Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-24 / 29. szám

236 MAGYAR FÖLDMIVELÖ — A villám áldozatai. Három helyről jön gyilkos villámcsapás hire. Karánsebesről jelentik, hogy Jáz község határában Daneszky Jón földesgazda a menyével egy nagy fűzfa alá menekült a zivatar elől. A villám bele­ütött egy fába s mind a kettőjüket agyonsujtotta. — Arad- megyében a múlt héten négy ember esett áldozatul a vil- lámütésnek. Szombaton délután Káránd községben nagy zivatar kerekedett. Egy háromtagú család, apa, leánya és fia künn dolgoztak a mezőn, hol a villám mind a hármó­jukat agyonsujtotta. — Kornyest községben egy asszonyt ölt meg a villámülés. — A tempó. Egy jómódú alföldi földmives­gazda, aki Isten segedelmével szép házat épített, elhatá- rozla, hogy a szobákat urimódra kipingáltatja. Hozatott is a városból egy piktort, aki hamarosan hozzá is látott a munkához, még pedig nóta mellett. Azt énekelte : hogy »Sújt az átok, mert szerettelek.« Közben szorgalmasan pin- gált. A gazd’uram csak hallgatja egy darabig a szomorú nótát. Meg is rázza vagy kétszer a fejét. Rosszalja a dol­got, úgy látszik. Egyszerre csak gondol egyet, bemegy a piktorhoz, nagy haragosan kiveszi a kezéből a pacsmagot és vígan huzgálva fel-alá a falon, igy beszél: — Nem az ám a nóta sógor, hanem, hogy aszongya : »Hej nem bizony de megérett a megy, Hej nem bizony de rajta maradt egy.« így pingálja öcsémuram, mert hát nem szomorúságra pingálódik ki ez a szoba. — A falusi csodadoktor. Torpocz szepesme- gyei községben Krivonvák András gyanús körülmények közt halt meg, az esetet bejelentették a hatóságnak. Ez addig nem akarta a temetési engedélyt megadni, mig a boncolást meg nem ejtik. A gyanuokok beigazolást nyer­tek, mert Krivonyák kuruzslásnak esett áldozatául. Egy szomszéd községbeli paraszt, aki csodadoktor hírében áll, érvágással akarta régi betegségét gyógyítani, de az operáció halállal végződött. A csodadoktor ellen a vizsgálat folyik. — Másfélszáz évig a tenger alatt. London­ez a szerencsétlen orosz-japán háborúnak, amelylyel a ja­pánok a liaojangi völgy mellett húzódó hegyláncolatnak teljes birtokában maradtak s ha a Motien-szoroson át to­vább haladnak északon, elvághatják az oroszok összekötte­tését Mukdennel és Karbinnal, ahonnan a szibériai vasúton át újabb csapatokat kaphat az orosz hadsereg. Amíg ez a harctéren történt, rendkívül érdekes esemé­nyek fejlődlek a Vöröstengeren, ahol az orosz önkéntes-flotta néhány német és angol hajót feltartóztatott, hogy a hajók fedélzetén hadiszerek után kutasson. A megtorlás Anglia és Németország részéről nem maradhatott el. Előbb Németor­szág tiltakozott az orosz flotta eljárása ellen, azután Anglia, mindakelten kemény és határozott jegyzéket intézve az orosz kormányhoz. Kétségtelen, hogy az orosz kormány a mostani körülmények között nem akarhat összetűzést Né­metországgal és Angliával s minden tekintetben elégtételt fog szolgáltatni a megsértett két államnak. Hasonló dolog történt 1899-ben az angol-bur háború idejében is, amikor angol hajók német gőzösöket fogtak el. A német kormány akkor Angliának küldött tiltakozó jegyzéket, amelynek meg is volt a kívánt eredménye. Anglia nemcsak utasitotta ha­jóit, hogy a jövőben ne ismétlődjenek ilyen esetek, hanem még kártérítést is fizetett Németországnak. Hasonlóan fog­ják előreláthatólag elintézni az Anglia, Németország és Oroszország között most felmerült esetet is. Az orosz hunyászkodik. Oroszország újra két nagy csatát vesztett el. Az egyiket Mandzsúriában, amennyi­ben Kuroki bevette Kiaotungot, mely már csak húsz kilo­méternyire van Liaojangtól, a másikat amennyiben a ma- laeca-ügyben meghunyászkodva ad elégtételt Angliának. Es nem. bizonyos, hogy az utóbbi kudarc nem nagyobb-e az előbbinél. Mandsuriában néhány száz katonát veszteti el. Európában pedig világbirodalmi súlyának nagy részét. Ország-világ előtt beismerte, hogy eljárása helytelen volt és hogy nem fog többé ilyesmi előfordulni. ból jelentik, hogy Havreben a tengerészek kotrás közben rátaláltak egy 1759-ben elsülvesztett hadihajóra. A hajót, melyet Havre ostrománál sülyesztettek el, csodálatosképpen teljes épségben találták meg, minek oka abban keresendő, hogy 18 méternyi mélységben egészen befuródott a ho­mokba. A egyik ágyút egy hatalmas angolna választotta ki lakóhelyéül s mikor a búvárok leszállottak, ijjedten mene­küli el az ágyú torkából. a tt'i £ » .» Krüger szobra. Johan­A nagy 1 ag 0 . nesjjurgbóljelentik,hogy ott mozgalom indult meg azon célból, hogy az elhunyt Krüger Pálnak, a transváli köztársaság volt nagy elnöké­nek, Taardebergben szobrot emeljenek. — A tengeri betegség leküzdése. A tengeri beteg­ség leküzdését eddig hiába kísérelték meg. Maguk az orvo­sok is bevallják, hogy az ellen nincs orvosság. Most azon­ban angol műszaki lapok olyan apparátusról Írnak, amely, ha nem is teljesen, de jórészt segít a bajon. Ez a Schliek- féle készülék, amelynek működése abban áll, hogy a hajó hánykódását lehetőleg csökkenti. A készülékről egyelőre csak annyit tudnak, hogy nagyobb hajóknál sokkal észre­vehetőbb a készülék hatása, mint a kisebbeknél. Csóna­kokra egyáltalán nincs hatása a Schlich-féle készüléknek. A háború. A japánok újabb fényes győzelmet arattak. Az orosz hadseregnek egy része ugyanis, több mint húszezer ember megkísérelte, hogy a japánokat a Mandzsúria északi részé­ben levő Motien-szorosból kiverjék, mert az a veszedelem fenyegette az orosz hadsereget, hogy a japánok északról körülkerítik a Liaojang vidékén levő orosz hadsereget. Et­től a kísérlettől remélték az oroszok harctéri helyzetük jobbrafordulását, de az eredmény éppen ellenkező volt. — Kezdetben sikerüli ugyan nekik a szorost megszállani, de a japánok gyorsan segítséget kaptak és irtózatos öldöklő csatában, amely orosz részről több mint kétezer, japán részről nyolcszáz ember veszett el, újra kiverték az oroszo­kat a szorosból. Egyik legnagyobb jelentőségű csatája volt NEVESSÜNK!!! A kaszárnyából. Az újoncokat iskolázzák a kaszárnyában, mikor a hu szárezredes belép s egy jóképű legényhez fordulva ő is kérd valamit, mire ez egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! — kiált haraggal a káp­lárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja: —- Olvasdd ! — Alásan jelentem ezredes urnák, nem tudok olvasni — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmél- kodik az ezredes. — Alásan jelentem ezredes urnák, én a tizenhatodik században vagyok ! * Ékes beszéd. Beállit a bírósági szolga a törvényszék elnökéhez. — Nagyságos uram — kezdi mondókáját — leköszö­nök a hivatalomról. — Miért, János ? — tudakolja mosolyogva az elnök. Hát s«rt könyörgöm, mert nem vagyok méltó megélni a fi^éiésjemJíjöl. . MORVÁI .TÁNOS KÖNYVNYOMD >> » — ^ t

Next

/
Thumbnails
Contents