Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-19 / 42. szám
338 MAGYAR FÖLDMIYELŐ KISGAZDA. A kertben. — Jó napot, asszonyom! — Jó napot kívánok, tanító ur! — Az uramat keresi ugy-e ? Künn van a kertben. Tessék oda fáradni . . . — Hát maga, kurátor — mit akar avval az ásóval? — Ezeket a csúnya vakandokokat pusztítanám. Mennyi kárt tettek ? Hogy elcsúfították az egész kertet? S aztán egeszen tönkretették a káposztámat ! . , . — S az ellen a szegény kis állat ellen vette kezébe az ásót ? — Hát! — No lássa, pedig nagy kár! Mert az nagyon hasznos kis állat. Folytonosan a föld alatt él s l'og- dosa azokat a férgeket, melyek a növények gyökereit rágicsálják. Igaz, hogy túrásával egy kicsit elcsúfítja a kertet. De mennyi hasznot hajt! . . . Hogy pedig a növények gyökereit bántaná — mese beszéd! Kipróbálták azt már! S inkább megdöglött — de a gyökérhez nem nyúlt. — Én pedig mindég kártékony állatnak ismertem. S abba voltam, hogy a káposztám is az tette tönkre! — Oh — nem! Máskülönben nézzük meg! (kihúztam egy fő káposztát). — Lássa? . . . — Csakugyan a féreg bántotta ! — S most látja — maga azt az állatot üldözte, mely magának hasznot hajt. — Ezt sem teszem többet! Hányán vannak, kik nem tudják ezt, s szegényt, ha megfoghatják — megölik!? Friss szőlő eltartása. A szőlőt sokféleképpen tartják el és érdemes is vele foglalkozni, mert minél tovább tarthatjuk el épségben, annál nagyobb árt kapunk érte. Pusztán száraz, szellős, fagymentes, de nem meleg helyen fölaggatva is jó ideig tartható el, ha hibátlan és ritkabogyóju fürtöket túl nem érett állapotban választottunk és ha gondunk van rá, hogy amint rothadt bogyók mutatkoznak, azokat azonnal éles ollóval kivágjuk a mellékszemek megsértése nélkül. De eltarthatjuk a szőlőt még hosszabb ideig a fürészpor közt is. A fürészpornak tökéletesen száraznak kell lennie és menten minden piszoktól. E czélra veszünk egy tiszta, száraz ládikát. melynek aljára tenyérnyi magasságban fiirészport szórunk és arra, közöket hagyva, helyezzük el a megválogatott, teljesen ép, nem túlérett fürtöket. Milyen magvakat kell vetni november — decsemberban, hogy már májusban csírázzanak? Alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, magvaló szilva. myrabolán, kajszinbaraczk és mandula; ősszel vetendők a dió, maroni, gesztenye és tölgymagvak is, mivel tavaszig sokszor elromlanák. Fafajokból szintén már a tél beállta előtt vetendők ; a jávor, bükk, kőris, tölgy, gesztenye, hárs, platán, szofora, szilfa és galagonya. Akácz és gledittshia magvak csak április hónapban vetendők, mivel ezek vetés etött forró vízzel leforrázva és még néhánv óráig langyos vízben áztatva, vetés után 14 nap alatt jól kelnek ki. Főzelékfajokból késő őszkor vessük mindjárt állandó ágyakba a következő magvakat: petrezselyem, pasztinák. sárgarépa, feketegyökér, mezei saláta, téli laboda és borsómag első szükségletünk fedezésére. Virágfajokból már nyár közepén vetendők a következők magvai: árvácska, nefelejts és e többi 2 éves virágnövény. Késő őszszel (november) mindjárt állandó helyükre kell vetni: erdőmestert, búzavirágot, szarkalábat, kerti mákot, kerti bükkönyt, nemp hyHát, szallagvirágot és sziléna magot. A ki ezt teszi mindennel meg lesz elégedve, mert az eredmény mindenkor a legkedvezőbb, Az őszi vetést nálunk még nem becsülik eléggé. Pedig hát most mar a tapasztalat azt mondja, hogy bizony nagyon életrevaló dolog az őszi vetés. A lovak etetéséről. Mikor etessünk és mivel? Gyakrabban és rövid időközben. Ne feledjük, hogy a lónak nincs nagy gyomra. Aránylag kicsi az. Mondják, hogy egy nyerges lónak a gyomrába alig fér több, mint egy jó nagy kutyáéba. Minél gyorsabb munkát végez a ló, annál kisebb terjedelmű takarmánya legyen. A nemes vérbeli nyerges lónak soha se adjunk egyebet, mint zabot és szénát. Az igás lovak nagyobb teriméjü takarmányt kaphatnak. Például répát, valamint a zab egy részét árpával vagy kukoriczával is helyettesíthetjük. Az arab közmondás azt tartja, hogy a reggel etetett abrakot a ganajban találjuk meg, az este etetett abrakot pedig a. ló derekában és izmaiban. Azért, ha a lótól gyors vagy nehéz munkát kívánunk, ne etessük közvetlen a munka előtt, mert a ló nem a mai, de a tegnapi abrakkal dolgozik. Az abrak nagy részét tehát este felé etessük meg a lóval, mert a pihenés alatt a ló jól megemésztheti és igy ideje van, hogy a takarmány vérré, erővé váll- jék benne Hogyan lehet tojásokat hosszabb ideig eltartani? Az eltartandó tojásokat alacsony ládákba sóban rakjuk el. Használat előtt a sót finomra kell őrölni és a kenyérsütő kemenczében megszántam. A láda fenekére 4 cm. vastag sóréteg kerül, erre rá az elsőser tojás és pedig a hegyére állítva és az oldalfalaktól legalább is 2—3 cm. távolságban. A tojások közt keletkező hézagokat sóval töltjük ki s igy folytatólag rárakjuk a tojásokat, mig t le lesz a láda. A láda tetejét leszegezzük, hűvös helyre eltesszük. így éltévé a tojás hónapokon át kitünően eláll, feltéve, hogy csak teljesen friss tojásokat használtunk fel. Só helyett korpát is használhatunk ezen czélra, de ez esetben kell, hogy teljesen száraz legyen azon hely, hol a tojás-ládát tartják. A ládák természetesen szagtalanok legyenek, mert rósz vagy erős szagu ládában — rossz szagot kap. A répa mag termesztéséről. Ma már nálunk Magyaroszágon is sokan termesztenek takarmányrépa-magot, a melynek ára, bár utóbbi években ineplehetősen olcsó, mégis termelése elég haszonnal űzhető, különösen abban az esetben, ha megteszünk mindent arra nézve, hogy ne csak jó minőségű, de sok is teremjen. Valóban érdekében volna mindenkinek, legalább annyi magot termelni, a mennyit a saját gazdasága szükségei, mert ez által is apasztaná kiadásait s igy fokozná gazdasága tiszta jövedelmét. Hogy mindez ideig a répamag termesztése jobban el nem terjedt, annak jó részt az az oka, hogy a hibás kezelés folytán a répamag nem ad kielégítő maghozamot s ennek oka leginkább a hibás trágyázásban kereshető és található fel. A magnak való répát április hó folyamán kell tudvalevőleg kiültetnünk; mindjárt a kiültelés után oly erőteljes fejlődésnek indul, hogy junius végén már virágában van s a földfeletti részek teljesen ki vannak fejlődve. Júliusban már kész tápláló anyagra van szüksége a növénvnek. Forróságofc álló ragasztó-szer. Oly tárgyaknál, melyek forróságnak kitéve megrepedeznek vagy szétválnak, ez a ragasztó-szer igen alkalmas: Egy maroknyi égetett meszet 120 gr. lenmagolajjal felhabarunk és a közönséges ragaszanyaghoz hasonló sűrűségig főzzük. Az igy nyert nyúlós anyagot vékony rétegre lapítjuk és egy száraz helyen—ahova a nap nem süt — kiszárítjuk, mire az anyag igen megkeményedik. Használatkor tűz fölé tartjuk, mikor vagy a szétvált tárgyakat azzal összaragasztjuk.
