Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-04-10 / 14. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

107

3. A pálinka ellensége a családnak!

4. A pálinka ellensége a család szemefényé- nek, a gyermeknek !

5. A pálinka ellensége a munkás népnek !

6. A pálinka ellensége a társadalomnak!

7. A pálinka ellensége az emberi nemnek!

VASÁRNAP DÉLUTÁN.

Az okos kis leányok.

Elbeszélés.

Irta : Gróf Tolsztoj Leo.

Korán volt a husvét. De vége volt már a szánkózásnak. Hó feküdt még az udvarokon és a faluban kis patakocskák folytak össze.

Egy trágyadomb előtt, két udvar között egy nagy tócsa volt. Két szomszéd udvarbeli leányka játszott a tócsa mellett. Az egyik kisebb volt, a másik valamivel idősebb. Mind a két leány uj sarafánba volt öltöztetve. A kicsinek kék sarafánja volt, a nagyobbnak sárga, mintázott sarafánja. Szép kis ken- dőcskéjök is volt a leánykáknak.

A leánykák a reggeli mise után mentek a tócsához, mutogatták egymásnak a ruháikat és aztán elkezdtek játszani. Vízzel akarták egymást lefröcs- csenteni. A kicsi belegázolt a cipőivel a tócsába.

— Ne menj be Malasa — mondta az idősebbik. — Megver a mamád. Vessük le a cipőt, meg a harisnyát.

Így tettek. Aztán felemelték a szoknyácskáikat és egymásnak mentek a tócsában. Malasa térdig ment a vízbe.

— Milyen mély! — mondá. — Akulka, én

félek.

— Ne félj! Csak gyere ide hozzám. Már nem lesz mélyebb.

Egymásnak rontottak.

— Hagyj fel már azzal a locsolással. Malasa. Maradj veszteg.

De hiába mondta ezt Akulka, mert Malasa egy nagyot csapott a lábával a vízbe és lefröcscsentette az Akulka sarafánját. Még az arca is vizes lett. Akulka, amikor meglátta, bogy a sarafánja vizes lett, nagyon megharagudott. Elkezdett veszekedni és Malasa után futott. Mert Malasa megijedt, amikor észrevette, hogy rossz fát tett a tűzre. Kiugrott hirtelen a tócsából és hazaszaladt.

Az Akulka anyja ép arra ment és meglátta, hogy leányának vizes a sarafánja és az inge.

— Hát te hol csavarogtál, haszontalan? — kiáltott rá.

— A Malasa rám locsolta a vizet.

Az Akulka anyja megfogta Malasát és megverte. Malasa ordítva szaladt végig az utcán. Most kijött a Malasa anyja.

— Mit vered a leányomat ? — rivallt a szomszédasszonyra.

Egyik szó adta a másikat és az asszonyok ösz- szevesztek. Erre a férfiak is előjöttek és nemsokára egy egész tömeg verődött össze az utcán. Mind kiabáltak. Egyik se hallgatott a másikra. Szidták egymást és veszekedtek. Már verekedés lett volna a dologból, ha az Akulka nagymamája közbe nem

lép. Odament a férfiak közé .és kezdte csitti- tani őket.

— Mi bujt belétek ? Mit csináltok! Hát szép ez? Maradjatok békességben és ne vétkezzetek az Ur ellen.

De ezek nem hallgattak az öregre, hanem őt is majd fellökték. És az öreg nem tudta volna őket lecsittitani, hanem Akulkáról meg Malasáról lett volna szó. Akulka mialatt az asszonyok veszekedtek, letörülte a sarafánját és megint visszament a tócsához. Egy követ vett fel a földről és elkezdett ásni a tócsa mellett, hogy a viz lefolyhasson. Mialatt ásott, Malasa is oda jött és segített neki. A férfiak éppen ütni kezdték egymást, amikor a viz lefolyt az utcára, épp ahol a nagymama volt, az emberek közé. A leánykák ide-oda szaladgáltak a patak körül.

— Vigyázz Malasa, vigyázz! — kiáltott Akulka.

Malasa is akart valamit mondani, de nem tudott beszélni, úgy nevetett. így szaladgáltak a leánykák ide-oda, örültek a pataknak és játszottak körülötte. Amint szaladgáltak, véletlenül a férfiak közé keveredtek.

A nagymama meglátta őket és igv szólt az emberekhez:

— Nem féltek az Istentől? Mit veszekedtek a kis leánykák miatt ? Hiszen ezek már rég elfelejtettek mindent, újra együtt vannak és játszanak szép egyetértésben. Na, mondhatom, okosabbak, mint ti vagytok.

Az emberek, amint meglátták a leánykákat, magukhoz tértek. Röstelték a dolgot. Nevettek is aztán egymáson, majd elszéledtek és megint bementek az udvaraikra.

— Legyetek olyanok, mint a gyermekek, máskép nem éritek el a mennyeknek országát.

Időhatározás. Hány órára, parancsoltam, Miska, hogy holnap reggel befogj'? — kérdi próbául az uraság egy kissé kapatosnak látszó kocsisát.

— Hét órára kérem átosan, ha pedig akkor rossz idő lenne — úgy két órával előbb — felel vissza ez józansága megmutatásául egész bátran.

isdubretek-tara.

Népek és országok.

A kereszténység Japánban. Japánban 1902- ben összesen 129.138 keresztény volt. Közülök 46.634 evangélikus és 55.824 római katholikus. A fenmaradó rész a görög-orosz egyházhoz tartozik. Mivel az országnak negyvenöt millió lakosa van, igy minden tízezer lakosra 29 keresztény esik. Keresztény missziótársaság leginkább amerikai, összesen harminckettő működik Japánban. A parlament háromszáz tagja közül tizennégy keresztény. Elnökké 1902-ben — immár másodízben — Katsokát választották meg, egy busz év óta buzgó keresztény vallásu embert. Katsoka egyúttal elnöke a Dosisának, Japán ötszáz tanuló által látogatott keresztény főiskolájának. Az ország legfőbb bírája is keresztény, aminthogy a kereszténység éppen a leginkább művelt emberek között talált legtöbb hívőre. A missziók negyven-