Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-14 / 50. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÁS KIAIIOTI LtlilONOS: BODNÁR SÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész cvre . . . 4 korona (2 frt) Fél évre . . . . 2 (1 * ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A mi újságunk. A ini ujNiígiink a hatodik esztendőre is marad az, a mi volt. A magyar kis-gazdák, földmivelök, egy- általán a nép legjobb barátja, tanácsadója, védelmezője, tűzhelyének kedvderitöje! A mi újságunkat azért hiszszük, nem fogja elhagyni, a ki neki egyszer szállást adott. Sőt gondoskodik róla, hogy a maga körében megismertesse másokkal is, hogy annál nagyobb tért foglalhassunk. Kérjük az előfizetést már most, posta- fordultával beküldeni (Egy évre 4 korona, fél évre 2 korona) hogy a lap a jövő év- ben is a legpontosabban megjelenhessék. A SZERKESZTŐSÉG. Ünnep előtt. A szeszélyes, rossz időjárású esztendő már is érezteti szomorú jelenségeit. Nagy a szegénység itt is, ott is. Az ország több részeiből, de különösen a felvidék népeitől siró hangok szállanak felénk. A szegénység, a nyomor minden időben a legnagyobb résztvétre méltó. De ez nem elég. Szép a részvét érzelme, de csak akkor leszen isteniesen magasztos is, ha nyomában kél a s e g i t s é g. A szegénység továbbá minden időben gyötrő és elkeseritő. De egész súlyával különösen akkor nehezedik az emberekre, családokra, mikor ünnep közeledik. A békesség és szeretet ünnepe. Mikor a lélek természete szerint való örömre, kiengesztelődésre és a földről való felemelkedésre vágyódik. Most is ünnep következik. A karácsony szent ünnepe. Hány és hány ember néz eléje ez ünnepnek szomorúan, sőt kétségbeesve? Hányán remegnek a gondolattól, hogy öröm, megnyugvás helyett, talán éppen most kell harczra kelniök a szükséggel és nélkülözéssel? Az Üdvözitő megjósolta, hogy szegények mindig lesznek. Beteljesedve látjuk időről- időre. De ugyanaz, ki megjósolta ezt az em- • béri ségnek, legjobban szerette a szegényeket. Példát adott, hogy miképen legyünk irgal- masok és könyörületesek. Ha valamikor, úgy most vagyon szükség arra, hogy az irgalmasság és könyörület szent érzelme megmozgasson egyeseket és megmozgassa az egész társadalmat. Segítsünk azokon — legjobb tehetségünk és akaratunk szeri n t, k i k a mi segítségünkre reászoru 11ak! Adjunk munkát a munkabíróknak. Gondolkodjunk édes mindnyájan arról, hogy miképen lehetne az ünnepek előtt azoknak segítséget adni, kik testi erőben, de munka nélkül vannak. A legfelsőbb kormányzattól egész az utolsó kis községig nézzenek körül, hogy a munkás ember dologhoz és igy tisztességes keresethez jusson. Higyjük el, hogy a mai időben ez a legnemesebb adomány, a legmélyebb jelentőségű és okos törekvés arra, hogy a szegény népen segíthessünk. Segítsünk azokon is, kik valójában nem tudnak keresni. A kik nyomorultak és ügye- fogyottak. A kik ha akartak volna se tudhattak dolgozni. A kiket az esztendő folyamán csapás ért. Meglátogatta őket a nehéz időknek sújtó elemei: a tűz, viz, jég, szárazság, fagy és más pusztító zivatarok. Ma őket, holnap minket érhet a szerencsétlenség. De éppen ez a mindnyájunkká 1 k ö z ö s sors tartson össze ben- nünket. Ez vezesse az adakozót j ó-
