Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-18 / 37. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 297 Hej, azelőtt ha veszély közelgett, Önként álltunk be katonának; Most — meg az is, kit kötéllel fognak, Örül, ha szép szerrel — odébbállhat. Csapást ha mért az Ur Isten rájok, — Őseink buzgóan imádkoztak, Unokáik, — ha jól megy is dolguk, — Zúgolódnak s egyre káromkodnak. Hej, de volt is akkor Istenáldás, S mi fődolog: mind jó helyre tettük; Szállitánk a külföldre bort, búzát, Most — még a jeget is pénzért veszszük. Boldog idő volt az, amikor még Úgy mondtad ki a szót, miként érzél, Napjainkban — sokszor azt sem tudjuk, Hogy tulajdon szomszédunk mit beszél... Pedig akkor még nem is dicsekvénk, Hogy ilyen-amolyan alkotmányunk; Dicsekvésre, szóra nem volt szükség, Helyünkön mi mégis jól megálltunk! Volt is híre-neve a magyarnak, Örült, aki rólunk beszélhetett I Most — ki látja, hogyha nem gúnyolja, — Szánja egykor boldog nemzetemet... Fludorovlcs Zsigmond. Hogy köszönnek a föld különböző népei ? A köszönés minden népnél a tisztelet kifejezésére szolgál. A kifejezés módja azonban különböző népeknél különböző. S ha ezen szokásokat megfigyeljük, észreveszsziik, hogy azok nem a véletlen kifolyásai, hanem a népek gondolkodásával, érzésével, cselekvésével, életével szoros összefüggésben vannak. * Az észak német például egyszerűen azt mondja: »Jó napot!« A rajnavidéki azt kérdi: »Hogy van1?« A szász »Szép jó reggelt!« mond. A cseh igen udvariasan köszön: »Jó éjt kívánok — legalázatosabb szolgája — aludjék jól!« Az ausztriai már messziről kiáltja: »Kezeit csókolom !« A lengyel meg is teszi. S ha valakit nagyon meg akar tisztelni, megcsókolja az illető ruhája szélét. Az előkelő lengyel pedig : »Lábaihoz borulok !« S mindjárt kérdi: »Boldog Ön?« Az olasz a »Jó reggelt !«-hez hozzá teszi a »Hogy van Ön?« kérdést is. A francia minden találkozásnál egészségünk után tudakozódik: »Hogy van?« s ez alatt bajuszával vagy szakálával játszik. A török jobb kezét szivére, onnan homlokára teszi, hogy ezáltal őszinteségét s irántunk való tiszteletét bizonyítsa. Az angol megkapja kezünket s oly erősen rázza, mintha kiakarná tépni. (S még a nőknél sem tesz kivételt.) A svédek és norvégok gondolatba mélyedve járnak az utcán, nem csoda tehát, ha találkozás alkalmával azt kérdik egymástól: »Mire gondol Ön?« A dánok »Jól él Ön?« (Úgy látszik a jó élés náluk fehérholló számba megy.) A németalföldiek »Hová megy Ön?« A japánok bókolások közt lehúzzák papucsaikat lábaikról. Kínában kezet nyújtanak egymásnak, s aztán egyik a másik kezét szivére szorítja s nyájasan hajlongnak kétszer, háromszor. A Hymalája hegység tövében Ázsiában lakó népek némely néptörzsénél az a szokás, hogy a találkozók hátat fordítanak egymásnak. A csendes óceán szigetén lakó népek különféleképen köszöntik egymást. Némelyek egymáshoz dörzsölik orraikat. Mások pedig egymás fülébe fújnak s eközben tenyerükkel hasukat dörzsölik. Furcsa köszönésmód uralkodik Északameriká- tól északnyugatra eső Szent-Lőrinc szigeten. Ez nem csak a jó Ízlést sérti, de undort is támaszt. Ha valakit nagyon megakarnak tisztelni, tele köpik markukat s azzal egymás arcát kölcsönösen megdörzsölik. Az afrikai négerek ujjaikat ropogtatják. S mennél jobban sikerül a ropoglatás, annál őszintébbnek tartják a tiszteletadást. S nálunk? A nap szakához képest: »Adjon Isten jó reggelt!« »Jó napot!« vagy »Jó estét!«-tel köszönnek s hozzá megemelik kalapjukat. A katholikusok által lakott helyeken pedig : »Dicsértessék a Jézus Krisztus!« ez ősi és szép köszöntéssel üdvözlik a találkozók egymást. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az összes köszönösi módok között ez a legszebb és az Adjon Isten ! Sz. Gy. A szerb trónörökös és a szerb baka. A szerb trónörökös egy éjszaka megjelent a palotaőrségen és tréfálkozva kérte a poszton álló fiatal bakától a puskáját. A katona megismerte a trónörököst, de azért igy felelt: — Királyi fenség, nem válók meg fegyveremtől, inkább az életemtől! Parancsom van, hogy még magának a király őfelségének sem szabad odaadnom a puskámat. A trónörökös még egy próbát tett: — Ha nem adod szép szerivel, — mondotta komolyan a bakának — akkor erőszakkal elveszem ! A katona éppen olyan határozottan mondotta: — Ha elakarja venni — lövök ! Hogy erre mit szólt a trónörökös, azt nem közlik Belgrádból, de megírják azt, hogy másnap Péter királyhoz rendelték a kötelességtudó bakát, akit a király fényesen megajándékozott. A GAZDA TANÁCSADÓJA. A takarmányhiány. A földmivelésügyi miniszter a mostani takarmány szűk időben időnkint kimutatja s a gazdaközönséggel közli azokat a beszerzési forrásokat, a hol eladó szálas takarmány, erőtakarmány és burgonya van. Saját érdekében tehát jól teszi tehát mindenki, a kinek eladó takarmányszükséglete van, ha a földmivelésügyi minisztérium VII. főolytályához intézett levelében ezt bejelenti. Tudatni kell, milyen, mennyi és mily árban hajlandó a takarmányfélét eladni. Legkisebb mennyiség, a mit be lehet jelenteni, egy waggon rakomány. *
