Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-07 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 287 Szerencsétlenek Segítője ! Talán igv is nevezhetnők a mi Segitő-Pénztá- runkat: Szerencsétlenek Segítője ! Mert imliol rövid idő lefolyása alatt újra egy egész sor család, munkás, cseléd jelentkezett a Segítő Igazgatóságánál, hogy a rendes segítséget megkaphassák. Ám, ide írjuk őket hiteles adatokkal, hadd lássa minden emberfia, mit telt, sokszor mit tesz a mi Pénztárunk a Szerencsétlenek Segítője: Rimaszombatban Tuba János bérest egy tehén fölöklelte és a szerencsétlen elvérzett. Uj fehérlón (Szabolcs vár megye) Mikó Sándort a ló agyonrugta. Korlátkőn (Nyitravárniegyc) Vacraka Jánost az épület gerendája ütölte agyon. Gyulajon (Szabolcsvármegye) Elek Ferencz a terhes szekérről lefordult, a kerék átment rajta s meghalt. Tőkésujfalun (Nyitravármegye) Fábik Márton földhányás közben a beomló bányába került s ott megfulladt. Rába-Palonán (Gvőrvármegye) Németh György mun- kaközben halt meg. Böhönyén (Somogyvármegye) Horváth György a bükkönykazal tetejéről leesett és meghalt. Denlán (Temesvármegye) Moldován János a buzahor- dás alkalmával fordult le a szekérről s meghalt. Kis-Zomborban (Torontálvármegye) Bődre Józsefet a ■ cséplőgép-vontatás közben a lovak eltaposták. Bogároson (Temesvármegye) Welcher Margit a kocsin üldögélt s a megiramodó juhoktól a lovak megbokrosodtak, a szegény nő a szekér alá került, ahonnan holtan húzták elő. Tarnószegen (Nyitravármegye) Siska Jánost a szekér elgázolta s meghalt. Banwáron (Somogyvármegye) Stompf János üres hordót vitt föl a szőlőhegyre, a szőllőpásztor azt vélte, hogy tolvaj, rálőtt és a szegény nagy családu ember meghalt. Tiszafüreden (Hajduvármegye) Balog József leeset a kocsiról s meghalt. Felsö-Yásárdon (Nyitravármegye) Bizsik János homokhordás közben a beszakadt homokbányába fűlt. Bácsbukiban (Bácsvármegye) Kosaras Imre a vizbefult. Miklósoáron (Tornavármegye) Lemitzer József szintén a vizbefult. ZaXabéren (Zalavármegye) Tóth Gergye Pál munkaközben meghalt. Xedánicon (Barsvármegye) Stevies Pál, miközben a szekérről leesett nyakcsigálya tört ki. Hát újra csak a' mondók vagyunk, hogy ennél szívhez szólóbb predikáczió nincs és nem lehet! Itt nincs többé helye a rábeszélésnek. Itt csak azt kell kérdezni a józan eszű embertől, a gondolkozó családoktól: »Miért nem ma iratkoztok be? És miért halaszszátok holnapra?!« Vagy titeket nem érhet baleset? Feleljetek! Szerezzetek a mi újságunknak uj előfizetőket! Országos kiállítások és nagy gyűlések. Az országos kiállításoknak igen szép és nagy nemzeti czéljuk van. A mit egv-egy nagyobb terjedelmű vidéken Isten áldása mellett ész, erő és közös akarat létesíthet, azt összehozzák. Aztán azt mondják az ország népének : — Jöjjetek, nézzétek, mit teremthet a magyar földön szorgalom, kitartás és szövetkezés. És a kik meglátogatják a kiállításokat, megtehetik az összehasonlításokat, tanulhatnak, tapasztalatokat gyűjthetnek és azokat a saját maguk jó- voltjára felhasználhatják. Ilyen alkalmakkor aztán gyűléseket is tartanak, hol megbeszélhetik a teendőket, kifejezhetik kívánságaikat, jó gondolatoknak formát, pártfogást szerezhetnek. Országos és helyi kiállításokat kapcsolatban egyes kongresszusokkal sűrűbben és sűrűbben tartanak hazánkban. Igv A verseczi kiállításról már megemlékeztünk. Részletesen leírtuk a minapában lefolyását. A székely kongresszus. Aug. 29-én vette kezdetét a csikmegvei Tusnád-fürdőn az a kongresz- szus, mely hivatva van a székely kivándorlással összefüggő gazdasági és társadalmi bajokat megvitatni és orvosolni. A kongresszuson mintegy ötszázan vettek részt. A rendezőbizottság nevében Redő Albert nagyobbszabásu lendületes beszéddel vezette be a kongresszust, a mely Dessewffy Emil grófot és Kemény Kálmán bárót diszelnökéül megválasztva, hozzáfogott a felveit kérdések megvitatásához. A pozsonyi, kiállítás és kongresszusról is irtunk már hőven és ismertettük azon érdekeket, melyek különösen a kis gazdák figyelmét hívják fel. Mire e sorokat olvassátok az egykori ős koronázó városban megnyílt a gyönyörű kiállítás és megkezdődött az országos nagy gazdagyülés. Ezzel a kiállítással az agrárok ugyancsak megmutatják, hogy dolgozni, alkotni is tudnak ám. Országos molnár-kongresszust is tartanak Budapesten. Szept. 8-án gyűlnek össze az ország különböző részeiből azok. kik a molnárok ügyét szivükön viselik és előbbre kívánják vinni. Nemzetközi 'méhész-kongresszus és kiállítás is volt Temesváron. A német, osztrák és magyar méhészek mutatják he szorgalmuk és kitartó méhészkedésük eredményét. Olvasás után adjátok tovább-olvasásra újságunkat! Egy öreg csónakos, a ki Kossutot 1849-ben megmentette. Irtuk, hogy Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját ünnepli az ország szept. 19-én. Ez alkalommal Kossuth életéből sok-sok nagyobb és kisebb eseményt hoznak fel a közel mull idők gazdag méhéből. Igyekszünk mi is ezekből egyet-kettőt feleleveníteni. így, igen érdekes históriája van annak az öreg csónakosnak is, ki Kossuth apánkat megmentette azzal, hogy csónakon átvitte Orsová- ról Vidd inbe. Öreg török ember ő, a kit Bego Musztafának hínak. Most ez az öles termetű török csónakost meglátogatta Ada Kaleh szigetén egy magyar utazó. Az öreg csónakos ott nagy tiszteletben részesül, mert mindenki tudja, hogy mily nagy dolgot vitt véghez. Az öreg csolnakos igy beszéli el a dolgot: — Akkoriban nagyon sokan menekültek Orsováról török területre, cm és több társam folyton az Ada-Kaleh- val szemben levő orsovai parton vártuk csónakkal a szegény menekülőket. A honvédtisztek rendesen jól meg is fizették fáradságunkat, a mit különben meg is érdemeltünk, mert az osztrák határőrök nagyon vigyáztak ránk s nem egy társamat agyonlőttek. Egyszer egy háromtagú magyar társaság érkezeit az orsovai partra: egyikük egy ládát szorongatott a hóna alatt. Beugrottak ladikomba s azt mondották, vigyem őket a szigetre Ozmán bég török ezredeshez, Ada-Kaleh parancsnokához. Sokáig beszélgettek vele s ál akarták neki adni a ládát, de vonakodtak megmondani, mi van benne. A bég nem fogadta el megőrzésre a titkos ládát. Később tudtam csak meg, hogy a magyar szent korona volt benne. A három ur visszaevezett Orso- vára, a hol elásta a ládát. Azután újra beleültek ladikomba s Viddinig vittem őket. Az egyik ur, a ki legelőkelőbbnek látszott köztük, néhány aranyat és ezer forintnyi Kossuth-bankót adott nekem. A mikor visszatértem Orsó- vára, kérdezősködtek tőlem a hivatalos urak és katonák, hogy nem én vittem-e Kossuth Lajos kormányzót. Csak akkor tudtam meg, hogy milyen nagy urat szállítottam Törökországba. Persze tagadtam, mert különben fölakasztottak volna. A magyar utazónak különben kijelentette az öreg török csónakos, hogy szept. 19-én a Kossuth ünnepan Budapesten lesz, hogy török imádságot mondhasson — Kossuth sírjánál.
