Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-01-24 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 23 pedig tizenkét évet töltött hasonló szolgálatban. Harminckét évi becsületes szolgálat eredménye tehát ez az elismerés. Iíj. Kovács Klmán a t.-t füredi járás szolgabirája a minap adta át a községházán szép számú közönség jelenlétében a tisztes embernek az oklevelet és jutalmat. A községházán tertott ünnepély után a plébános megvendégelte összes cselédeit. Ez alkalommal ő maga részesítette egy másik szolgáját, Soltész Kááolyt tiz évi hű szolgálatáért a nála szokásos száz korona jutalomban. KIS 6AZD A. Meteor jóslása. Vozáry Pál főmérnök (Meteor) most teszi közzé a jövő időjárásra vonatkozó észleléseit. Ezúttal nemcsak egy hónapra, hanem többre jósol előre. Jelzéseit a következőkben közöljük : Január hó változási napjai 17, 18, 20, 22, 25-re. Ezek közül a 17-iki enyhe, amikor a napon kitörések is várhatók; mig a 18-iki hideg jellegű, amidőn e két ellentétes erőhatás megküzd egymással. Ha a kitörések nem lennének igen erősek, e küzdelemben a 18-iki hideg jellege jut túlsúlyra, amidőn valószínű, hogy viharos, esetleg erős havas idő áll be, A 22-iki is erős hatású, szeles vagy csapadékos jelleggel. A 25-iki enyhültebb lefolyással. Február hava a bolygók állásaiból következtetve, tizenegy változási napjaival nem fogja az időjárást felette változatossá tenni s inkább meglehetős egyforma időközökben váltják fel egymást a hideg és enyhület. Március azonban tizennégy erős jellegű változási napjaival telette változatossá teszik e hónapot amidőn a mellbajosok, akik tehetik, keressék fel a klimatikus helyeket, akik pedig nem tehetik, használják az általam ajánlott tej-és vaj-bedörzsöléseket. Április tizenegy-változási napja hoz ugyan hideget, meleget, esőt és szelet; de távolról sem lesz oly változatos, mint március s a hideg csak elején, 10-ike körül mutat fagyos jelleget. Május tizenhárom változási napot mutat és pedig 8-án veszedelmes fagyos jelleggel, amely, ha azt valamely előre nem látott napkitörés nem enyhíti., a gazdák réme lehet. A fagyos szentek és Orbán kevésbbé veszedelmesek. Egyáltalában május 8-ikát követőleg melegebb és szárazabb hónapok ígérkeznek. A házi állatok sózása. A házi állatok sózásánál elsősorban tekintettel kell lennünk az állat korára, mert ugyanazon nemű állatnál legtöbb sót kívánnak a fiatalok és vének, legkevesebbet pedig a középkorúak. Másodsorban tekintettel kell lennünk az állat haszoncéljára, mert pl. a munkára használt, tehát sokat mozgó, valamint a legelőre járó jószágnak kevesebb só kell, mint a hízóba fogott jószágnak. De legnagyobb befolyást gyakorol a sózás meny- nyiségére a takarmány minősége, mert némely takarmányban úgy is elegendő só van; ha tehát ilyennel tartjuk a jószágot, akkor külön sózásra alig van szükség, mig más takarmányfélék sótartalomban nagyon szegények. Sóban gazdagok a jó réti bere és lucerna széna; az ily takarmánynyal tartott állatoknak tehát nincs is külön sózára szükségünk; megjegyezzük azonban, hogy a magas fekvésű kaszálókról lekerült széna sóban rendesen szegén}', s csakis a szikes természetű talajokon termett takarmány felől lehetünk teljesen biztosak, hogy sótartalma nagy. (Folyt, köv.) HÁZI -ASSZONY. Az aprójószágról. xV gazda udvarának dísze a háziasszony ügyessége, büszkesége: az aprójószág. — Sokat is tesz a gondos gazdasszony ezekért. Beszélgetésünkbe is ez hozódott fel. Talán fölösleges is mondanom, hogy biróné asszonyom tette az ügyet szóvá, de talán azt se kén’ mondanom, hogy az este férfi ember alig fog -kérdést intézhetni. No de hogy is vöt? — Mit adjunk a baromfinak télen zöldség helyet 9 — igy vette fel a szót biróné asszonyom. — Már igaz, hogy szereti az aprójószág a zöldség-félét! — De milyen zöldségünk van nekünk télen ? — Van és pedig olyan, melytől — a mint a próba mutatta — a baromfi meg is hízik. — Nos mi vón’ az? — A’ nem más, mit a takarmány répa. — Répa? — A’ bizony! — Hát oszt’, hogy adja az apróságnak? — Csak úgy, hogy apró darabokra vagdaljuk és nyersen hagyjuk. — No hisz’ úgy nem fogja a lyuk megenni ! — Nem-e? — Mondjuk,' hogy első nap nem, vagy csak nagyon kevéssé. De nem úgy lesz már másnap, nem úgy harmad nap, sőt rövid idő múlva egész mohón fogja fogyasztani. — Oszt’ még meg is hízik tőle ? — Megám! — Akkor én ezután mindig azt fogom etetni az aprójószág-félékkel. — Hohó! Nem addig a’! Talán nem is tudja kend a régi kántor uram történetét ? — Mem én. — Elmondom, ha nem tudja. A régi időben házról-házra járt ebédre. Minden asszony a legjobbat akarta főzni. így kántor uram gyomrát ritka nap nem látogatta meg a jó magyar töltött káposzta. — És nem csuda, hogy belső része igy nemsokára megunta a savanyu dicsőséget. Egyszer aztán véletlenül puliszkát talált főzni egy szegényebb asszony. Megdicsérte érte a kántor. A mi nénénk sem volt rest. még az nap az egész soron végig dicsekedett, hogy mit mondott a kántor úr. Így esett aztán meg az, hogy kántor uram most már házról-házra, napról-napról — puliszkát kapott. — Hát ilyen sorsa vón’ a kend tyúkjainak is!! Adjátok kézről-kézre a mi újságunkat!
