Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-17 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 223 az osztályra, mely támasz nélkül a saját lábán nem tudott állani. Tehát pusztulni kellett. Mert ettől az osztálytól, ennek újra talpraállitásától várhat újabb erőt és táplálékot az ország, lévén lakosságának legderekabb népe. Mert ez a kisbirlokosság van kitéve legjobban az elemi csapásoknak, a terméketlen évek egész sorozatának. Mert uj Magyarországban a föld népe nem életerős, satnyulni, gyöngülni fog a társadalomnak többi osztálya is. Íme tehát, ennyi mély elmélkedésre való, úgyszólván kiáltó okok sürgetik azt, hogy a kis gazdákon segíteni kell, a kis gazdákat meg kell menteni. A miniszterelnök ur a képviselőházban nyíltan kijelentette, hogy ő is azt tartja: csinálni kell valamit, meri a dolog nagyon a körmünkre égéit. De hibának tartja, hogy azok, kik a kis gazdákon segíteni óhajtanak, neki mennek a takarékpénztáraknak és arra törekednek, melyszerint a kisgazdákat a takarékpénztáraktól elvonják. Hiba volna — úgymond — ezen intézményeknek harcot üzenni. Mi is azt tartjuk! De legyen szabad nyíltan kijelenteni, hogy takarékpénztára válogat)a. Ugyancsak a képviselőházban történi, hogy mikor egyik néppártoló honatya az ország színe előtt hangoztatta, melyszerint vannak takarékpénztárak. hol 10—12, sőt több százalékra megy a kölcsön kamata, egy másik jeles honatya kiáltotta, hogy olyan takarékok nincsennek, nem léteznek. A kisbirtokosok terhei legnagyobb részt abból a 10—12°/0-os kölcsönökből valók. Majd kimutatjuk. Justus. A kenyér. Életünk fentartására, testünk táplálására rendelt szükséges eszközök közt a legelső és legfőbb a kenyér. Hogy a kenyérnek milyen fontossága van életünk fentartására, azt tudja minden ember. Feleslegesnek tartom tehát arról beszélni. Hanem azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha rámutatok arra, hogy milyen sokan vannak azok, akik köny- nyelmüeu bánnak a kenyérrel. Már első szüléink életében a paradicsom kertben elhangzott az Ur szava: »Fáradságos munkával és arcod verejtékével egyed kenyeredet!« és mit látunk? Azt, hogy ezen szavakat manapság nagyon sokan, vagy mondhatni túlnyomó részben nem hallják meg; vagy ha meg is hallják, nem törődnek azzal, hanem ábrándoznak a mesében levő Eldorá- dóról, ahol senkinek nem kell dolgozni a kenyérért, hanem az csak ugv könnyen minden munka nélkül szerezhető meg. Sok, nagyon sok embert tett már tönkre, adott kezébe vándorbotot a kenyérnek kevésre becsülése. Nem becsülte meg eléggé a tisztességes megélhetést biztosító munkát, hanem hallgatva lelketlen iz gatók beszédére, elhagyva a munkát, Ínségben, nyomorban hagyva családját; megszegte adott szavát, elvándorolt, vagy itthon maradva kesereg, átkozza ■önmagát és a már ekkor tovább állt izgatót (jóakaróját.) Mert ezek az izgatok, mint jóakarók adják ki magukat a nép előtt. A gazda és munkás közé állva, lehetetlenné teszik a gazda és munkás közt létrejött méltányos egyezség megtartását, a munka békés folytatását. Édes magyar nép! Az Isten szerelmére kérlek, ne hallgass a szép beszédű, de lelketlen izga- tókra. Ne különösen most, mikor Magyarország minden részéről érkező szomorú hírek az aratás silány eredményéről számolnak be. Ezek a szomorú birek arról tanúskodnak, hogy nem lehet ám napjainkban a kenyérrel könnyelműen bánni. Mert hiába kérjük mi mindennapi Úri imánkban: »Add meg a mi mindennapi kenyerünket«, ha aztán azzal kicsit, vagy éppen semmit nem gondolunk, elvetjük, nem becsüljük meg. Becsüljük meg a kenyeret, mert ellenben nemcsak magunknak, de felebarátunknak is érzékeny kárt okozunk! Fogadjuk meg a szívből jövő jó tanácsokat! Kedvelt lapunk a »Magyar Földmivelő« immár hetedik éve, hogy jótanácsokkal látja el olvasóit, akik figyelmesen olvasták és olvassák nagy hasznát vették és veszik azon jó tanácsoknak, melyek a magyar népet igazán szerető és érdekét szivén viselő iróemberek tolláiból jelennek meg. Manapság, midőn a népet annyi gond gyötri, s gondjait annyi izgató igyekszik gonosz módon kizsákmányolni, a községek lelkészei és tanítói igazán nagyon emberséges munkát végeznének, ha felvilágosítanák a népet, hogy ne higyjenek mindenféle jött-ment ámitónak, hanem legyenek ezután is, — í mint voltak eddig, —■ békés, munkaszerető emberek. Mert csak igy lehetnek boldogok, igy lehet boldog az egész Magyarország. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Sz. F. Mikor aratnak a föld különböző részeiben ? Az év minden szakában aratnak a föld kerekségén. így januárban arat: Ausztrália, Uj-Seeland, Chile egy részével, valamint Argentina is. Februárban : India, Felső-Egyiptom. Márciusban : Alsó-Egyiptom. Áprilisban: Cyprus (Perzsiában), Mexiko, Cuba-szigele, Kis-Ázsia. Május: Algír, Közép-Ázsia, China, Japán, Marokkó, Texas, Florida. Júniusban : Alduna vidéke, Görögország, Magyarország, Dél-Oroszország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország, Kalifornia, Louisiana, Misisipi, Alabana, Georgia, Tenesse, Virginia, Utah, Colorádó, Missouri. Julius: Ausztria, Németország, Észak-Franciaország, Svájc, Oroszország, Lengyelország, Anglia, Az egyesült-Államolc északi részei. Augusztus: Belguim, Hollandia, Észak-Angolország, Columbia, Man'tóba. Szeptember: Skótország, Svédország, Norvégia, Észak-Orosz- ország. Október : Észak-Skótország. November, December : Észak-Ausztrália, Peru, Dél-Afrika, Hátsó-India. VASÁRNAP DÉLUTÁN. A burok sírnak... Krüger apó meghalt! A búr népnek, mely csak nem rég szabadságát siratta, most újra mély gyásza van. Az a fáradt, öreg ember, Krüger apó, ki még egyedül képviselte népének szabadságát, a burok összes eredetiségét és nemzeti vonásait - meghalt. Meghalt nagyon, de nagyon távol az ő édes. hazájától, a szabad Svájc egy kis városában Clärens- ben, jultus 14 én.
