Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-04 / 35. szám

282

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

gebben a samuraik, a katonaállitó nemesi osztály tagjai rengeteg sok vizet ittak, hogy erősek legyenek. A vizivásnak ez az erőltetett divatja most már meggyöngült, de még most is nagyon hasznosnak tartják, amint hogy az a jóhatása csakugyan megvan, hogy a veséket és a beleket nagyobb munkásságra kényszeríti. Étel dolgában a japán ember tudvalevőleg nagyon igénytelen, kevés húst eszik, inkább főzelékkel és gyümölcscsel él, amiben a szigetország végtelenül gazdag. A tejet nem igen szereti a japán ember, a sört se sokkal jobban, legkedvesebb itala a tea, anélkül csak úgy nem tud meglenni, mint rizs nélkül. A szegényebb sorsú nép tápláléka rizs, tea, szárított hal és amiből legtöbbet eszik főzelék. A testi tisztaságra sokat ad a japán ember, hetenkint legalább egyszer a legszegényebb is megfürdik, olyan forró vízben, hogy a bőre is majd lesül.

A gyermekek fekvőhelye. A bölcső, amely ezelőtt minden ház megszokott buiora volt, lassan- kint teljesen eltűnik. Csak néhanapján lát az ember egyet-egyet, de sok olyan felnőtt ember van, aki még sohasem látta ezt a jószágot. A városokban teljesen kiment a használatból, kiszorította a gyermekkocsi. A gyermek egészségére mindenesetre hasznos, ha nem bölcsőben altatják el, de a gyermekkocsi sem valami hasznos az egészségre nézve. A gyermektől nem lehet megkérdezni, hogy mi tetszik neki jobban, a bölcső vagy a kocsi. A bölcső oldalmozgása ki van zárva a kocsi használatánál, de e helyett előre-hátra tolják a kocsit és ha rugó is van rajta, még emelkedik vagy sülyed a gyermek fekvőhelye. Az anyák bizonyára szivükön viselik gyermekük jó voltát és ezért a ringatást vagy a kocsin való tologatást be kell szüntetni. Ugyan mit szólna egy felnőtt ember, ha az ágyát ilyen módon mozgatnák! Ha a gyermek nyugtalankodik, az okát kell ennek keresni, megnyugszik az, ha rendbe hozzák valamiképpen, de semmiesetre sem okos dolog ringatással vagy kocsizással elkábitani. Legjobb a gyereket kezdettől fogva szilárdan álló ágyba fektetni, a bölcső és a kocsi pedig teljesen fölösleges, Kocsiban legfeljebb sétálni menjen a gyerek.

KIS GAZBA.

Mi kárunk van az idei szárazságból.

Kerek egy milliárd, vagyis ezermillió korona, amelyből a magyar birodalom minden egyes lakosára, felnőttre, gyerekre egyaránt 50 korona esik. Ennyit kell a szárazság folytán kibőjlölnünk és ki is fogjuk böjtölni, mert nincs se fejlett iparunk, se kereskedelmünk, amelyek a rosztermés okozta károsodást helyre üthetnék. Az egy milliárd veszteséget a «Hazánk» napilapnak egy munkatársa számította ki. Érdekesnek tátijuk e közleményt a következőkben ismertetni.

A veszteség kiszámításánál a gabonaterméshiányból származó veszteséget nem veszi számításba, mert azt az emelkedő árak födözni fogják. Amit mi nem vagyunk hajlandók elhinni, mert a veszteséget nem az össztermés, hanem az eladható készletek szerint kell fölbecsülni; ebben pedig legalább

is 50% hiány mutatkozik és ennek megfelelő áremelkedést aligha várhatunk.

A kapásnövényeknél mutatkozó terméshiányt a normális terméshez képest a tengeri és hüvelyesekből 70, a burgonyából 80, a cukor- és takarmányrépából 50%-ra becsüli 335 millió korona értékben. A szálastakarmányokét lucerna és baltacímből 50, széna, csalamádé és zabosbükkönyből 60, muharból 100°/0-ra, 251 millió korona értékben a legelők pusztulásából eredő kárt 80 millió koronáró, A kereskedelmi növények terméshiányát 50 millió, a takarmánymagvakét 34 millió, együtvéve tehát a növénytermesztésben szenvedett kárt 750 millióra becsüli. Ehhez azonban még hozzászámítja a piaczra dobott és odadobandó élő állatok értékveszleségét, 250 millió koronát úgy, hogy az idei Ínség okozta értékveszteség kerek egy milliárd korona volna.

A «Hazánk» számítása elég alapos és éppenséggel nem mondható túlzottnak. A szárazság okozta nemzeti kár tényleg megüti, sőt esetleg meg is haladhatja az egy milliárd koronát. Amiből azonban nem következés, hogy a gazdaközönség bevétele ennyivel csappanjon. Nem is lehet, mert pénzre adót fizetni, ruházkodni, gyerekeit neveltetni a háztartás apróbb szükségleteit födözni ezentúl is szükséges lesz. Csakhogy mindenben meg kell szorítkoznia. A készpénz kiadások és táplálkozásban egyaránt. Nem koplalás, hanem céltudatos takarékossággal majd csak kivergődünk a bajból, kiheverjük a keserves Ínséges esztendőt.

Egy dologban azonban nem szabad spórolni; az állatok takarmányozásában. Erről már sokat irtunk,

Hivatalos jelentés a termésről. Akár az eddig ismeretes tényeket nézzük, akár a földmive- lési minisztériumnak tegnap közreadott jelentését a világ terméséről, mindenképen megbizonyosodunk arról, a mit már úgyis tudtunk: sanyarú esztendő elé megyünk. Mig az egész világ mérlegében 5 százalék a termés hiány addig Magyarországon a magvakban 20—40 százalék a hiány tavalyhoz képest. De a mérlegből az is kitűnik, hogy daczára a rossz termésnek még lesz 11—12 millió métermázsa felesleges búzánk, melyet exportálunk és 1, 2 vagy három millió métermázsa jut az exportra minden magból, kivéve a heremagot, és a kukoriczát, a hol harmadfél millió métermázsa hiány van. A hiányt azonban világszerte pótolják a raktári készletek, úgy hogy a fogyasztásra és vetőmagvakra szükséges 2,929.460 métermázsát fedezi a termés és a készlet. Ebből a kimutatásból az következik, hogy igazi Ínség nem igen fenyeget bennünket, de annál inkább fenveget a drágaság, melyet főleg a városi nép és a hivatalnoki osztály fog megérezni. Sovány vigasztalás biz ez.

Tengeriszár bevermelése. Ha a tengeriszárat kellőképpen bevermeljük, akkor az kisebbfoku erjedésen menve át, megpuhul, izletesebbé válik, emészthetősége is fokozódik, miért is egészen jó kisegítő takarmányt képez; Ha a tengericsöveket a száron fosztjuk le, úgy hogy a csőhéjlevelek a ku- koricakórón maradnak s ha a tengeri szárát a csövek letörése után azonnal levágva, bevermeljük, akkor értékesebb takarmányt nyerünk. A bever-