Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-02 / 39. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

315

A marha sóról. Ezentúl minden boltos ólompecséttel lezárolt zacskóban árusíthatja, azonkívül egy később megálapitandó időtől kezdve sajtolt darabokban Akna-Szlatinán, illetve Szigetkamarán és Marosujvárt fogják előállítani. Marhasó árulására első sorban a kir. sóhivatalok vannak hivatva. A sóhivatalok a marhasót csak ólompecséttel ellátott 5, 25 és 50 kg marhasót tartalmazó zsákokban és 5, 10 és 25 kg-os sajtolt alakban árusíthatják. A zsákot a kincstár a marhasóval együtt szállítja és igy a vevő a zsákot is megvenni tartozik. Az igy megvett zsákot a kincstár vissza nem váltja. 10 koronáról 6 koronára mérsékelték az árát, mely alapárhoz se a szállítási, se a zsák költsége nincs hozzászámítva. Örlött marhasót a kir. sóhivatalok és a bejelentett marhasó-árusoknak kimérve árusítani csakis addig szabad, amig a kisebb méretű 5 és 25 kg marhasót tartalmazó ólmozott zsákok forgalomba nem hozatnak. A marhasó árának mérséklésével kizárólag a marhatenyésztés emelése céloz- tatván, az erre vonatkozó utasítás érvényen kívül helyezésével kapcsolatban elvárja a pénzügyminiszter az egyes pénzügyi hatóságoktól, hivataloktól és közegektől, hogy a marhasó a gazdaközönség által beszerezehető legyen és tényleg a kitűzött célra fordittassék, másrészről kellő gondot fordítanak arra, hogy a marhasó árusítása mind magánvállalkozók, mind gazdasági egyesületek és szövetkezetek által a lehetőségig általánossá váljék és ez által az eddigi felette mérsékelt marhasó fogyasztás fokozatosan emelkedjék. Megjegyezzük, hogy a marhasó ürömporral és vörös vasporral kevertetik, tehát az embereknek élvezhetetlen ; csakis az állati takarmányba használható föl igen alkalmasan, igy a mostani takarmányszük időben minél többet használjon is föl a gazda, mert az állat a szükségbeli takarmányt jobbizüen eszi.

HÁZI-ASSZONY.

________

Az ecsetes ugorkák megpenészedése ellen. A gazdasszonyoknak boszusága, hogy nagy gonddal eltett eczetes ugorkáik felül megpenészed- nek, megvirágosodnak. Ettől úgy óvhatjuk meg, ha egy kis vászonzacskóba 20 gr. fekete mustárt tesznek s e zsákot az ugorkás hordóba az ugorkára fektetik. A mustár ellensége lévén a penészgombáknak, az az ugorkákon nem fognak megtelepedhetni.

MI ÚJSÁG?

A drágaság.

Drágaságról beszélnek, gyüléseznek mostanában — mindenütt.

Való igaz, hogy ez az esztendő nagy próbára teszi az embereket. Különösen, hogy a tél végén és a tavasz legelején mi leszen, szomorú még rá is gondolni.

De az is bizonyos, hogy ez a mai világ vagy talán emberek, kihasználják még a drágaságot is - a maguk zsebére.

Sokan azt hiszik, hogy éppen ebben a száraz drága világban lehet megkövéredni.

Azért még ott is drágaságot csinálnak, még pedig mesterségesen, ahol drágaságról éppen szó sem lehet.

Nekik az az elvük, — Ha drágaság, hát leggen drágaság.

így történik aztán, hogy az árakat jól felszöktetik minden irányban. De éppen azok, akik a furfangos eszüket ebben jártatják, folyton azon spekulálnak, hogy a jó falusiaktól potom áron szedjék össze a jószágokat, élelmi cikkeket. Mert szerintük a falun nincs drágaság. A falusi ember-asszony örüljön, ha eladja, amit béhoz.

A városokban éppen az a baj, hogy ott már mindent másod kézből kapnak a lakosok. Így persze se a falusinak, se a városinak nincs oka örülni a vásáron, hanem egy harmadiknak — a liferánsnak.

A falusiak azért jól teszik, ha nem egy tömegben adják el pl. a bevitt élelmi cikkeket. Megkellene nekik engedni a városban, hogy bár hol árulhassanak. És pedik ők árulhassák egyenesen a lakosságnak.

Nagy baj, hogy a falusi ember-asszony sokszor nem tudja, mit kérjen az áruért. Jó lesz azért, ha megfigyelik, mily mértékben szöktetik az árukat a városi liferánsok és kofák. Gereben.

— Október hat. Ez a nap a szabadságharcnak legszomorubb napja. A magyar nemzet ez idén is fájó szívvel emlékezett meg e napon a hős mártírokról, kik 1818. okt. 6-án oly gyászos halállal lettek a nemzet vértanúi.

— • 15j államtitkár. Rapaics Radó földmive- lésiigyi miniszteri tanácsost Ó felsége a király államtitkárrá nevezte ki. Az uj államtitkár nagyon értékes munkálkodást fejteit ki először a kereskedelmi, később a földmivelésügyi minisztériumban különösen a vízjogi téren, lévén ez a jeles jogász a legkiválóbb adminisztratív tehetségek egyike. A magyar gazdatársadalom, hiszszük, hogy várakozásteljes reménységgel néz Rapaics Radó működése elé s szívesen üdvözli őt uj állásában. Az uj államtitkár 1818-ban született, tehát most 56 éves.

— Németországban ritka a tejhamisitás

s ha mégis előfordul ilyen visszaélés, a bíróság olyan büntetést szab ki, hogy elrettentő például ^szolgál a többi hamisítóknak. A müncheni törvényszék nemrég Mayer Oszkár tejkereskedőt tejhamisitásért egy évi börtönre és három évi becsületveszlésre Ítélte. Hát nálunk is ily példák kellenének.

— Gyermekeiért feláldozta magát. A szülői önfeláldozás példájáról adnak jelentést. Jassi közelében történt a következő esett: Dobozaru István földmives két kis gyermekével Jussiból Podol Hovaneibe kocsizott. Útközben a rossz utón a kocsi kettétörött. A község még távol volt és a közelben senki sem volt, aki segítséget hozhatott volna. így kénytelenek voltak az éjjelt a szabadban tölteni. Dermesztő hideg volt. A reszkető gyermekek aty- jokhoz simultak, ki egyenként vetette le felső ruháit és azokkal takargatta be didergő gyermekeit. Azután, hogy a széltől is óvja őket élébük feküdt. Reggel az arra menő vándorok az apát halva találták, megfagyott. A gyermekek, kik életben maradtak, gondtalanul bújlak elő takaróik alól.

Szerencsétlen fogadás. Egy 20 éves kesz- tölci munkás egy liier borba fogadott társával. hogy egy 80 kilós követ egymaga tesz fel a tragacsra. A fogadást meg is nyerte, de a következő percben orrán, száján és fülén megeredt a vér. A szerencsétlen fogadás hőse másnapra meghalt.

— Megrendítő eset Kölnben a minap egy

útról visszatérő özvegy ember rá várakozó gyermekeit a perronon megpillantván, előbb kiugrott a kocsiból, mintsem a vonat megállt. Megcsúszott, a kerekek alá került, melyek a szó szoros értelmében összemorzsolták. A szegény halálsápadt gyermekek kétségbeesese elképzelhető, amint igy látták viszont édes atyjukat, de a közönség is mélyen meg volt rendülve e megrázó katasztrófa láttára.

— Kirabolt postahivatal. Privigyéről írják: Folyó év szeptember 29-én éjjel betörtek a handlovai posta- hivatalba, ott felkutatták a pénzes fiókot és az egész pénztárkészletet, összesen 8 fillért elvittek. A tettes a hivatalban felejtette egészen uj csizmáját, mely árulója lett. Másnap elfogták a tolvajt Markó János postakocsis személyében és a privigyei járásbírósághoz bekísérték.

— Újkori Mathuzsálem. Pántya Mihály topánfalvai földmives 110 éves korában a napokban meg-