társas-bérletek. A föld népéért munkálkodó egyes jó lelkek, valamint újságok is folyton-folyvást ^-hangoztatják, hogy azon birtqkok, metyek magán bérleti kezelés alatt vannak, elsősor­ban a községi társas-bérlőknek szereztesse­nek meg. Akadtak olyan földbirtokosok, kik nem csak szivesen felajánlották a bérletet a kis­gazdáknak. de egyenesen buzditották őket erre és nagy előnyöket biztosítottak szá­mukra. És ezt nem minden alap nélkül tették, vagy teszik. Boldogítani kívánják a magyar nemzet gyökerét, a népet. x\ztán meg joggal tételezhetik fel, hogy egy egész község la­kosságában meg van az anyagi, de főleg er­kölcsi biztosíték arra, hogy a föld nem fog részesülni rabló-gazdálkodásban. Meg kell adni, hogy nem egy társas bér­let szép sikert, eredményt mutatott fel. Köl­csönösen mind a két részről örülhettek az összeköttetésnek. De másrészről igen sok társas-bérlet ba­lul ütött ki. Sőt mi több: népszerűtlenné lett egyes vidéken ez a bérlet és rontotta azok érdekeit, kik a jövőben bizodalommal for­dultak a földek elnyeréséért. Mi volt és mi ma is ennek a szomorú ténynek a főben járó oka ? A többi közt legöregebb oka ennek, a magyar ember álhatatlansága, összeférhetlen természete. Ezek a régi bűnök, mikért most is veri a Teremtő a magyar népet. Hogy nem ismeri a közös munka sikerének legha­talmasabb titkát, a: összetartást. Pedig tanulhatott, okosodhatott már a magyar is Hiszen meg volt már a nagy vá­sár is, melyen olcsó pénzért kelt el a ma­gyar nép nyugalma, erőssége, tűzhelyei, föl- decskéi. Tanulhatnánk a szerbek és bolgá­rok társas-bérleteiből, melyek itt nálunk Ma­gyarországon olyan csudás sikereket mutat­nak fel. Nem, a magyar nem akar tanulni. Meg fér ő minden idegennel, még azzal is, mely a bőrét nyúzza, csak saját vérével, saját testvéreivel van örökös háborúban, folyto­nos perpatvarban. A társas-bérlet virágzását is ez az össze­férhetlen természet öli, fojtogatja. Ez a per­patvarkodás hinti el a bizalmatlanságot szerte­szét a vidéken. Pedig ha a bizalmat eltéko- zolja egy-egy község, tiz-lnisz más község­nek javát teszi tönkre. A társas-bérlet rossz hire röpül és nyo­mot hagy mindenütt, ahol nem is gondoljuk. Valóban elrettentő példák állanak ren­delkezésünkre, melyek igazolják, hogy a ma­gyar nép perpatvarkodása és álhatatlansága csúfos felsülésekkel végződtek. Mily kaján, jóleső mosollyal szemlélik aztán ezeket a dolgokat a magán bérletekre leskelődő ellenségeink: azt elgondolhatjuk. És mig a magyar civódik, azalatt ők nyu­godtan, hideg számításokkal kövérednek a magyar föld zsírjából. Hát azt gondoljuk, jó lesz már egyszer a magyar népnek is mindezeket megérteni és úgy cselekedni, hogy hozzánk költözzék a közös munkának az első feltétele: az össze­tartás.

Next

/
Thumbnails
Contents