Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-30 / 43. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 345 meglátta, elkezdett sírni és nyakába borult a ván­dorló legénynek és összecsókolták egymást. Csak­hogy megtaláltuk egymást — mondották sírva az örömtől. Milyen jó az Isten, aki az árvákat nem hagyja el, hanem szereti és gondoskodik róluk. Az­tán elbeszélte a vándorló, aki nem volt más, mint Jóska, hogy ő meszsze földön mesterségre ment, ott legény lett. De nagyon vágyódott haza. így jutott véletlenül ide. De nem véletlen ez — mondotta Ju­liska — hanem az a jó Isten akarta ezt igy, aki az égben van és vigyáz minden egyes emberre. Külö­nösen pedig a jó gyermekekre, akik úgy szerették anyjukat, mint Juliska és Jóska. * Az anya végezte szavait... a gyermekek pedig nagyot sóhajtottak, mert sziszenés nélkül hallgatták édes anyjuk szavait. — Jaj mamuka nekem ilyen szépet még soha­sem mondtál — szólott Aranka, a legnagyobbik, ki leginkább felfogta a mesének tanúságát. — Hát ti szerettek-e engem úgy mint Jóska és Juliska szerették anyjukat — kérdi a mama aggódó komolysággal. A gyermekek nem szólották semmit, hanem odarohanlak az anyához átölelték és — sirlak. Oh mily értékes könyek ezek! Oh mily boldog az az anya, ki gyermekeinek szivét igy tarthatja kezében! Mondhatja-e egy anya, kinek gyermeke van ama szavakat: unom magam. Sohasem. Vagy, ha mondja: nem anya az. by. Biró uram szentenciái az világ folyásáról. — Már megén nem hágy békében az ujság- csináló ur. Hogy hát so­kan kérdést entéztek vón erányomban. Vagy lehul­lottam volna, mint az őszi level vagy tán az bírói pálca esett ki az — mar­komból. Egyik sem történt. Csak egy lett bizonyos. Öregebb lőttem. De, hát ’iszen meglőtt mondva, hogy öreg embör nem vén embör. Hát itt vagyok la, amint parancsolva vagyon. * * — Régi öreg példaszó, hogy a’ kit az Isten mögakar verni, hát az eszét vöszi el. Mögverte el­vette az eszét az orosznak is, hogy lássa hé, csak egy az igazi nagy : az Isten. Nem heába hallottam még gyérök koromban, hogy az orosznak melegebb a bundája, mini az szive. * — Aszmondja feleségem Sára, hogy ni jó em­bör, már te is kopaszodok Biz az igaz lőhet — lök­tem oda a szót. Mi férfiak kopaszodunk, nem úgy, mint ti asszonyok. Az asszonyok ugyanis nem kopa­szodnak, de a legtöbb kopasz fejet ők okozzák. * — Asz’mondja a kis biró a’ minnap: Ugyan hallja csak biró uram, a falu legcsunyább jányának derék kérője akadt. Hát — mondok, mi’ csunyál- kozásra méltó dolog vagyon ebben. Csúnya leány­nak is szép a pénze. __A ME BIKA. Ma gyar munkások katasztrófája Ameri­kában. Serrero közelében (Equador-állam), mint Londonon keresztül jelentik Amerikából, a Erivé and Gron Company sziklahegységi kőszénbányájában a napokban nagy robbanás volt, melytől a tárnák kigyuladtak. A mentőszemélyzet nem szállhatott le a bányába, mert a lángok elálllák az utat. Hatvan bányász, legnagyobbrészt magyarok, a bányában rekedtek és odavesztek. Az elpusztultak névsorát ed­dig nem tudták megállapítani. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Ha ültetni akarunk! A minapában Budapesten igen sikerült gyü- mölcskiállitás volt. Kiállító sok száz volt, köztük számos kisgazda is, akik kezecskéjükben jutalomra érdemes gyümöl­csöt termesztenek. Igen tanulságos volt a kertészeti tanintézet cso­portja, melyben látható mindaz az alma és körte fajta, melyet nagyban érdemes termeszteni. Nem sok ilyen fajta van mindössze nyolc: téli fehér kal- vil, téli arany parmén, Bauman ranet, kaszeli nagy ranet, rozmarin alma, Török-Bálint. A körték közül: téli esperes, angonleimei hercegnő, Jodvigne dia­dala, Serres Olivér, Nelis téli körte, Duard elnök, Diel vajkörte, Téli Vilmos. Cifra, nevüek de pompásak, bőtermők, jól el­tarthatok és szállításra alkalmasak. Ha ültetni akarunk, ezekből válogassunk: eze­ket ojtsuk szemezzük. Mindenik kapható az állami faiskolákban, A csemetéket a földmivesek, tanítók, lelkészek, jegyzők félárért kapják. December l-éig kell értük folyamodni a földmivelésügyi miniszteri umhoz. Az ojtóvesszőt pedig ugyancsak folyamodásra egy fillérjével adják. Ojtóvesszőkért lehet február 15-éig folyamodni. Jó lesz ezt a dolgot a községházán vagy az olvasókörben megbeszélni és a megrendelésre a ta­nító vagy lelkész urat kérjék fel. KIS GAZBA. Házi állatjaink idei teleltetése. A legegyszerűbb szecskavágó, minőt talán a falusi kovács is tud készíteni, alig kerül néhány ko­ronába, de 60 koronáért már igen tisztességes szecs­kavágógép kapható, s ha a 60 korona sok pénz a szegény embernek, álljanak többen össze s vegyék azt közösen, mert a géppel néhány óra alatt több napra előre vághatják a szecskát. Ezek a gépek olyanok, hogy tetszés szerint rövidebb vagy hosz- szabb szecskát vághatunk velük, mert például a ló • nak inkább az egy és fél cm. hosszú, a marhának pedig inkább a két és fél cm. hosszú szecska felel

Next

/
Thumbnails
Contents