Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-01-17 / 2. szám
14 MAGYAR FÖLDM1YELŐ KI S G AZD A. _____ Em lékeztető. Hogy is volt a mull esztendőben ‘? A nagyon korán l>eállolt tél után hamar beköszöntött a ravasz tavasz. Február végén már sok helven vetettek a gazdák. Sőt mi több. voltak olyanok. kik március közepén a répát is elvetették. Egyszer csak tél apó gondolt egyet. Visszafordult és újra hideget hozott subájában. A répa fogta magát és kifagyott rendre. Emlékeztetőül jó leszen ezeket észben tartani, merr tél apó soksor megtréfálja ám — a gazdát. Bár mly kecsegtető legyen is az idő ne sies ! Elhamarkodni semmit se jó! Hogy a fagy által felszívott vetést mikor kell hengerezni, arra nézve csak annyit felelhetünk, hogy akkor, mihelyt tavasz kezdetén a talaj annyira megszikkadt, hogy az igás jószágot rá lehet ereszteni és a sár nem tapad a hengerre. Ez az állapot pedig homoktalajnál, mihelyt a hó elolvadt, nem sokára be szokott következni. Különben a fagy felszívta a vetés hengerezését, mind rendkívüli hasznos és szükséges munkálatot részemről is nagyon ajnálhatom. Ezt is jó ám tudni! Ha az akácfát gerendának akarod fölhasználni, legcélszerűbb azt mindjárt a kivágás után legalább nagyjából kifaragni, mert igy egyenletesebben szárad és a megrepedezésnek is kevésbbé van kitéve. A kosárfűz termesztése. Mióta a gyümölcsszálitásnak évről-évre nagyobb a forgalma, igen célszerű és hasznos dolog a kosárfűz termelésével foglalkozni, még olyan helyeken is, ahol nincsenek kosárfonók, mert a kosárfűzre távolabbról is akad vevő, kivált a mai napokban. mikor nem termelünk még a kosárfűzből annyit, amennyire szükségünk van. Ámbár a kosárfűznek nincsenek nagy igényei a föld iránt, rosszul számit az. aki valami haszontalan földet juttat neki. Sovány talajban sovány a termés. Legjobban szereti a fűz a nyirkos agyagot; de azt ne higvjük, hogy minél vizesebb a talaj, annál inkább kedvére van. Ép úgy nem szereti, ha homokos földe ültetik. A szárazság még nagyobb ollensége mint a viz. A kosárfűz termesztésének még az az előnye is van, hogy a vele járó munka olyan időszakra esik, mikor a mezei munka szünetel, vagv nem sürgős. A füzesnek szánt helyet 30—40 centiméternyire meg kell forgat!; jobb ha őszszel teszszük, mint tavaszkor. Mélyebbre a forgatással csak akkor ereszkedhetünk, ha az alsó talaj jobb a felsőnél. Az ültetésre, melynek ideje február végére, márciusra esik, egy-két éves vesszőket használunk, melyeket 30 centiméter hosszú darabokra vágunk és fél méteres sorokban egymástól 20—25 centiméternyire rézsutosan dugdossuk el a földbe, anv- nyira, hogy csak két-három centiméternyire álljanak ki abból. Ha a föld nem volna elég omlós, vékonv fácskával lyukakat furunk és a földet nyomjuk rá a fűzveszszőre, hogy jól fedje, különben kiszárad, vagy a penész fogja meg, amiben szintén elpusztul. A soros ültetés és kellő távolság e füzes rendes megmunkálása, használása céljából szükséges. A füzest, különösen az első évben, kapa alatt kell tartani, hogy a gyom ki ne verje és ha szükséges, meg is kell a töveket öntözni. Termés, ha nem is nagy, már az első évben is van; le is kell azt vágni, mert annál du- sabban fognak hajtani a tövek. De a vágást ne bízzuk homi értelmetlen gyerkölcökre, mert elronthatják a telepet. A vesszőszedés ideje akkor van, mikor a fákban a nedvkeringés szünetel, vagyis a tél elejétől utoljáig. Vágására éles kerti olló vagy kés való. A kosárfűznek több fajtája van. A leghálásabb a közönséges kosárlűz, a zöldfonatokhoz. A mandula- és a bihorfűz vékony, hajlékony vesszői - finom fonásokra alkalmasak. A kecskefűz az abroncsok készítésére jó. A jól gondozott telep 30 évig, sőt tovább is megtartja termőképességét, kivált ha olykor meg is trágyázzuk és a gyomtól tisztán tartjuk. A haszon a föld jóságától, a növeléstől, az időjárástól és az ártól függ, úgy mint egyéb terményeknél is. De azért olyan tisztességes jövedelmet hoz. hogy'nagyon is érdemes vele foglalkozni, kivált most. mikor a kosárnak való fűzben nem túltermelés, hanem nagy hiány van. Annyit sem termesztünk, ami magunknak kell, pedig külföldre is lehet szállítani. Juhászkutyák idomitása. A mexikói bennszülöttek eredeti és sikeres módszert alkalmaznak a juhászkutyák idomitására. A kutyakölyköt elveszik az anyjától születése után egy-két nappal. A faj mellékes. A juhtól vagy a kecskétől szintén elveszik az egy-két napos magzatát és kicserélik a kutyával. Az első pár nap alatt nem igen barátkozik meg a juh- vagy kecskeanya az idegen és különös jöve- vénynyel, de végre aztán megszokja és éppúgy ápolja, mintha a saját aprósága volna. Amikor a kutya már annyira fejlődik, hogy erre a célra használható, kiviszik a nyájjal együtt a legelőre és betanítják a szükséges dologra. Ha aztán a kutya egy esztendős lesz, annyira beletanul már a dolgába, hogy a nyájat minden segítség nélkül kiviszi, megvédi és összetartja. Dolgát a legnagyobb óvatossággal végzi és a világért sem enged idegen kutyát közeledni a nyájhoz. Este szép rendben hazatereli a nyájat, ugyancsak minden segítség nélkül és bárhogyan kísérik, csalogatják is magukhoz többi kutya-pajtásai, a juhászkutya hű a kötelességéhez és ellentáll minden kisértésnek. A nedves falon azzal, ha újonnan bevakoljuk nem segítünk. Mert a nedvesség oka az, hogy a faltéglák rosszak, likacsosak, a melyek felszívják a talajból a nedvességet. Ugyanaz történik itt, pl. a közönséges fehér cukornál. Állítsunk ebből egy darabot valami vizes helyre, tapasztalni fogjuk, hogy a cukor alólról felfele csakhamar egészen át fog vizesedni. így nedvesedik át a rosszul égetett, lika- csos tégla, illetőleg az ebből készült fal is. A bajon tehét csak úgy segíthetünk, ha a falnak a földben s ahoz közel eső alsó részét, apránként eltávolítjuk s jó vasas vagy csertéglával helyettesítjük, melyeket egyenként kátrányba is mártunk, mert a kátrány a nedvességet nem bocsátja át. A kőmivesek értik azt
