Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-08-07 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

tanulmányokra és az uj betegség terjedelmének megállapítására Bálint dr. osztályvezető Poncsovára utazott.

Olcsó marhasó. Á képviselőház pénzügyi bizottsága a minap tárgyalta a mérsékelt áru marhasóról intézkedő 1897. évi törvénycikk módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a bizottság azzal ajánl elfogadásra a Háznak, hogy életbeléptetési határidőül a folyó évi augusztus hó első napja állapittassék meg. A képviselőház a költség- vetés és az appropiáció közé eső három nap alatt tárgyalja a javaslatot, amivel az állattenyésztő gazdák régi kívánsága valósul meg s végre a javaslat benyújtása után majdnem két esztendőre forgalomba kerülhet a hat koronás marhasó. Az eddigi tiz koronás árnak hat koronára való csökkentése éppen ez idő szerint lölöttéhb szükséges, mert a nagy takarmányhiány a gazdádat arra fogja kényszeríteni, hogy a rendes termési viszonyok között csak almozási célokra szolgáló búza- és rozsszalmát is takarmányul használják fel. ami csak sósvizben való pácolás és füllesztés utján válik lehetővé. A sófogyasztás épp emiatt jelentékeny mér- > téket fog ölteni s nagy előny háramlik a gazdákra, hogy a szükséges sót csaknem fele árért fogják beszerezhetni, mint eddig.

Gyűljünk össze gazdatársak és beszéljük meg, hogyan lehet tavaszszal minél előbb zöldtakarmányhoz jutni!

mx újság?

Egyről—másról.

Manapság minden ember fia csak azt sóhajtja.

— No még ilyen kánikulát nem ötlem.!

Csak keveseknek, de mégis elég "embörnek jut az eszébe, hogy bizony az Isten kezében van az ember sorsa.

Azért engem valóban meghatott, meg is renditett, amit az imént olvastam :

— A szegedi nép a múlt héten tartotta meg búcsúját — a havi boldogasszony búcsút, az ő fogadalmi ünnepüket. A különféle megyékből vagy tizenötezeren érkeztek Szö- gedibe. A körmenetben 35 ezer embör vett részt.

A nép az alsóvárosi Mátyás templom körül letérdelt és esőért imádkozott.

*

Az izzó hőségben a napokban a mezőn verejtékező munkásokhoz érkezik — a gazda. Rettenetesen elfáradt, alig birt szólani.

— Mi a’, hát áll a munka. ?

— Biz’ áll a’, felelt az egyik munkás, mer’ hát mög- állott a levegő...

— Mög bizony, még a gazda is, válaszolt engesztelé- kenyen gazd’uram.

*

Levél érkezett hozzánk a napokban, melyben egyik olvasónénk, derék gazdaasszony arra kér, Írnánk cikkelyt arról, hogy hát:

— Hogyan élhetnének jó békességben a házastársak P

Hát bizony a mi újságunk erről .már sokszor irt és

bőven. Most Írunk hát egy nagyon rövid feleletet, mely ekkép szól:

— Hát úgy, hogy az asszony maga idejében néma, máskor pedig a kellő időben a férli siket, legyen.

Gereben.

*

— Izgalmas jelenet az ischll pályaudvaron. lseidből jelentik a »M—g«-nak, hogy nagy feltűnést keltő jelenet játszódott le az ottani pályaudvaron a király elutazása alkalmával. Mikor a király a pályaudvarra érkezett, egy ember tört át a közönségen és a rendőrök sorfalán. Első

251

pillanatban mindenki merényletre gondolt, mert az ember botot tartott a kezében. Az illető azonban a király előtt letérdelt és kérvényt nyújtott át. Legelőször a király vette észre, hogy tulajdonképpen kérvényezésről van szó és odaszólt kísérőihez:

— Ne bántsátok ezt az embert!

A kérvényezőt Echselberger Józsefnek hívják, ezelőtt vasúti munkás volt, de 1899-ben egy kavicsbányában lezuhant és nyomorékká lett. A vasút ekkor szolgálatából elbocsátotta és 9 korona havi kegydijat utalt ki neki. Nagy nyomorúságában a szerencsétlen ember arra határozta magát, hogy a királyhoz fordult segítségért. A király átvette a kérvényt és megígérte, hogy át fogja vizsgálni. Echselberger kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy kénytelen volt botot vinni magával, mert mióta a bányába zuhant, nem tud bot nélkül járni.

— Thököly Imre hamvai. Késmárki gróf Thököly Imre, a »kuruc király«, Felső-Magyarország és Erdély egykori fejedelme, II. Rákóczi Ferenc mostoha-atyja, meghagyta végrendeletében, hogy hamvait valamelyik felvidéki evangélikus templomban temessék el. A bujdosó kuruc- vezért, aki 1705 szeptember 13-án halt meg iszmidi birtokán, a nikodémiai örmény temetőben helyezték örök nyugalomra. Most teljesülni fog végre testamentumában kifejezett óhajtása, Rákóczi hamvaival együtt az övét is hazahozzák, hogy itt pihenhessen hazájának földjében. Thököly Imre hamvait a késmárki uj evangélikus templomban fogják elhelyezni örök pihenőre.

— Németországi ut. Mailáth József gróf németországi útjáról visszaérkezett. A Rajna vidékén tanulmányozta a szőlők állapotát és a pincekezelést. — Itt említjük meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a nemes grófnak, aki a karádi református hitközségnek népiskolai és állami kisdedóvodai célokra 3000 korona értékű kelteiket adományozott, köszönetét nyilvánította.

— Főúri leányok mint tűzoltók. Mint Székesfehérvárról Írják, Szögyény-Marich László berlini nagykövet viruló szépségű leányai, Mariska és Ilonka, kik most Csórón nyaralnak, az oltani tűzvész alkalmával ritka tanujelét adták élénk felebaráíi szeretetükuek. A két leány mindenütt

' elüljárt a mentésben és oltásban, példájukkal másokat is- hasonló kitartásra buzdítva. Vizet hordtak, majd a már kigyuladt házakat locsolták, majd meg a siránkozóknak segédkeztek a már égő fedelek alól a holmik kihordásában, megmentésében. Hófehér, batiszt ruhájuk átázott, be- festölődött, maguk elfáradtak, de hófehér lelkűket fölvillanyozta a tiszta boldogság, a polgárok, felebarátok őszinte hálálkodása.

— Nagy tűz a fővárosban. Az állam egyik legnagyobb dohánygyárában, a ferencvárosiban óriási tűz pusztított aug. 7-én. A kár egy millió korona.

— Tüzek. Nógrád- és Hevesmegye határán terül el az úgynevezett baráthegyi erdő. E hegy hosszú gerincén találkoznak Degenfeld gróf, Chorinszky gróf, a pásztói közbirtokosság és Pátkai Dániel dr. gyönyörű erdőségei. Chorinszky gróf erdejében a napokban tűz támadt, mely pár óra múlva háromszáz holdnyi területre terjedt ki. Szeren■ cséré Pátkai dr. erdőkerülői észrevették a tüzet s azok a gazdasági cselédekkel s a szomszéd községek lakosaival egyetemben pár órai erős munkával teljesen eloltották. — Turócz-Szent-Mártonból jelentik, hogy a legutóbbi tűz alkalmával 50-60 ház égett le.

— Tűzfészek most az egész ország! Nem csak a lakóhelyek körül ólálkodik a veres kakas, hanem ki szalad a fclperzselt rétségre, kiaszott erdőségekre is. Alig van nap, hogy 20—30 tüzeset hírét ne hallanók. A fővárosban is alig győzik az oltást a tűzoltók. A vidéken pedig óriási a kár, a pusztulás. Újabban Nagy-Satlón volt rettenetes tűz. Nagy- Salló úgyszólván elpusztult. A Nagyvárad melletti Sályi teljesen leégett. Szadán is nagy égés volt. Orosházán is óriási tűz volt. Tüzek voltak még Vaskohón, Liptón, Csalókán stb.

— Agyongázolt nyáj. A torontálmegyei szamos- antalfalvai vasútvonalnak ritka kalandja volt. Az Antal- falva felé menő személyvonat elé egy birkanyáj került, a menekülni nem tudó birkákon a vonat keresztülment. Mi-, kor a vonat megállt, borzalmas látvány tárult az utasok elé. A vonat kerekei között, a kocsik alatt, a síneken min-