Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-12 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 188 töl. Ezek a számok tanúsítják, hogy a tigrisek mily veszélyesek Indiára nézve. A kormány minden emberevő tigrisre 700 korona jutalmat tűzött ki, de ezt a dijat föl sem vehették. Egyszer igényt tartottak rá, de csakhamar kitűnt, hogy a megölt tigris csak vadat és barmot falt föl, az emberevő tigris más vidékre költözött. Egy nősténytigris 148 személyt ölt meg egy kerületben, csaknem minden héten egy embert! Az embeyevő tigris fölötte ravasz. Nagyon nehéz dolog a tigrist a bokrokban vagy a fűben észrevenni nagysága dacára is. Vannak sportemberek, akik évszámra laknak a dsungelokban, és a királytigris nem került még a szemük elé. (c \ — Gyászban vagyok. Minthogy az Írás szavai szerint nem jó az embernek egyedül élni, Italos Flóris kefekötő négy hónappal felesége halála után megházasodott másodszor is, anyát szerezvén igy neveletlen három gyermekének. Flóris aránylag ifjú ember volt még és életvidor. Kebelén nagy tüzek égtek, éppen azért gyanús egy kissé az a hirtelen támadt szeretet a gyermekek irányában. No, de hát ez mind mellékes. A fő a lakadaloni, amit hamarosan megtartottak. A vacsora is véget ért, bevonultak mindenek az udvarbeli sátorba táncolni. Víg volt az élet, maga Flóris buzdította leginkább kegyetlen komoly arccal a vendégséget, hogy : — Sohasem halunk meg ! Azt a kutyafáját ! Egy életvidor menyecske akkor odaugrott hozzá és belekapaszkodott a vállába. ----- 0-» ? — Sógor, perdüljünk egyel. *r' A sógor arca valósággal komor lett.-- Nem ? Talán nem tud? — Tudni tudok, hanem lehetetlen. — Ugyan miért ? — Mert gyászba vagyok még. Csak négy hónapja, hogy az első feleségem meghalt... — Megölték a sertései. Szörnyű halált szénegy akna következtében elpusztult a «Sikisima» japán csatahajó. A hajó hihetetlenül rövid idő alatt pusztult el és a rajta levő hétszáznegyvenegy ember is egytőlegyig odaveszett. Ez érzékeny veszteség ugyan a japánokra nézve, de fölényük az orosz hajóraj felett igy is teljes mértékben fennáll. Szárazföldön az oroszok főtörekvése most az, hogy a mindinkább körülzárt Port-Arthurt felszabadítsák. NEVESSÜNK!!! Megmagyarázta. Estúk: Nizze kend már, hogy játszanak azzal a gőzössel! Ugyan mán mé’ forgatik? Boldizsár: A’ se’ tudja komám ? Hát eszédilik szögényt, hogy né tugya merre van előre, mög hátra, mer hát a gőzösnek arra köll ám szalanni, a merre vezetik! vedett Kardos János fejérmegyei csapdi pusztai vagyonos öreg földmives. A minap hizó sértéseit etetni akarta, miközben az éhes állatok úgy nekirontottak az öreg embernek, hogy a földhöz vágódott. Erre a feldühödt állatok össze-visszamarcangolták a tehetetlen embert. A cselédség már rettenetes sebekkel találta Kardost s mire az orvosi segítség érkezett, a szerencsétlen ember meghalt. — Messziről jött ember.—- Hát azután igaz-e, hogy Amerikában olyan gyorsan megy az építkezés'! — kérdik az Amerikát megjárt embertől. — Meghiszem azt! Mikor reggel munkába mentem, akkor kezdtek építeni egy korcsmát s mikor este hazafelé mentem, hát már egy részeg embert kihajítottak belőle! — Az ehető föld. Japánban már régóta ismeretes egv agyagfajta, melyet a szegényebb néposztály táplálékul basznál. Ez a különös eledel vörös szivü, igen lágy, zsíros fogásu és rágás közben a homoknak semmi nyoma közte. Azok szerint, a kik már Ízlelték, olyan érzést kelt az emberben, mintha nagyon zsíros ételt ennék. Azok, tűznél megsütik és úgy eszik. Egy angol utazó újabban Uj- Zélandból hozott ilyen ehető agyagot, melyet olt ember és állat egyaránt kedves eledelnek tart. Egy kémikus megvizsgálta a szokatlan eledelt s kimutatta, hogy abban vajmi kevés tápláló anyag van. Mindössze ugyanis egy és háromnegyed százalék konyhasó és ezzel hasonlatos összetételű anyag. Hogy mi van agyagon ennivaló és szeretni való, azt nem lehet tudni, de a japánok nagyon szeretik. — A kígyó. Bandi először látott kígyót és lelkendezve szaladt a mamához, hogy elbeszélje mit látott. — Tudja, édes mama, olyan volt, mint a Bodri farka, de nem volt rajta kutya. A háború. A japánokat újabb szerencsétlenség érte a tengeren. Miot Csifuból jelentik ugyanis, a Talienván mellett A sirás rutit. Égj' öreg asszonyság egyik rokonánál van látogatóban, a kinek kis leánya nagyon sir. — Ej, ej mondja az öreg asszonyság, a ki nem nyerte el a szépség dijat, nem illik ám igy sírni. Majd meglátod, milyen csúnya leszel ha megöregszel, mert a sirás megcsu- nyitja ám a kis lányokat — de nagyon. így felel erre a kis leány zokogva : — Ugy-e néni, maga is sokat sirt kis leánykorában. * Miért vette el? — Mondd csak, Irma, miért is vett el téged Jani"? — Miért'? mert szeretett ? — Igazad lehet, mert szerelemből az emberek mindenre képesek! A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJA. Régi gazda. Tessék a Tanácsadó rovatunkat figyelemre méltatni, ott megtalálja a helyes feleletet. 0—r. Csaba. Nem úgy vau. Félnek, hogy akkor kevesebb jövedelmük lesz — a vaditalból. Itt a bibi. Csorba. Kíméletlen hangot sohasem használunk, csak erélyest. Örülünk, hogy lapunkkal megvannak elégedve. Kiváncsi. Nem szeretjük se a kíváncsiságot, sem a hízelgést. És miért ir névtelenül ‘? Csont. I. J. Három iv papirost tele ir. És mikor nagy türelmesen elolvastuk, akkor látjuk, hogy bizony ezt egy levelező-lapon is megírhatta volna. Tóth Péter. Csantavér. A »Családikor« cimii havi folyóirat már nem jelenik meg. Galfai Ferenc. D.-Földvár. Lapunk május hó 1-én nem jelent meg. ^ MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
