Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-08-07 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 247 ly et minden formájában elő fog mozdítani. (Helyes­lés.) Főterményünk ma is még hosszú időn át a gabona lévén, ennek jobb értékesítése végett az eddiginél gyorsabb menetben kívánja a magtárakat szaporítani. (Általános helyeslés.) Szükséges közöt­tük szerves kapcsolatot létrehozni, szövetkezeti kö­zéppontot létesíteni, mely a szövetkezet érdekeit minden közös kérdésben képviselné. (Helyeslés,) E középponti szervezet megalkotása és a hitel kér­déseinek rendezése iránt a törvényhozás külön intézkedéseket fog kérni, A termelő a hadsereg ellátása munkájában is jelentékeny részt vehet, s minthogy azok a tisztes kereskedelem részére is biztos forrást képeznek : létesítsük a kereskedelem érdekében is kívánatos. (Helyeslés.) A tűzbiztosítás. Itt ott egy évtizede, hogy ezt az újságot Íro­gatjuk. Nem volt esztendő, hogy számokban ki ne­mutassuk : mily borzasztó kára van a magyar népnek a gyakori tüzek mián. Ennek folyományakép időről időre mintegy bele-beszéltük olvasóinkba, a magyarnép egy kis rétegébe, hogy ne sajnáljon áldozni a tűzbiztosításra, mert azzal megnyugtatja önmagát, családját és eset­leg megmenti édesmindnyájukat a végpusztulástól. De a magyar embernek nem esik Ínyére a biztosítás. Ennek több oka van. Legősibb oka ter­mészetesen, hogy a magyar ember a maga kárán szokott tanulni. De még nem is egy alkalmatosság­gal, hanem csüslül. Másik oka, hogy bizony a biztositó vigécek a magyar embert sokszor becsapták és becsapják. Ezek a vigécek nagyon elidegenítették a népet a tűzbiztosítástól. Úgy hogy csak a minap 200 ezer korona kár mellett csak 24 ezer koronáig volt biz­tosítva egy nagyobb tűz alkalmával. Nem utolsó oka, hogy a gazdák még most sem biztosítanak kellő módon és számmal, mert a biz­tosítási intézetek csak saját nagy nyereségüket te­kintik. Nem ügyelnek arra, hogy ha alacsonyabb tarifákat szerkesztenének, mindjárt jobban emelke­dik a tűzbiztosítások száma. Az is megszívlelendő, hogy a biztosító intéze­tek kár esetén annyira lenyomják a kárpótlási, biz­tosítási összeget, hogy a gazda sírva nézi a pusztu­lást, melyet a biztositó-intézel becsüse nem érez és nem is akarja ismerni. Persze az ilyen esetek hire elterjed messzeföldre. De a dolog is népszerűtlenné •teszi a tűzbiztosítást. Újabban azonban mindezen dolgokat nagy fi­gyelemre méltatja az Országos Gazdaszövetség ke­belében alakult tüzbiztositási intézmény: ezt minden gazdának melegen ajánljuk. f O A kubikusok. Közmunkásaink közt alig vannak, kik izmaik, testierejük igazán nagyobbmérvü megerőltetésével Iceresnék minndennapi kenyerüket, mint a — ku­bikusok. Valóban megérdemlik, hogy úgy a kormány­zat, mint a sajtó és maga a társadalom felemelje szavát a kubikusok jogos érdekeiknek, Jakár előmoz­dításában akár megvédelmezésében. A kubikusok ne legyenek áldozatai a pénz­embereinek, a' vállalkozóknak, vagy ami még bor­zasztóbb, az alvállalkozóknak. Irgalmatlanság az ő verejtéküket, izmaikat, csontjaikat kihasználni arra, hogy egy-egy vállalkozónál, mint a hogy a közmon­dás mondja: egy rókáról két, sőt több bőrt is nyúzzanak. Azért alkalmat, módot kell nyújtani a kubiko­soknak, hogy ők is első, eredő vállalkozók le­hessenek. Örülök, hogy ez irányban elől megyen Csong- rád vármegye, honnan a következő jól eső hirt olvassuk: Csongrád vármegye törvényhatósága felterjesz­tést intézett a fölmivelésügyi miniszterhez és arra való tekintettel, hogy a megyebeli földmunkások egyes esetekben mint önálló munkavállalkozók ve­hessenek részt a vállalatok versenytárgyalásain, azt kérte a minisztertől, hogy e célra bizonyos összeget bocsásson a vármegye rendelkezésére, mely öszeg- ből aztán a vármegye az illető munkáscsoportokért a vállalati biztosítékot helyezné letétbe. Tízezer ko­ronát kért a megye erre a célra a földmivelésügyi miniszteriül és ennyi is volt kilátásba helyezve. Most aztán Tálkán Béla földmivelésügyi miniszter erre célra tényleg folyósított is 8000 koronát, mely összeg a csongrádmegyei munkásokat abba a hely­zetbe fogja juttatni, hogy egyes esetekben mint ön­álló vállalkozók vehetnek a jövőben részt a föld­munka- válalaloknál. Takarékoskodjék a háznál mindenki! v as Arm ap délután. Petőfi utolsó huszonnégy órája. — Újabb adatok alapján irta : BARABÁS ENDRE. — Sokan foglalkoztak Petőfi életadatainak kikuta­tásával, de az összegyűjtött adatok különösen az utolsó napokra vonatkozólag, még mindig igen hé­zagosak. így csak annyit tudunk, hogy julius 29-én Bemmel együtt Marosvásárhelyen volt, honnan, mi­kor julius 30-án Bem a honvéd sereggel Székely- kereszturra távozott, a honvéd sereg után jött és julius 30-án délután megérkezett a kis székely vá­roskába. Hogy e nap délutánján és a rákövetkező éjszakán hol időzött és mit csinált az ütközetig, máig sincs tisztázva. E sorok írója két év előtt, mikor állandóan Székelykereszluron tartózkodott az oltani Székely Társaság utján mozgalmat indított volt hogy Petőfi itt időzésének emléke örök ittessék meg. A terv az volt, hogy az a ház, melyben Petőfi utolsó éjszaká­ját töltötte, emléktáblával jelöltessék meg. Azonban még Kereszturon sem voltak tájékozva biztosan afe­lől, hogy mely házban tölthette a “költő a végzetes napra virradó éjszakát. Ily előzmények után a Székely Társaság elha­tározta, hogy megállapítja Petőfi keresztúri tartóz­kodásának körülményeit. Mindenek előtt a már is­mert adatok kiegészítéséül és megerősítéséül, a Szé-

Next

/
Thumbnails
Contents