Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-21 / 51. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 411 A három házi tanácsos. Az öreg apó úgy estendére mindig a kandaléhoz húzódik. Alig veszi észre, körülötte vannak már az aprók és nagyok egvarányosan. Mert hát az öreg apó olyan sok szépet, okosat tud baszélni. Hiába, a régi világból való. Mikor még nem szaladt a vasúton a »füstös.« Meg nem kergette a menykü — a kocsikat. Most is igy kezdi beszédét: — A mai időben már csak a királynak, a minisztereknek, a város- és községházának vannak tanácsosai. — Hát a nagyapó idejében — szólott közbe Ferkó. — Akkor, gyermekem, minden arravaló, becsületes tűzhelynek is volt három tanácsosa. És ingyen, minden fizetés nélkül szolgálták ám a tűzhelyeket. — Ugyan nagyapó — mondja el nekünk, kik és milyenek voltak azok a tanácsosok? — Megmondom. Akkor igenis minden arravaló, becsületes háznak tanácsosai voltak: 1- ször a h ű kutyák, 2- szor az éber kakasok, — És harmadszor ? — türelmetlenkedett a Ferkó. — 3 szór a macska. Óriási nevetés támadt erre a szóbeszédre. Mert mindnyájan azt hitték, hogy a nagyapó tereferél vagy kötődik. De nagyapó igen komoly volt. Egy arczizma nem mozdult, hiába mondogatták neki: — Nagyapó most lóvá akar tenni minket! — Nem, gyermekeim. Ilyen korban már nem arra törekszik a halandó. Tiszta valót beszélek! Csendesség lett. Mindenki várta, hogy nagyapó kimagyarázza hát — a valót. És nagyapó magyarázta is: — Mert hallgassátok. Az én kutyám mindig ugatott, mikor ellenség lopódzott udvaromba. Ez azt tanácsolta nekem: »Vigyázz! Ellenséged kárt ne tehessen!« — Hát igazán, ez jó tanács volt, sóhajtottak mindannyian. — A kakasunk meg minden hajnalban ku- kurikolt. Ez meg azt a tanácsot adta: «Keljetek, mert az idő üdvösség és pénz! — No bizony, ez is becsületes tanács. — De hát a macska? — kötekedett Ferkó. — A macska? Macskám mindig mosdott, tisztogatta magát. Ez mindig figyelmeztetett: »Szedd re n d b e magad!« — Bizony valót beszél nagyapó. — Tehát vigyázzatok ti is. Ezektől a tanácsosoktól megtanulhatjátok . . . — En már mégis tanultam — vágott közbe Ferkó. — No mondd el hát! — El is mondom! — Akkor derék fiú leszel. — A becsületes, valamirevaló háznál három fődolog szükséges. 1- ső a gondosság. Hogy figyeljünk mindenre, nehogy kárunk legyen. 2- ik a m u n k a, tevékenység. 3- ik hogy mindig rendbe legyen testünk- lelkünk. És tiszta indulattal teljék el szivünk embertársaink iránt. — Úgy vagyon, édes gyermekeim. — Nagyapó, mintha én már olvastam volna ■valamék könyvben. — Én is olvastam, édes fiam! — Melyik könyvből ? — Az élet nagy könyvéből, édes fiam. — Hát mi is olvashatunk abból ? — Csak is abból igazán, édes jó gyermekeim. A karácsonfa tövise. Hát ilyen is van ? Iszen a karácsonyfa tele van örömrózsákkal. A legkisebb tárgy is, ha még olyan egyszerű, tiszta, igaz érzést, boldogságot fakaszt. Egy aranyos diócska, alma vagy czukor mekkora örömöt tud szerezni a gyermek világnak. De sokszor láttam, hogy a sok-sok rózsa közt olykor akad egy tövis is. A* kis Jézuska egy-egy karácsonfára — odaakasztja a vesszőt is. — Nézdd csak gyermekem, mondja az apa vagy anya, bizony egy kis vesszőt is hagyott itt a jó Jézuska. Bizonyosan észrevette az esztendő fogásában, hogy a kis gyermeknek olykor-olykor ilyenre is szüksége van. Alikor rossz, engedetlen a gyermek! Hát bizony ez aztán tövise is leszen a kará^- csonv fának. Ez a tövis azonban nem szúr. Csak figyelmeztet, hogy szúrni, vérezni is tud. A gyermekek nagyon jól megjegyzik ezt a hozományt. A karácsonyfának ezt a tövisét. A szülők nem is teszik rosszul, ha megkérik a kis Jézuskát, hogy ilyen tövisről is gondoskodjék. Mert hát bizony Jézusnak a tanításában is olvassuk, hogy a szülőnek nem kell sajnálnia a vesz- szőt, mikor arra szükség vagyou. Csak okosan és módjával És nem embertelenül. A ki annak idejében nem sajnálja a vesszőt gyermekétől, az sok köny- hullatástól szabadul meg. Mert hiába, a gyermek sokszor nehezen szokik a jóra. Hajlandósága van, hogy inkább a maga akaratát teszi elsőnek, mint a szülőkét, kik pedig csak javára, boldogulására munkálkodnak. De a gyermek gondolkodóba is esik, mikor a karácsonyfa töviseit szemléli. — Hát már a jó Jézuska is tudja, hogy én rossz voltam! — Bizony vigyázni fogok, hogy ez a tövis meg ne szúrjon ám. Egyszóval azt akarjuk ez alkalommal mondani, hogy a testi fenyítéket a szülők mindig szeretettel és kímélettel alkalmazzák. Jusson eszükbe, hogy a Jézuska is szelíd, szerető, a kinek inkább példájára, mint szigorára gondoljunk. Obsitos huszár-beszédek. Egyik obsitos: Mikor Muszkaországban jártunk, olyan hideg volt, hogy a kakasok mind jégkakasokká lőttek — ott la az orrunk előtt. Másik obsitos: Hm, komám, mikor még én Pá- duában feküdtem, olyan melegség dühöngött Taliánország- ban, hogy a tyúkok mind merő főttojást tojtak. Hogyan ruházkodjunk ? Tiszta fehérruha a férfi disze, a nő büszkesége és dicsérete. A munkás embernek legyen külön ruhája munkája idejére, otthona számára. Mielőtt az ember uj ruhát csináltatna, nézzen körül a kamarában, konyhában és hallgassa meg, nem korog e a gyermekek gyomra? Bolond ember az, ki jobban, módosabban öltözködik, mint viszonyai engedik. Mert nevetséges is az. kinek bársony mellénye és üres hasa van. Ostobaság a divat rabszolgájává lenni, de megvetni a divatot — okosság. Az asszony ékesítheti magát, de ekkor is a férfi csak ruházkodjék. Egyszerűség a legszebb és legolcsóbb — divat. És valóban itt lenne már ideje, hogy az egyszerű ruha is — divattá legyen. Az elhanyagolt ruházatú embernek rendszerint elhanyagolt a lelki állapota is. Ne a ruha tegye azonban az embert, de megfordítva.
