Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-19 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 193 gyászt hordjon az apjáért, anyjáért vagy férjéért, a törvény által Ítélt hatvan botütést kap és egy évre száműzetik. Ha a császár hal meg, az alattvalója mind száz napig növeszti a haját. Fidsi-szigeteken a gyász tizedik napján, a fó'vézér halála után, az asszonyok mind megkorbácsolják a férfiakat, kivéve a legmagasabb méltóságok viselőit. Ugyanott dívik az a szokás is, mely szerint a halottnak barátai és rokonai a temetést követő negyedik napon össze- sereglenek a nyitva hagyott sir körül, hogy meggyőződjenek róla, hogy mennyire indult már enyészetnek a halottnak a teste. A Sandvich-szigeteken a gyászolók feketére festik az arcuk alsó részét és kitörik az első fogaikat, amely szokás legalább őszintévé teszi a gyászt. A világ legnagyobb tutaja. A Mississippi folyón — mint egy amerikai újság Írja — nem rég úszott le New-Orleansba nyolcszáz mértföldnyi utón a világ legnagyobb tutaja. Nyolcezer szálfából volt összeállítva, két millió ötszázezer köbláb tartalommal. A tutaj hossza ezerkétszáz láb és szélessége háromszáz láb volt. Óriási öt mértföld sebességgel haladt a tutaj és 62 kormányos irányozta útját. Törpe emberek Uj-Guineában. W i n t e r, Angol-Uj-Guinea volt kormányzója és Robinson, a mostani kormányzó hosszabb időt töltöttek az Ahgai- Ambó nevű törpe néptörzsnél, mely a Musa-folyó mentén, ingoványos területen lakik. Winter e majom alakú törpékről a következőket Írja: »A mikor a Musa folyó sűrű erdőségein áthatoltunk, nagyobb síkságra értünk, a mely körös-körül csupa ingovány és moszatokkal, meg nádasokkal van borítva. Egy nagyobb vizteriilet közvetlen közelében, nádastól és vizi liliomoktól sűrűn körülvéve kis falvat pillantottunk meg, a melyet az ahgai-ambó törpék laktak. A törpék ősidők óta laknak már ezen a posványon. Hosszas kiáltásainkra egy férfi és egy nő közeledett felénk. Mindketten egy-egv kis csónakban ültek, a melyet bottal hajtottak. Ezek a törpék sohasem hagyják el az ingoványt s egyik emberünk elmondta, hogy szilárd talajon járni sem tudnak, mert rögtön vérezni kezd a lábuk. A férfi, a ki hozzánk jött, középkorú ember lehetett. Lábai rövidek voltak s a mellett rendkívül vékonyak és laposak. Általában mindakét teremtésnek a lábujjai túlságosan gyöngének látszottak. Forma tekintetében inkább majomhoz, mint emberhez hasonlítanak ezek a törpék.« Winter más törpékről is megemlékezik, a korobalb törpe-törzsről, amelynek főnöke négy láb és három centiméter magas volt. Az a példány, a melyet magukkal hoztak, vékony kis emberke, fején hegyes sipkával, a melyet valószínűleg maga készített. Ez a törpe nép minden gyön- gesége ellenére igen harcias természetű. Ercz- fegyvereik nincsenek, ezek helyett nagy fadárdákat és kőbaltákat használnak, melyeket meglehetős ügyesen forgatnak. ____A GAZDA TANÁCSADÓJA. El emi károk és adóelengedés. Most, midőn a legtöbb gazdát mély gondok környékezik, hogy miből fogja a rossz termés folytán költségeit fedezni, czélszerünek látjuk a gazdaközönség figyelmét felhívni az 1883. évi XLIY. törvényczikk 49. §-ára, hogy elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben mikor van adóelengedésnek helye. Az elemi csapások közé soroztainak: a) Jégeső, árvíz s tűz. b) A terményeknek rovarok általi elpusztulása nagyobb kiterjedésű egész dűlőket magukban foglaló területeken, c) Szántóföldeknél adóelengedésre igényt nyújtó elemi csapás a rozsda is. (Pénzügyi bíróság 1482. sorszámú határozata.) d) Folytonos esőzésből származó árvíz szintén elemi csapást képez, a földadó leírása iránti kérvény akkor nyújtandó be, midőn az ár legnagyobb fokát elérte. (Pénzügyi bíróság 327. sorszámú határozata.) e) Tartós szárazság, mely egész dűlőket magában foglaló nagyobb területeken a bevetett földeknek termését oly módon és időben semmisiti meg, hogy a megkárosított földek azon évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethetnek. EGE S ZSÉ G-Ü G Y. _______ Vi z-szürök. Faluhelyt a jó kutak hiányában gyakran iszapos, zavaros vízzel kell megelégednünk. Ezen lehet a következőképen segíteni. Mintegy 2 akós — esetleg még nagyobb — tiszta hordónak kivetjük a fenekét; azután megtöltjük 1/4 rész tartalmáig tiszta kavicscsal, erre a hordó közepéig, kimosott öreg szemű homokot borítunk; fölébe 10 centiméter vastag rétegben apró daraboki-a tört faszenet teszünk, a melyet megint egy réteg öregszemü homokkal s végre kavicscsal befedünk, oly módon, hogy a hordó ne legyen egészen megtelve. Egy második hordóba, vagy még helyesebben nyílt cseberbe öntjük a megszűrni való vizet. Ezt a hordót (csebret) magasabbra állítjuk, mint a szűrő áll s csapon át a vizet a kavicsra hagyjuk folyni. A viz a szűrőrétegen keresztül áramol s megtisztul; alul nyílást készítünk a szűrőn, a melyen a megszűrt viz tiszta edénybe gyűjthető. A víztartó hordóból a csapon át csak oly gyorsan szabad a vizet bocsátani, hogy a kavics fölött meg ne gyűljön: a csapot tehát e szerint kell kormányozni. Legjobb a szűrőt a pincébe elhelyezni, hogy a viz mindig friss legyen. A víztartó hordót gyakran ki kell öblíteni; ugyszinle a szén felett álló kavics és homokréteget időnként ki kell szedni s ki kell mosni; a szűrő így egész éven át s tovább is használható. Ha ez eljárást alkalmazva, a vizet megszűrjük, meg lehetünk győződve, hogy a veszedelmes bélhuruttól meg leszünk óva. A só, mint gyógyitószer. Bármennyire közönséges szernek tetszik is előttünk a konyhasó, még mindig nincs annak használata oly különböző czé- lokra elterjedve, a melyekre pedig igen előnyösen alkalmazhatnók azt. Sok régi, gyakorlott orvos ajánlotta már, hogy emésztési gyengeségek esetén gyen gesó oldatot kell alkalmaznunk, egy pár kanállal ve- vén be ebből minden ebéd előtt. A fej meghűlése, vagyis az u. n. nátha esetén pedig a tenyerünkből az orrba szíván fel ugyané sóoldatból, ez egyszerű és biztos gyógymód a kellemetlen baj ellen. Gyakran a legerősebb hurutos állapotot is sikerült már megszüntetni ez egyszerű szernek reggel és este való alkalmazása által, melynél csak arra kell ügyelni, hogy az oldat mérséklete mindig egyenlő
