Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-12 / 23. szám
Szatmár, 1904. junius 19. 23. szám./ VII. évfolyam. Egy furfangos okoskodás. Bámulatos az a gondolkodás, amivel egyes kereskedőszagu, úgynevezett merkátil újságok a népnek legnagyobb veszedelme, nyil- venvalló pusztítója, a pálinka ellen indított mozgalmat kisérik. Tudvalevő dolog, hogy országos gyűléseket tartatnak a magyar borok védelmére, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos egyesülete az irányban is mozgalmat indított, mely szerint a magyar munkásnép szokjék inkább a bor mértékletes ivására. így reméli, hogy a vitriolos és ki tudja miféle méregtől elvonja azokat a szegény embereket, kik már már kivetkőznek emberi formájukból és nemcsak hasznavehetetlen tagjai a társadalomnak, de valóságos istencsapás az országra. Erre a törekvésre egyik garasos újság ezt a bölcs megjegyzést teszi: — Szép szép. De csak a bortermelőkre nézve. Mert micsoda gyógyítás az, hogy egyik sebet (már ugyanis a pálinkától ütött sebet) akarjuk gyógyítani egy olyan orvossággal (t. i. a borral), mely a másik sebet fogja felfakasztani. A borgazdáknak talán bevág az eszme, de nem csak őbelőlük áll a világ. No atyámfiai, ilyen bárgyú, fejtetejére állított gondolkodást régen nem olvastunk. A nyilvánvaló lólábaknak ekkora kiszökelé- sét, a szegnek a zsákból való kibúvását nem pipált egyhamar ez az ország. Nem látjátok-e itt a csürés, csavarásnak ágát-bogát. Az irigy féltékenységnek, a kufár szellemnek tolakodó merészségét. Van-e józan gondolkozásu ember, a ki mérlegelvén ami közállapotainkat, ami szerencsétlen szabadosságunkat, a pálinkás boltok, korcsmáknak minden lépésünknél előbukkanását: van-e mondjuk, aki leikéből ne óhajtaná, hogy ez a magyar nép a tiszta, hami- sitlan, egészséges magyar borral elégítené ki — természetesen mértékletesen — az alkohol után való természetes vágyát. Úgy mint régen, mikor a íilókszeris idő előtt bort ivott a magyar ember, borral kínálta a magyar gazda munkását. Lakodalmakon, keresztelőkön, összejövetelekkor is — a legszegényebb földmives, iparos házban is — bor járta. És el nem tudták képzelni, hogy tudja inni az orosz napszámos délután is a pálinkát. Van-e józan gondolkozásu, igazságos és a rut önzéstől ment ember, a ki ne tudna összehasonlítást tenni a pálinka és bor hatásai közt. A kettő rombolásainak különböze- tét csak a szándékos vakság nem látja. A bor is rombolhat kétségtelenül. De mekkora a határ a bor és pálinka közt ? Mekkora az emberi természetre, kedélyre, munkaképességre való hatása közt. Aki egyszer a pálinka ivásnak adta magát, annak vége van. Az állattá lesz. Elveszett, menthetlen. A bor is pusztíthat, veszedelembe kergethet egyeseket. De sok-sok idő és nagy elmerülés kell ahhoz, hogy teljesen tönkre tegye az embert. A csak bor tivó emberhez még mindig van reménység. A statisztika itt bizonvára torkára forraszthatná %j amaz újság bölcsességét. Nem úgy van az, tisztelt bölcs Salamon uram. A dolog veleje az, hogy bizonyos ele-
