Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-03 / 26. szám

Mi magunkról vagyon a szó...

Térjünk csak vissza a kisbirtokosok megmentésének kérdéséhez. Iszen mi magunkról vagyon a szó.

A kisbirtokosok megmentésének kérdése egyszerre elfoglalja az egész nemzetet. Mert mindenki érzi, hogy itt magáról a nemzetről, a nemzet gyökeréről kell a pusztító elemet eltávolítani.

Abban tehát nincs többé nézeteltérés, hogy ezt a mentőmunkát a lehető leggyorsabban meg kell megkezdeni, csak a módozatokról folyik most már a beszéd.

Csak aztán vigyázni kell ám, hogy maga a dolog veleje bele ne fújjon a sok szóbeszédbe.

Nevezetesen, már most is emelkednek különféle vélemények, melyek könnyen gö- böket, csomókat köthetnek az ügy eredményes megoldásának eléje.

Azt mondják például, hogy nem az az igazi segítség a pusztuló kisbirtokosok számára, ha az adósság terheit csökkentjük, hanem az, ha keresetét fokozzak. Ha lehetővé tesszük, hogy a magyar földmives négy hónapi sanyarú munka után ne legyen nyolc havi tétlenségre kárhoztatva.

Hát persze, hogy persze. Ez volna ám az igazi segítség. Csakhogy jegyezzük meg, hogy addig, inig annak a kisgazdának a torkát fojtogatja a minden emberi érzést megindító uzsora, és hihetetlen magasságú kamatláb: addig egyáltalán gondolni se! lehet arra, hogy az egész vonalon fokozhassuk a magyar kisbirtokos keresetét.

A kisbirtokos osztály hasonlít ahhoz a

teljesen eladósodott államhivatalnokhoz, aki hű munkás, szorgalmas akar lenni, aki hivatalos óráján kívül is kereset után néz. De mindhiába. 0 érzi, hogy süllyed alatta a föld. Hogy hiába való szorgalom, munkásság, megfeszített munka: neki el kell sülyednie .Megőröli az adósság munkásságát, hűségét, becsületességét, függetlenségét, egész életét.

Akkurátusán igy vagyon a kisbirtokos osztállyal is. Erőpróbára teheti erejét, eléje vihetik a társadalmi akciók, segítségek egész sorozatát. Nem mozdulhat. Nem eresztik azok a láncok. Azok a láncok, melyeket nem old fel a legbővebb esztendő termése sem, csak legfeljebb enyhít, és nem engedi, hogy a vaskapcsok az eleven húsba hatoljanak.

Hát hogy és mikép fokozhatjuk az ilyen beteg, önmagával is tehetetlen, elkeseredett, megfogyott osztálynak keresetét? A tornyot nem lehet ám felülről építeni még a találmányok e csudás korszakában sem.

Szabadítsátok ki ezt a kisbirtokos osztályt azon idők karmaiból, mikor még a törvény oltalma alatt 50—100% percentre lehetett uzsoráskodni. Mert vannak ám sebek a kisbirtokos osztály testén — lelkén még abból a nagy (?) szabad korszakból is. Aztán szabadítsátok ki a vidéki hitelintézeteknek simább, lassúbb, de annál biztosabb szurágásaitól. Addig ne is beszéljetek a kereset fokozásainak sikeréről.

Furcsa, mondják mások. Hát ha a kis gazdák egyenesen az államtól várják, hogy adósságaiktól szabadítsa meg: akkor minden eladósodott ember elvárja majd, hogy az állam mentse meg adóságaitól.