Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-12 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 327 Tanácsadó községi jegyzők. Addig addig, hogy beteljesedik a közóhaj. Addig kopasztják, szijják a mi népünket itt is, a mott is, hogy minden vármegye, minden vidék keresi majd a módot, melynek alkalmazásával a nép tehetetlenül, elhagyatva, tanács és segitő nélkül nem áll többé. Ez a közóhaj, ez a keresés már nagy lépés a rendszeres népvédelem felépítéséhez. Akár szövetség, akár közigazgatási élet megfigyelés utján készülnek a népnek való tanácsadó, védelmező intézkedések, azok csak azt mutatják, hogy az idő nincs már távol a teljes . . . kiépítéshez. Azért örömmel, halljuk, olvassuk, hogy nem csak az Országos Gazdaszövetség, nem csak egyes országgyűlési képviselők fáradoznak azon, hogy a nép kellő jogvédelemben és tanácsadásban részesülhessenek, hanem immár egyes megyék alispánjai is, — bizonyára bőséges tapasztalatok után — megmozdulnak ez irányban. Legközelebb a következőket olvassuk a fővárosi újságokban: — Nagyon üdvös rendeletet bocsájtott ki Návay Lajos csanádmegvei alispán megyéinek községi jegyzőihez. Tudvalevő dolog, hogy faluhelyen a nép irányitója s minden ügyben-bajban a jegyző a tanácsadója. És bizony Csanádmegvében is sokszor megtörtént, hogy az anélkül is a munkával agyonterhelt jegyzők előbbvalónak tartották a törvény által reájuk rótt dolgok elvégzését, mint az apró emberek bajainak meghallgatását. Ezen akar az alispán által kibocsátott rendelet segíteni s ebben van a rendelet fontossága. Azt mondja ugyanis az alispán, hogy minden panaszt meg kell hallgatni s erre minden jegyző külön időt tűzzön ki. Hetenkint legalább háromszor álljon a jegyző a szegény emberek segélyére s az a tanács, amit adnak, ingyenes legyen. Az idő kitűzését az alispán a jegyzőkre bízza, akik külön táblán fogják a lakosságot figyelmeztetni, mely időben forduljanak hozzájuk. Ez is az idők jele! Mondjuk ismét atyámfiai. E rendelet is csak azt mutatja, hogy a nép valójában magára vagyon hagyatva Csanád vármegyében is. És a mint van Csanádmegvében, úgy vagyon az egész országban. A rendelet, szerény nézetünk szerint is üdvös. Illetőleg nagyon szép, nagyon nemes indokból fakadt. Egészen más kérdés azonban, vájjon eredményes leszen-e1? A körülmények jó megfontolása után attól tartunk, hogy a kölönben nemes szívre valló intézkedés nem fogja a kívánt eredményt meghozni. Mert való-igaz, hogy a jegyzők újabb és újabb terhekkel vannak megbénítva. Való igaz, tisztelet a kivételeknek, a jegyzők nagy száma ma sincs áthatva teljesen a nép iránt való önzetlen szeretettől. Azért oly nagy a távolság a nép bizalma és a jegyzők közt. Ez pedig öreg hiba. Bizalom nélkül a tanácskérés és adás nagyon színtelen. Lett legyen azonban bár mikép a dolog, egy bizonyos, Csanád vármegye alispánja is hatalmas kifejezést adott ez intézkedésével a közszükségletnek. Annak tudniillik, hogy hazánkban a tanácsadó, jogvédő intézménynek felállítása megyénként vagy épen községekként tovább alig odázható. .„xtx, ,xtx,.xtx. X+X. .xtx. .X+X. .X+X. X+X. X+X .X+X. .X+X. .X+X. X+X. X+X. X+X. .x+x. x+x. .x+x.x+x .x+x. A jövő gőzhajója. Egy londoni gépészmérnök olyan gépet talált föl, a melynek segítségével a leggyorsabb gőzhajók sebességét is meg lehet kétszerezni s az Európa-Amerika közt járó hajók ezt az utat három nap alatt megtehetik. A találmánynak az a lényege, hogy a gőzerőt a hajó csavarára egy óriás fogas-kerékkel viszik át, mely akkora, mint a hajó egész szélessége. A keréknek minden foga rendkívül gyorsan forgatja a hajó csavarét. A szakértők nagyon csudál- ják az uj találmányt. Csak az a bibe, hogy még a gyakorlatban nincs kipróbálva. A szegény ember tehene, meg az uj bankó. Előre is tudom, hogy mikor a fenti czimet elolvassátok, hát igy gondolkoztok: — No ez bizonyosan mese leszen. Pedig nem mesét mondok most nektek, hanem való igaz dolgot, — Hallgatjuk tehát — fogtok szólani — hogyan, miképen került össze a szegénv ember tehene meg az uj bankó. A minap vásár volt a mi városunkban. Egy szegény ember is (nevét elhallgatom, úgy is elég az ő baja) behajtotta tehát szép, hatalmas, szarvú tehenét. Fájdalmasan vette reá magát, de hát ő tudja, hogy hol szorítja. És a tehenet meg is vette egy kupecz — 72 forintért. Alku után természetesen, ki is fizette, egyenesen a szegény ember érdes tenyerébe. Még olvasta is. — Itt van! Ez az uj, nagy bankó ötven, ez a másik két kisebb piros bankó tiz, tiz, tehát busz forint. Két tallér két forint. Summa summárum 72 forint. A szegény ember sok áldások közt pakolta be keszkenőjébe a summát — és mint a ki jól végezte dolgát, hazaballagott. Otthon az anyjuk alig várta. Mikor az ember megérkezett, ki is pakolta a summát. Az asszony halálsápadt leszen. Nézi, nézi a világ mellett. Athivja a komát is. — Szent Isten, mit csinált koma ! ‘Iszen azaz u j, n a g y bankó nem ö t v e n f o r i n t, h a n e m csak ötven korona, huszonöt forint. így hát huszonöt forintig megcsalták kelmedet. Rohant a becsapott ember aztán a városba, éjszakának idején, asszony-feleségével egyetemben. Alig várták, hogy a kapitányi hivatalban lehessenek. Mikor e sorokat irom, a kupeczet nyakra-főre haj- korászszák. Eddig van :! No. erre az esetre Péter is, Pál is, meg Böske is más-más szentencziát fog mondani. Hogy hát: — Milyen tökfeje volt annak a szegény embernek. — Hogy lehet valaki olyan oktondi. — Azt se tudja, hogy mostan már uj pénz jár. Persze, mindezeket akár el se mondják. Éső után köpenveg. Vásár után okoskodik a magyar. Hanem mi is mondunk ám valamit. Énnek a szegény jámbor embernek esetére egy pár szen- lencziát. A vásárban mindig működik a hatóság, illetve a hatóság emberei. Ha valaki néni biz'k magában, hogy éles a szeme, hogy egy könnyen nem csaphatják be, hát menjen oda a vevővel vagy eladóval és ott a törvény embere előtt cselekedjék meg a fizetséget. Tanú nélkül senki ne vegyen át a vásáron pénzt, se ne fizessen. Persze azok a tanuk ne legyenek hamis tanuk, hanem megbízható emberek. A falusi iskolákban is a tanító urak nagy gonddal ismertessék a pénzt és tanítsák ki a növendékeket az uj pénz nemeir ől. Ma már nemcsak a papnak, de minden embernek holtig kell tanulnia, ha boldogulni akar. Tanuljanak a felnőttek is. Arra is áldásos ám a fnlusi Gazdakör, hogy ott egymást felvilágosítsák az emberek. Hogy a pap, tanító és más ahhoz értő ember télen át előadásokat tartson. Ilyen alkalommal a szegény, tudatlan embereket az uj pénz nemeiről múlhatatlanul fel kell világosítani. Egyszóval legyünk már egyszer igazi testvérek mi magyarok is, tartsunk össze. Égy mindnyájunkért. Mindnyájan egygyért. Ne csak azt fújjuk, hogy : »ne hagyd magad Slézinger, de azt is, hogyne hadd magad magyar!«
