Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-21 / 51. szám
414 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Micsa’ — ugrott fel Sóvári gazda. — A’, bizony! — Kinek van ideje vájjon a levélírásra. — Megmondom. Hát mán csak megmondom, miképen vagyon. Nem hiába mondotta a tanító ur, hogy nincs olyan eszes gyermek az eskolában, mint a kis Annuskánk. — Azt nekem is mondotta. — Hát lelkem, az én kis árvám vátig bujdosott a napokban. Sose’ tudtam, miben töri fejecskéjét. — No miben? — Rálestem. Hát szentséges jó Istenem, levelet pecsételt. Mikor aztán láttam, hogy titkát megloptam, könyörgőre vette. így kérlelt: — Trézsi lelkem, ne mondja meg az apám- uramnak. Hanem küldje el valahogyan a postafiókba. De sietősen ám. Hát én bizony elnoztam, mert remegtem, tán bizony az édesanyjának irta a lelkem. — Adja csak ide Trézsi, szólott reszketve — a gazda. Forgatja, forgatja Sóvári uram. Rávan írva pedig a borítékra: — A kis Jézuskának az égben. És aztán belül: Kis Jézus k ám. hozdd el az én édes jó anyám, mert már nem tudok nélküle élni. Nem kell más semmi, csak édes anyám! Hozdd el hát kis Jézuskám ! Gazd’uramnak reszket a keze. Hangosan olvasta, miközben Trézsi majd összecsapta ránezos, hosszú kezeit, majd megtörölgette könyben ringó szemeit. — Na gazdluram — szólott aztán diadalmasan. Hát kellett ez a gazdának? Saját tulajdon gyermeke bünteti meg... Kellett ez? Mint egy szobor, ugv állott a gazda az öreg asszony előtt... Siri csend volt a szobában néhány perczig. Aztán összeránczclta homlokát a gazda és szólott: — Trézsi, ’iszen kigyelmed tudja, hogy én szeretem az asszonyt... Hej, várta már az öreg ezt a szóbeszédet. Mint a héja, lecsapott egyszerre a nyelvével: — Hát ha szereti, miért engedte el?... Aztán megcsendesedett. Lassan, kegyesen kezdett beszélni, mintha a múltak szent emlékét idézné. — Az öregek is — nyugosztalja őket a jó Isten, összezördültek. De ilyen teátrumot nem csináltak. Nem várták, hogy a nap leszálljon... öreg estére, megint a régi volt minden. A gazda lehajtotta fejét. És néma maradt, mint a milyen — a sir! Ez az öreg asszony dajkálta, hordozta... régi, hű cseléd, hej, be’ megmondja az igazat! — Fogass be Trézsi, az üléses szekerbe. — Aztán kendőt is vigyen, hogy az asszonynak baja ne essék az utón. A gazda ujfent felfortyant. — Persze, mert én az asszony után megyek. — No hát Trézsit ugyan rá nem szedi senki emberfia. Hiszen reszket gazd’uram a vágytól, hogy haza hozza. Azt gondolja, hogy az asszony itt hagyta volna a házat, a kis Annát, meg a majorságot, ha én itthon nem maradok? A szeker meg már előállott. El volt az már rendezve. * * * És lassú boulattal, csöndesen jött a karácsony est. Megérkezett a szekér is, az asszonynyal, a békességgel, a viszontlátás édes könynveivel. — r,des, jó édes — kiáltott a kis leány, mikor anyját meglátta. — Hát a kis Jézuska nem jött el? — Elküldötte ajándékát. A szép holmit kipakolta aztán az édes... A békesség angyala pedig újra összefüzé az elszakadt lánczot! Enyhe telek. Fentebb egy kis történeti áttekintést adtunk régi kemény téli évadokról. íme ellentétül a szelíd telekről való félj egvzések: 1327. Igen lágy tél. Januárban fák virágoztak, Pünkösdkor már arattak, Jakab nap tájba pedig szüreteltek. 1396—97—98. oly igen lágy telek, mint 1189- ben volt és a nyarak is korán valók, és hevesek. Nevezetesen 1397-ben májusban már learattak: Mind ebben, mind a következett 98-ban a legjobb borok termettek. 1463. igen lágy tél és forró szaraz nyár. Bosz- niában a tavak és folyó vizek majd mind kiszáradlak 1471—72. lágy telek: 1473. havas tél lett, de a nyár és az ősz oly szelíd, hogy a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak és Márton napkor érett cseresznyét lehetett enni. 1484. lágy száraz tél, a nyara is száraz, meleg és annyi bor lett, hogy helyét nem lelték. 1572. oly lágy télt volt, hogy januárban már zöldeltek az élő fák. Februárban a madarak tojtak. 1601. Igen lágy tél, oly szárazság követte, hogy a kutak, források kiszáradtak, a füvek elvesztek. 1607—8. Lágy tél. úgy hogy februáriusban már a legkésőbbi virágok is kiviritottak. 1610. Lágy tél, ez esztendő is olyan, úgy hogy novemberben érett cseresznyét lehetett látni. 1622. Lágy tél, száraz nyár. Oly drágaság lett, hogy Lipsiában 33—42 ezüst forint volt egy véka búza s rozs; nálunk is nevezetesen Kassán elkelt egy mérő búza 10 forinton, egy font hús 24 kr., egy iteze zsir 30 garason. 1625. Mások szerint 26, oly lágy tél, hogy a pacsirták januáriusban már szóltak. 1628. Lágy tél, reá isszonyái szárazság, éhség egész Európában. 1651-re forduló száraz és lágy tél, száraz meleg lett a nyár is, mely úgy megérlelte a szőlőket, hogy a magvaik úgy látszottak mint valóságos arany. 1652-ben lágy tél és utánna rettenetes szárazság éhség lelt. 1656. Lágy tél és olyan idején való tavasz, hogy a méhek áprilisban már sok mézet gyüjttöttek. 1660. Lágy tél. Januárban már a fák virágoztak s a pacsirták és fülemülék énekeltek. Reá oly szárazság következett, hogy a Sodorna tengere annyira kiszáradott, hogy a besülyedt épületek omladékái is sok helyen kilátszottak. Apróságok. A világ leghosszabb fasora Japánban Nikko város határában van. ★ Hol van a világ legnagyobb petroleum forrása? Beaumont város határában. Texasban van. Ez a forrás 24 óra alatt 25 ezer hordó (egy hordó 250 liter) petróleumot ad. ★ Berlin utczáin 44 ezer élőfa van. A város parkjait és kertjeit 250 kertész és 700 munkás gondozza. Ez a munka évenkint 600 ezer koronába kerül. A kerti munkások legnagyobb része nő. ■k A föld köszénbányáiban másfél millió ember, a különféle fémbányákban pedig négy millió ember dolgozik. ★ Az angol birodalom népessége. Száz évvel ezelőtt az angol egyesült királyságnak 17 millió lakossá volt. A múlt évi népszámlálás szerint a lakosság száma 45 millióra emelkedett. Az egész angol birodalomban pedig 512 millió ember lakik.
