Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-17 / 28. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

227

__ HÁZI-A SSZONY.

Gy

ümölcs szedés. Az eltartásra szánt gyümölcsöt ne rázás által szedd, mert a rázott gyümölcs megütődik, vészit szépségéből, azonfelül a gyümölcsöt eltarthatlanná teszi. Óvatosan, egyenkint kell az ilyen célra szánt gyümölcsöt leszedni kézzel vagy alkalmas szedővel. Az őszi gyümölcsöt továbbá akkor szedd, mikor az könnyen válik le kocsányától. A téli gyümölcs tovább maradhat a fán. — A körték elkásásodását megakadályozzuk úgy, mihelyt észrevesszük, hogy a körték kezdenek lisztesebbé válni, azonnal le kell őket szedni s kosarakban fűtött helyiségbe tenni. A magasabb hő- mérsék behatása alatt a keményítő megint cukorrá alakul át s a gyümölcs szilárd marad. — A ki tehát értékes és Ízletes gyümölcsöt akar termelni és árusítani, mindig a legnagyobb gondot fordítsa arra, hogy tiszta levegőjű helyiségben legyen az éltévé.

A rostaalj föletetése. Néha a/.t tapasztaljuk, hogy a rostaalj a jószágra nézve káros, sőt mérgező hatással volt. Ez akkor szokott bekövetkezni, midőn a rostaaljban sok a szédítő vadócz. Ha tehát ezt tapasztaljuk, kétszeres óvatossággal járjunk el az etetéssel s inkább baromfiaknak adjuk az ilyen rostaa'jat. Mindenesetre azonban, ha jószággal etetjük fel a rostaaljat, nagyon helyesen teszünk, ha azt előbb meg- daráltatjuk. A darálatlan mag emésztetlenül hagyja el a bélcsatornát és nem használtatik ki, s ezenfelül csiraképességét megtartván, a trágyában a földeket fölötte elgyo nositja; vigyázzunk arra is, hogy az adagot csak igen óvatosan fokozzuk. A rostaalj hizó- és igás állatok etetésére alkalmazható, fejős teheneknek noha több helyen ezeket is abrakolják vele azonban nem való, mert a tejelésre nézve nem jó.

___MI PJSAfl?

Na

gy tüzek országszerte.

Az óriási hőség nemcsak megakasztotta mezeink viruló életét, nem csak leperzselte a gyönyöró fűnövényzetet : de belekezd a békés polgárok tűzhelyébe, a keservesen behordott asztagokba. Egyszóval beleköt — még a kéménybe is.

Az ország majd minden részéből jő a rémes hir, hogy nagy, veszedelmes tűz pusztít.

A főváros tűzoltói is reggeltől estig talpon voltak és talán vannak is.

Szatmáron az emberek valóságos riadó félelelem közt valának. A város és hegy között levő legelő — csonkás — fogott tűzet elsőben és puszlitott félelmetesen.

Majd a városban ütött ki a vész több helyen és pedig oly félemletes szél közt, hogy a legnagyobb szerencsétlenségtől lehetett tartani. Több házat, melléképületet tett a tűz martalékává.

Újabban tűzesetet jelentenek Zsolnáról, Torna mellékeiről, Kecskéméiről és sok más községből.

— Égő aratók. A Szegedhez közel fekvő Sándorfalva község határában csütörtökön Molnár István jegyző földjén egy elhajtott gyufaszáltól lángra lobbant a termés. Az aratók, hogy elfojtsák a tüzet, ráfeküdtek az égő buzakeresztekre. A mentés azonban rosszul sikerült, mert három arató ruhája meggyuladt s csak nagy nehezen bírták őket az elégéstől megmenteni. Hajuk, bajuszuk teljesen leégett, arcuk csupa seb és egyébként is súlyos sérüléseket szenvedtek. Több arató a kezén sérült többé ke- Vésbbé veszélyesen. A tüzet végre sikerült elfojtani, de akkorra már mintegy 30 kereszt búza a lángok martaléka lett.

— A bodonyi tüzveszedelem. Arról a rémes

tűzvészről, amely a hevesmegyei Bodony községet elpusztította, ismét megdöbbentő részleteket jelentenek. A falu hétezer lakosa közül ezerkilencszáz hajléktalanná lett. Háromszáz ház közül kétszázhetven leégett, a hozzájuk tartozó melléképületekkel együtt. A borzasztó tűzvésznek hat emberélet esett áldozatul és roppant sokan oltás közben súlyos égési sebeket szenvedtek. A nyomor igen nagy. A kárt hozzávetőleg másfél millió koronára becsülik.

— Húsz évi házasság után — négy iker.

Tetschenből jelentik, hogy Obersteinbachban Binder János háztulajdonos felesége négy ikergyermekkel ajándékozta meg hitestársát. A hirben az a legérdekesebb, hogy a nagy áldás busz évi gyermektelen házasság után köszöntött be. Mind a négy gyermek él s anyjukkal együtt a »körülményekhez képest jól érzik magukat.«

— Pálinkáért — megölte az anyját.

Szabadkán Mészáros József húszéves suhanc baltával agyonütötte az anyját. A rendőrségen bevallotta rettenetes tettét és okául azt mondta, hogy az anyja nem akart neki pénzt adni pálinkára. A gyilkosság után a gonosz fiú megmosta a halottat, fölravalalozta, aztán lefeküdt aludni. A csendőrök letartóztatták.

— Vadember a főváros határában. Már

több egy heténél, hogy a rendőrségen azt jelentették, hogy a kőbányai határban egy vadember kóborol, aki csak gyümölcsöt, gyökeret eszik; noha furkósbottal jár, olyan félős, hogy mindenki elől szalad és bújik. Tegnapelőtt sikerült a vadenbert egy rendőrőrjáratnak felhajszolni s elfogni kapitányságon semmire sem mentek vele, hogy megtudhassák, kicsoda. Azt mondta hebegve, Luka Dezső. Beesett, szőrös az arca, szakálla hosszúra nőtt. Lehet körülbelül harmincéves. Alkalmasint hülye. A rendőrségen megmosdatták, megnyirták s lefényképezték. A fénykép után talán ki lehet sütni a vidéken, honnan került oda.

— Tömeges aranylakodalom. Ausztriában szinte szép szokássá kezd válni az aranylakodalmak megünneplése, melyeknek hatását most még egy gyémántlakodalom is emelte. Kilenc agg házaspár lépett újra az oltár elé, bizonyságot téve félszázados kölcsönös szerete- tükről, hűségükről. Édes szeretettel néztek végig 51 gyermekükön és 107 unokájukon, kik a rokonsággal, sogorság- gal alig fértek el a templomban. A polgármester és kerületi főnök beszédein kívül a király is táviratban emlékezett meg a sok katonát nevelt kilencházaspárról.

— Kettős halál a Vág vizében. Vág-Selylyén egy vasúti őr leánykája a Vág folyóhoz ment, hogy egy korsóval, vizet merítsen. A leány elvesztette az egyensúlyt és a vízbe esett. Egy Jobbágy nevű munkásember a leányka után ugrott, hogy kimentse. Meg is ragadta a kezét, de a hullámok mindkettőjüket elsodorták. A leányka holtestét a viz már partra vetette, Jobbágyot még nem találták meg.

— Salamoni Ítélet. Akad ám ész a falusi községházán is, ha szükség van rá. Amint ezt az alábbi történet is bizonyítja. Egy városi ur kerékpáron nyargalt keresztül a faluban és a nyargalásnak egy szegény liba lett az ártatlan áldozata. Elgázolta a bicikli úgy, hogy halva maradt a helyszínén. A kis balesetből nagy vita lett. Előkerült a liba gazdája és pörbe keveredett a gyilkossal. Öl koronát követelt a libájáért. A kerékpáros azonban kijelentette, hogy semmi szin alatt sem ád többéit négynél. A vita vége az lett, hogy kerékpárostól, libástól beállítottak a községházához. Biró uram nyugodtan végighallgatta a tényálladalma- kat azután igy szólt:

— Te tehát János, öt koronát követelsz a libáért ugy-e? a libát pedig odaadod ennek az urnák.

— így van, biró uram !

— Az ur meg azt mondja ugy-e, hogy nem ad többet négy koronánál, a libát pedig itt hagyja a gazdájánál.

— Igen, hiszen csak nem cipelem magammal.

Biró uram helyeslőleg bólintott.

— Add ide János, azt a libát.

— Itt van, biró uram.

— Az ur is adja ide azt a négy koronát.