Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-17 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 115 NÉPMENTÉS. A hegyvidéki akció. A hegyvidéki kirendeltség véleményező bizottsága, mint Beregszászról jelentik, dr. Beöthy Pál főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Nedeczey János, Barta Ödön orsz. képviselők, Jobsztv Gyula alispán és többen vettek részt. Azt az adatokban bőséges és tanulságos évi jelentést tárgyalták, amelyet Kazy József miniszteri osztálytanácsos, miniszteri megbízott, mint a bizottság alelnöke nyújtott be. Nedeczey János szerint a bizottságnak egy tagja sincs, aki ne akként gondolkozzék, hogy a kirendeltség jelenlegi működése egy bosszú, rendszeres, alapos működés jellegét viseli magán. A kirendeltség működése iránt az ország közvéleménye teljes megnyugvással van és ez a körülmény is a sikert mozdítja elő. Kazy Józsefnek, a kirendeltség vezetőjének erre a bizottság köszönetét és elismerést szavazott. Különös bizalmát és ragaszkodását tanúsítja a bizottság Tallián földmivelésügyi miniszterrel szemben, ki a felvidéki nép segítségének ügye iránt oly meleg érdeklődést tanúsít. A bizottság kimondotta, hogy nemcsak a gazdasági ágazatokkal, hanem a nép mindenrendü szükségleteivel foglalkozni kíván, erről szerzet tapasztalatait illetékes helyen közölni magát hivatva érzi, azért a jövőben gyakrabban fog egybegyülni. A bizottság hálás köszönetét fejezte ki Darányi földmivelésügyi miniszternek, akinek köszönheti, hogy a kormány a hegyvidéki nép ügyét gondjaiba vette s üdvözli utódját Tallián földmivelésügyi minisztert, akit fölkér, utaza be az egész akció területét, hogy közvetlen tapasztalatból ismerje meg a segítésre szorult nép mai helyzetét. Miért előnyös a kis gazdáknál a fordulós gazdálkodás és hogy kell a fordulókat okszerűen kihasználni ? írta és előadta: Marosán Kornél áll. isk. igazgató. Megyénk gazd. egyesülete a múlt télen a gazda közönség okulása és gazdasági ismereteik bővítése czéljából gazdasági előadásokat tartott, amely előadásokra a kisgazda közönség nemcsak szívesen ellátogatott, hanem — és ezt örömmel említem meg, — a hallottakat a saját hasznára már eddig is igyekezett érvényesíteni. Sok érdeklődést tapasztaltam azóta is az előadottak iránt, ami annak a jele, hogy szavaim nem hangzottak el siker nélkül s az elve tett mag termékeny talajra talált. Hogy az önök szerény kis gazdálkodásuk észszerű. vagyis olyan legyen, hogy abból lehető sok hasznot húzhassanak a nélkül, hogy ez által birtokukat kisarczolnák, vagy — amint mondani szokták, — rablógazdálkodást folytatnának, sokat és többfélét kell megtanulni, hogy gazdálkodásukat ily irányban vezethessék. A kis gazdának többé nem szabad abból kiindulni, ha valamit cselekszik, hogy: sikerül, ha az Isten szerencsét ad hozzá, hanem tudnia kell, hogy mit miért kell cselekednie, vagyis az okokat is, mert az Isten áldását csak igv várhatja biztosan és nyugodt lélekkel. Ez alkalommal értekezésem czélja, hogy kimutassam, miért előnyösebb a kisgazdáknak a fordulós rendszerben gazdálkodni és fordulóit miképen művelje, hogy azok egyik évben úgy, mint a másikban, biztos termést adjanak. Sok helyütt a gazdák szántóföldjei még ma is az egész határban szét vannak szórva. Egy 20—30 holdas birtok néha 10—15 helyen is fekszik. Azelőtt soha sem tudta a gazda, hogy tulajdonképen melyik a rét és melyik a legelő? Sokszor megesett, hogy valamelyik földjét kalászos növények alá szántotta, de a szomszéd a maga földjét meg épen legelőnek jelölte ki arra a nyárra. így megtörtént, hogy vagy összegázolt terméssel kellett beérnie, vagy külön embert tartania, ki vetését egy egész nyáron át megőrizte szomszédja marháitól. Tudom, hogy voltak községek, sőt kevés számban még ma is vannak, hol a határt két dűlőre osztották, vagyis: tilalmasra és szabadlegelőre. A legelőn mindenki ugarolhatott, hogy a következő tilalmas évben búza vetése lehessen. Tudni való, hogy az ez után következő évben már kapás növényt nem művelhetett, mert e föld legtöbbször megint legelőbe esett. De ha mégis kapás növényt akart termelni, elesett a kalászosok termelésétől. Ezen régi gazdálkodási mód a gazdákat nem egyszer arra kényszeritette, hogy földjeiket ép azok természete ellen műveljék. Sokszor a gyengébb természetű talajt művelés alá kellett venni, mig épen a jó, közép kötöttségű talajt hevertetni. vagy legelőnek kellett volna használni. (Folytatjuk.) vasabkaf délután. A ráthi bakter. Sok minden megesik széles e világon, Maholnap szilva nő a diófa ágon; De az mégis furcsa, ami Ráth helységben Szószerint megtörtént s még nem is oly régen. Elmondom röviden, mint történt az eset, Ki tudja, tán ilyes máshol is megesett. Ki ez eseménynek hírhedt hőse leve : Cserebogár Jóska, a helység baktere. * * * Cserebogár Jóska honnan került Ráthba, Az elüljáróság soha sem vizsgálta. De mert szál-termetét bámulta a helység, Menten tejhatalmu bakterré nevezték. A község házánál, mint ez dukált s illett. Ruházták ő reá a bakteri tisztet. Átvevé a subát s a nagy kézi botol És a mi a legfőbb, a bakteri sípot. Egv báránybőr sapkát nyomtak a fejére, Tolvaj lámpást adtak éjnek esetére; Kicsorbult bakancsát lábáról levették, S helyébe a hosszú bakier-csizmát tették. Ordított az öröm széles Ráth helységben, Ily bakterválasztás nem vala már régen; Örege, apraja sivitott, kiáltott S a ki már berekedt, szemet szájat tátott.
