Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-21 / 51. szám
406 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Uj szövetkezetek, Most, a téli napokon van leginkább alkalom arra, hogy a szövetkezeti ügyeket tanulmányozzuk és azokat a szövetkezeteket meg is alkossuk. Csak arra ügyeljünk ám, hogy biztos alapot vessünk. Inkább kevés, de jó szövetkezetünk legyen. Újabban ugyancsak alakultak szövetkezetek. Igy^ Rorpona szab. kir. városban 216-an iratkoztak be 300 üzletrészszel. A vencselló'i fogyasztási szövetkezet 3200 korona alaptőkével decz. 6-án alakult meg. Tiszadobon (Szabolcs megyében) decz. 7 én fogyasztási szövetkezet alakult. Tagjainak a száma 120. Mihály dón (Szabolcs) szintén megalakult a fogyasztási szövetkezet 120 taggal. ACzakó községi fogy. és ért. szövetkezet életbe lépett 100 taggal. L ó c z o n (Nógrád) 150 taggal alakult meg a fogyasztási szövetkezet. A holló ki fogyasztási szövetkezet 1903. év január 1-én kezdi működését. Ubrezsen (Ung vm.) karácsony előtt már megnyílik a kereszténv fogyasztási szövetkezet Csak tovább ! A hol nem ért meg még a dolog a hitel vagy fogyasztási szövetkezetre ott legalább is mulhataty lauul Gazdakört kell létesíteni. — Mi az ujesztendei jókívánság? — Bizony koma, sokszor megfizetett fillentés az! — Azért nem fizetek én a boldog újévi kívánságért. Ha már valaki fiilent, legalább a markában ne nevethessen, hogy : — Nézd a bolondot, még meg is fizette ! A Gazdakör, mint perdöntő. No ez már aztán derék dolog, fogod mondani szives olvasóm. Mire jó hát, még az a — Gazdakör?Még utóvégre pörben is dönteni fog. Pedig szentül úgy van, ez egyszer — legalább mi csak erről az esetről tudunk — már döntött is. A dolog igy történt: Két tisztességes gazda jó idő óta — becsületükre legyen mondva — emberséges vitában volt egy kis földdarabocska mián. Egyik is, a másik is abban a meggyőződésben élt, hogy a kérdéses földdarab őt illeti meg. Az ügy napról-napra mérgesedni kezdett; már odáig jutottak, hogy pörre kell adni a dolgot. Él is határozták, hogy bemennek a városba és ügyvédet fogadnak. — Voltál-e már a városban, szomszéd ? — kérdezte egy napon az egyik fél. — Hát hogy hagyjam a szénámat, szólott a -szomszéd nagy busán. — Én is azon gondolkozom, felelt a másik, hegy ha én folyton a városba fogok járni, ki fizeti majd meg nekem azt a drága időt? — Egyikünk bizonyosan fizet. — Abban tökéletesen igazságod van! — Hanem tudod-e mit, szomszéd ? — Mit-e, szomszéd ? — Valamelyik este mondjuk el a mi ügyesbajos dolgunkat a — Gazdakörben. Ott vannak a tiszteletes, tisztelendő, jegyző, tanító urak, ott van az öreg inzsellér ur is. Hát kérjük meg, tegyenek ők igazságot közöttünk. Jöjjenek ki a földünkre. Adjuk elő mind a ketten a magunk baját, igazát és — döntsenek ők. Abban aztán teljesen megnyugodhatunk. Semmi okuk nincs, hogy ne az igazság szerint ítélkezzenek. Jól gondolkozol te szomszéd. Ládd-e, mennyi időt, költséget megkímélünk. Aztán olyan nehezemre esik nekem az a pörlekedés. — Akkor hát úgy tegyünk, amint mondottam. És úgy tettek. A Gazdakörben meg valóságos kis bíróság alakult. Ott ültek a bosszú asztalnál és meghallgatták a békés perlekedőket. A földekre is kisétáltak. Megnézték a határkövet, a mezsgyét, felmérték a területet. Aztán lelkiismeretesen döntöttek. Olyan lelki- ismeretesen, hogy akár hütet tehettek volna ítéletükre. A két derék gazdaember pedig teljesen belenyugodott az ítéletbe. Így lett a Gazdakör valóságos perdöntő! . Gazdák nagygyűlései. Karácsony előtt mozgalmas élet volt a gazdák országházában — a fővárosi Köztelken. Mert tudnunk kell atyámfiai, hogy még 1835. esztendőben az akkori állattenyésztési egyesület gazdasági egyesületté alakult. A legnagyobb magyar, gr. Széchenyi István indítványára akkor mondották ki, hogy a »Köztelek« czimet viselje. Hatvanhét éve tehát — mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület mostani elnöke mondotta — hogy ez az egyesület a mai alakjában fen- áll. A nemes lelkek fáradozásának köszönhető, hogy a Köztelek (épülete) az ország összes mezőgazdáinak gyülekező helyéül szolgál. Sőt most már uj székház építésén fáradozik az Orsz. Magy, Gazdasági Egyesület. Ez az egyesület tartotta a minap évi rendes közgyűlését, melyre az ország minden részéből érkeztek egyesületi tagok. A közgyűlés igen fontos gazdasági kérdéseket tárgyalt, melyekről részletesen fogunk megemlékezni időről-időre. Ugyanekkor tartá nagygyűlését a Gazdasági Egyesületnek Országos Szövetsége is. Igen szép számmal voltak képviselve az ország összes gazdasági egyesületei. Az én legjobb barátom! — ’esés jó napot kívánok Nótárius uram. Mi jóval tetszik fogózkodni. — Isten hozta gazda’ uram! Hát itt beszélgetek la, az én legjobb barátommal. — Nézve nézek köröl Nótárius uram, de bizony hogy nem látok én a Nótárius uramon kívül senki emberfiát. — Itt van, ni előttem! — Az az újság lap-e? — A’ bizony. Évek óta meglátogat minden héten. Hűségesen bekopogtat. Alig várom a jövetelét. Mert őszinte, igaz lélek ő kegyelme. Szereli az igazságot, se jobbra, se balra nem tekinget. Elmodja keresetlenül a nagy világ ügyét-baját. Öregbetüs czikkében megjelöli az irányt, mely felé a magyar embernek törekedni kell. Tanít, tanácsol. Aztán mikor azt hinné az ember, hogy nem is tud ő kegyelme csak komolyan beszélni: úgy megnevetteti az olvasót, hogy jóeső könye csak úgy csordul bele. Hát lássa gazd’ uram ezért mondom én, hogy ez az én legjobb barátom. Már el se tudnék nála nélkül lenni. — Bizony nem is tudtam, hogy az újságnak ilyen nagy jótéteménye vagyon! — Csakhogy nem minden újságnak, gazd’ uram. Vannak olyan ujságlapok, melyek nem hogy jó hajrátok, hanem ellenkezőleg, a rossz a szívtelen barátoknál is rosszabbak! — Jó ezt tudni, Nótárius uram.
