Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-11-06 / 44. szám

VII. évfolyam. Szatmár, 1904. november 13. 44. szárft. Í)ÍJ4

Megjelenik minden vasárnap.

SzerkesztSség és kiadóhivatal:

SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS:

BODNÁR GÁSPÁR.

Előfizetési árak: >. ,

Egész évre ... 4 korona (2 frt.J' . Fél évre .... 2 » (1 » )

Negyed évre . . 1 » (50 kr)

O'.

Társas-bérletek.

A föld népéért munkálkodó egyes jó lelkek, valamint újságok is folyton-folyvást ^-hangoztatják, hogy azon birtqkok, metyek magán bérleti kezelés alatt vannak, elsősorban a községi társas-bérlőknek szereztessenek meg.

Akadtak olyan földbirtokosok, kik nem csak szivesen felajánlották a bérletet a kisgazdáknak. de egyenesen buzditották őket erre és nagy előnyöket biztosítottak számukra.

És ezt nem minden alap nélkül tették, vagy teszik. Boldogítani kívánják a magyar nemzet gyökerét, a népet. x\ztán meg joggal tételezhetik fel, hogy egy egész község lakosságában meg van az anyagi, de főleg erkölcsi biztosíték arra, hogy a föld nem fog részesülni rabló-gazdálkodásban.

Meg kell adni, hogy nem egy társas bérlet szép sikert, eredményt mutatott fel. Kölcsönösen mind a két részről örülhettek az összeköttetésnek.

De másrészről igen sok társas-bérlet balul ütött ki. Sőt mi több: népszerűtlenné lett egyes vidéken ez a bérlet és rontotta azok érdekeit, kik a jövőben bizodalommal fordultak a földek elnyeréséért.

Mi volt és mi ma is ennek a szomorú ténynek a főben járó oka ?

A többi közt legöregebb oka ennek, a magyar ember álhatatlansága, összeférhetlen természete. Ezek a régi bűnök, mikért most is veri a Teremtő a magyar népet. Hogy nem ismeri a közös munka sikerének leghatalmasabb titkát, a: összetartást.

Pedig tanulhatott, okosodhatott már a magyar is Hiszen meg volt már a nagy vásár is, melyen olcsó pénzért kelt el a magyar nép nyugalma, erőssége, tűzhelyei, föl- decskéi. Tanulhatnánk a szerbek és bolgárok társas-bérleteiből, melyek itt nálunk Magyarországon olyan csudás sikereket mutatnak fel.

Nem, a magyar nem akar tanulni. Meg fér ő minden idegennel, még azzal is, mely a bőrét nyúzza, csak saját vérével, saját testvéreivel van örökös háborúban, folytonos perpatvarban.

A társas-bérlet virágzását is ez az összeférhetlen természet öli, fojtogatja. Ez a perpatvarkodás hinti el a bizalmatlanságot szerteszét a vidéken. Pedig ha a bizalmat eltéko- zolja egy-egy község, tiz-lnisz más községnek javát teszi tönkre.

A társas-bérlet rossz hire röpül és nyomot hagy mindenütt, ahol nem is gondoljuk.

Valóban elrettentő példák állanak rendelkezésünkre, melyek igazolják, hogy a magyar nép perpatvarkodása és álhatatlansága csúfos felsülésekkel végződtek.

Mily kaján, jóleső mosollyal szemlélik aztán ezeket a dolgokat a magán bérletekre leskelődő ellenségeink: azt elgondolhatjuk. És mig a magyar civódik, azalatt ők nyugodtan, hideg számításokkal kövérednek a magyar föld zsírjából.

Hát azt gondoljuk, jó lesz már egyszer a magyar népnek is mindezeket megérteni és úgy cselekedni, hogy hozzánk költözzék a közös munkának az első feltétele: az összetartás.