Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-01-24 / 3. szám
18 MAGYAR FÖLDM1VELŐ A gazda-olvasóköröknek irányát vezessük az élet praktikuma felé is. Hadd lássák gazdáink például az amerikai gazdakörök erejét és hatalmát. Értessük meg a legkis- sebb emberrel is, hogy mentői többen tö- mörülönk, mentői szélesebb körben terjedünk, mentői egységesebb lesz gondolatunk, érzésünk: annál közelebb jutunk a praktikus célhoz is. Hogy ugyanis, nekünk is legyen szavunk ahhoz, mennyiért adhatjuk keservesen produkált terményeinket. AMERIKA^ÁLLAPOTOK. _____ A perbenyiki gróf sapkája. Említettük, hogy az amerikai magyarok a kivándorlás kérdésében kifejtett rokonszenves és bölcs magatartásáért oly népszerűvé lett perbenyiki grófnak eg}' szép sapkát ajánlottak fel valóban megható írásukban. A sapka a napokban megérkezett Amerikából és dicséret a perbenyikiek spuriusának — ó'k adták az utasítást, hogy milyen méretű a nemes gróf feje — nagyon eltalálták. Az amerikai magyaroktól any- nyira kedvelt Máilúth József gróf a következőleg köszönte meg a kivándorló magyarok megemlékezését: Kedves Véreim! Nagy örömöt szerzett nekem az amerikai magyarok szives figyelme, sőt hálás megemlékezése. A nagy távolság, az elmúlt idő úgy látszik nem tudta kitörölni szivükből azt a meggyőződést, (sőt talán olt a tengeren túl erősebbé telte) hogy én magyar népem iránt mindenkor és mindenben becsületes, igaz szívvel és törekvéssel viseltetek. És az amerikai magyarok szives figyelme, hálája a tengeren túlról, vagy mint a kivándorlók szokták mondani, a túlvilágról annál jobban esett, mert bizony idehaza nem élünk a háladatosság, a bizalom, a belátás korszakában. Idehaza a tűzhelyek felemelése és megmentése érdekében vívott küzdelmeim közt sokszor találkozom háladatlansággal. bosszúsággal, érthetetlen bizalmatlansággal és a belátás hiányával. Bizony, tanulhatnak az amerikai magyaroktól, a kik ime sokszor reámutatnak, kik az itthonban a magyar nép igaz jótevői, vezetői és tanácsadói. Az amerikai magyarok hálája egyúttal azt is bizonyítja, hogy ők nem jobb hazát, de jobb megélhetést keresnek odaát a túlvilágon. De mert a honvágy dagasztja keblüket, azért gondolnak ők mindig hazájukra és ezzel egyetemben azokra is, a kik róluk meg nem feledkeznek. Csak maradjanak is hűek a kivándorló magyarok Istenhez, királyhoz és hazához a tengeren túl is, hogy példát adjanak az itthon maradottaknak abban, mi a háladatosság és kik a nép igaz barátai? Ismételt köszönetem mellett, hazafias üdvözlettel Perbenyik, 1904. január. gr. Mailátli József. Nagy tífuszjárvány az amerikai magyarok között. Észak-Amerika egyes vidékein, — mint jelentik — veszedelmes tífuszjárvány pusztít. Legve- hemesebben terjed a betegség Butler környékén, a hol a hatóság legmesszebbmenő intézkedése és uj járványkórházak felállítása dacára nincs csökkenőben a járvány. 1500 beteg van ápolás nélkül, sokat nem a betegség, de az éhhalál pusztít el. E ragályos városban jobbára Bereg, Ugocsa és Márama- rosmegyéből kivándorolt magyarok laknak és már sokan elpusztultak. A magyarok gyűjtést is indítottak és eddig 16.000 dollárt gyűjtöttek össze a nyomor és a rettenetes kór csapásainak enyhítésére. De ez az összeg korántsem elég. Vissza — az óhazába! Az osztrák-magyar konzulátusnál ezrével jelentkeztek a keresetnélküli kivándorlók, kerve, hogy hazajutásuk érdekében sürgős lépéseket tegyen. Az Esztergomból és Sopronból kivándoroltak nagy csapatja már hazaérkezett. Magyarok tűzhalála. A chikagói színház- égésnél, mint kiderült, öt magyar ember pusztult el Ezek Ludvig Herman volt budapesti lakos, aki feleségével és két felnőtt leányával veszett a tüzbe. Az ötödik áldozat Martin Róbert nevezetű kereskedelmi alkalmazott. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A szatócsok csalogatása. A szatócsok tudvalevőleg mindent elkövetnek, hogy a vevőket magukhoz csalogassák és a szövetkezeti boltoktól elvonják. És különösen szeretettel csalogatják a gyermekeket, iskolásokat, kiket szüleik a szövetkezeti boltba küldenek. Nagy-Kátán történt a minap, hogy az ottani elemi iskolában az egyik tanító egy kis fiútól kis vörös pipát vett el. — Hogy került ez hozzád, kérdezte a tanító. — Rausnitz szatócs boltos adta nekem, válaszolt a fiú. — És miért adta? — Adott már másoknak is. — Miért adja? — Hát, hogy oda menjünk venni, ha hazulról küldenek. Egy másik esetet is emlegetnek az ország más helyén. Ott meg kártyázni tanította meg a szatócs a gyerekeket. No szép dolgok ezek! De nem kis dolgok. Résen kell lenni mindenütt, mert elérjük az időt, hogy a szatócs urak pálinka kinálgatásával fogják magukhoz csalogatni a gyermekeket. Ez már aztán közmérgezés leszen ! A házasság. I. Nagy szó! Bizony, különösen a mi időnkben már olyan szó, hogy érdemes hallatára neki egy kissé megállani. Ezt tesszük különben időszerűit is. Farsang van, a házasságnak ideje... Bezzeg, mondogatják sokan. Ideje csak meg van, vissza is fordul, de a házasságok ritkulni kezdenek, akár a becsületes, jóravaló családok. Ugyan, hát mi lenne ennek a jelenségnek az oka? így tűnődnek sokszor az emberek, a szülők egyaránt, mikoron a házasság kérdése szóba jön.
