Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-09 / 45. szám
V. évfolyam. Szatmár, 1902. november 9. 45. szám.' Hogy mindent szinről-szinre lásson ... Mátyás királyról, az igazságosról jegyezte fel a történelem, hogy szeretett mindent sa- j á t szemével színre látni. Egyszer diák-ruhába öltözködött. Máskor egyszerű paraszt öltözetet vett magára. így módjában volt az emberek szivéhez, a tör- vény-birák naponkint való eljárásához férkőzni. Mert kegyetlen módon szerette Mátyás az igazságot. Különösen lelkén viselte, hogy népén jogtalanság vagy igazságtalanság ne essék. És mert szinről-szinre láthatta a dolgok folyását: azért volt boldog az ő országa. Azért írták Mátyás Magyarországáról, hogy Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga; Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga. Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek, A gyöngének oltalmazást, harczot az erősnek. Azóta hogy, igazságos Mátyás király élt, bizony, hogy századok múltának el. És e századok alatt egészen megváltozott a emberek, tehát a társadalom képe. Másképen élünk. Újabb és újabb törvények alkotására vagyon szükség. A királyoknak is milliónyi a gondja-baja. Bár mily nagy és igazságos legyen maga az uralkodó: nincsen száz szeme, se‘ száz keze, hogy oda nézhessen, oda nyúlhasson, a hol épen fáj a népnek. A mi agg királyunknál például nincs a földön alkotmányosabb, atyáskodóbb, jószivü fejedelem kerek e világon. Munkában és gazdag tapasztalatokban őszült meg. Kora reggeltől késő estig dolgozik. A legelső magyar ember első munkása is a hazának. De a mai idők, viszonyok közt lehet-e arra gondolni is, hogy ő magas jelenlétével ítéljen, intézkedjék, segítsen, egyáltalán kormányozzon ? Alkotmánvos országokban tehát arra J O hivatvák a miniszterek, hogy megoszszák az uralkodó gondjait, hogy felelősség terhe alatt az ország javát, boldogságát munkálják. Eddigelé a miniszter urak is azt hitték, hogy hát az ország fővárosa oly magasan fekszik, mely szerint onnan az egész ország betekinthető. Vagy, hogy arra való a rengeteg hivatalnok, tisztviselősereg, hogy7 kezükön át minden a miniszter urak figyelme, szeme elé kerüljön Atyámfiái, mostanság már másképpen kezdik a dolgot mérlegelni. Mátyás király idejének szelleme kezd fujdogálni. A kormányzat egészen a nemzeté óhajt lenni. Leszállanák a magaslatról és odavegyülnek a nép, a társadalom közé. A vallás és közoktatási miniszter ur váratlanul jelenik meg az iskolákban. Hogy személyesen győződjék meg arról: vájjon a tanárok, tanítók miképen nevelik az uj gene- rácziót. A mi népszerű miniszterünk, Darányi Ferencz ur ma itt, holnap ott van, hogy mindent szinről-szinre lásson, tapasztaljon. A múlt héten is székely véreink közt termett. Kikért minden ünnepélyes pompát vagy fogadtatást. Mert ő nem azért jött — hogy magát ünnepeltesse. Hanem, hogy a székely nép buját-baját tanulmányozza és ott, a hol kell. gyógyítsa is. És lássátok, atyámfiai, az ilyen fogadtatás aztán igazi magyaros, őszinte vendéglátás. Szinte csudás az a lelkesedés, a mivel a miniszter urat körülvette a székelynép. Egész községek népe vonult eléje. Szegény székely parasztok százával járultak a miniszterhez bizalommal, őszinte, kendőzetlen vallomással.
