Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-07 / 36. szám
286 MAGYAR I ÖLDMIVELŐ Átkozott legyen az, ki e gyönyörű vir- radásra felleget akár borítani. Átkozott a kéz, mely e testvéri szeretet készülő szép lánczának csak egyetlen gyűrűjét is összetöri, kiszakítja. De áldottak lesznek a késő nemzedék előtt is azok, a kik úgyszólván az utolsó órákban kérdezték illeg tőlünk! Magyarok vagyunk-e? Mert még most megmutathatjuk, hogy azok vagyunk és maradunk utolsó lehelle- tünkig! Isten minket úgy segéljen! A pozsonyi gazdák és Darányi miniszter ur. Nem hiába hívják a kis emberek Darányit a »mi miniszterünkének. Sőt hallottuk azt is, mikor igy beszéltek a lombos eperfa alatt: — Darányi főminiszterünk. Mikor mondottuk, hogy hát nem Darányi a főminiszter, de Széli Kálmán, ilyen feleletet kaptunk: — Mán kérem ’ásón, nekünk bizony Darányi a fő, mert hát — mindközönségesen tudva vagyon — az szereti a magyar kisgazdát igazán. Hát bizony nem isi csudáljuk, ha a magyarnép minden alkalmat megragad arra, hogy szeretetét, ragaszkodását kifejezze Darányi miniszter ur iránt. így a pozsonyi kiállítás alkalmából szinte megható módon Pozsony vármegye gazdaközönsége szeptember 8-án a VI. országos gazdakongreszus megnyitásának napján, amikor az egész országból számos csoportban fogják meglátogatni kisgazdáink a pozsonyi kiállítást, a vármegye mindenegyes községéből egy csoport fog Pozsonyba érkezni nemzetiszinii zászló alatt és a falu leg csinosabb legénye és leánya egy aratókoszorut fog magával hozni. A kiállítás közelében lévő tornaegyleti téren gyülekeznek a pozsonymegyei kisgazdák is községenként és járásonként állanak fel. Kilencz órakor jelenik meg a gazdaközönség között Darányi földmivelésügyi miniszter és gróf Pálffy István, a pozsonvvármegyei gazdasági egyesület elnöke rövid beszédet fog intézni hozzá, amelyben kifejti, hogy a vármegye kisgazdái ezt a legelső alkalmai kívánták megragadni, amikor Darányival közvetlenül érintkezni alkalmuk lehet, hogy hálájuknak és elismerésüknek kifejezést adjanak a kisgazdákról és a munkásokról való gondoskodásáért. Erre járásonként felvonulnak a községek s minden egyes község arató-koszorúját leteszi a miniszter előtt. Gyöngéd vonatkozás lesz e szép tüntetés Darányinak ama figyelmére, amelylyel a már feledésbe ment arató-ünnepélyek szokását felelevenítette. Miben halnak meg Budapesten az’emberek? Budapest főváros statisztikai hivatalának kimutatása szerint 1901-ben Budapesten 13.924 egyén halt meg s ezek közül 13.380 természetes, 544 erőszakos halállal; a leggyakoribb volt a tüdővész halálok, mig a bélhurut az esetek 7'9 százalék, tiidőlod 7'4 százalék, a szervi szívbaj 6'5 százalék, a veleszületett gyengeség 61 százalék, egyszerű s gümös agykérlob 4 8 százalék, a rák 41 százalék, az aggaszály 37 százalék, a hörghurut 2 9, a veselob 2 5, a hurulos tudőlob 23, a ránggörcs 2 2, a vörheny 21 százalék, az agyguta és a terjedő hiidés az esetek 2 0—2 0 százalékában; a többi 31 halálok a haláleseteknek összesen 25'3 százalékát okozta. Száz-százezer élő közül meghalt tüdövészben 341, bélhurutban 145, tüdőlobban 139, szervi szívbajban 122, veleszületett gyengeségben 114, egyszerű és gümös agykér- lobban 90, rákban 75, aggaszályban 69, hörghurutban 55, veselobban 47, hurutos tüdőlobban 43, ránggörcsben 41, vörhenyben 39, terjedő hüdésben 33, agygutában 37 egyén, mig a többi 31 halálokban száz-százezer élő közül összesen 473. A magyar földmives és a kerti gazdálkodás. Van azoknak a bolgár földmives embereknek magukhoz való eszük. Egyre-másra telepszenek hozzánk. Kibérelnek egy talpalatnyi földet, rendszerint a városok közelében, hozzáfognak a kerti gazdálkodáshoz, a vetemény termeléshez és csakhamar szereznek annyit, mennyiből majd otthon módjával, szerével függetlenül megélhetnek. A bolgár nem megy a tengeren túlra. És nem is hoz annyi pénzt magával, mint a mennyivel a magyar vándorútra kel Amerika felé. Földet ’se vesz. Csak mint mondjuk — bérel. Egy holdat, két holdat. És megfizeti az árát. Azt tartja, gond nem játék. Es sikerül neki. Nem képes annyit termelni, hogy el ne adja. Ha aztán megszedte magát, siet vissza hazájába, hogy helyet adjon más bolgár honfi társának, mert a magyar föld még mindig Kanaán. És ez nem mese-beszéd. Itt Szatmár környékén gyakran kisétálok a bolgár kerti gazdálkodók telepére. Nem irigykedve, de mély gondokba erez- kedve nézem, láíom, hogy apró területeken, mit miveinek ezek az emberek. Es napról-napra látom megrakott szekerekkel a piaczra igyekezni, hol egy óra alatt az utolsó száll kerti veteményükét elkapkodják. * . * * Ezzel szemben látom a nagyudvarokat, kerteket a magyar gazdák birtokában. A rengeteg nagy udvar sivár, üres, kopott. Trágya itt, szemét ott. A kertek úgy néznek ki mint az elhagyatott erdők. Haszontalan fajú szilvások lepik el. Igen ezzel szemben tudom, hogy a két-három holdas kis gazda, a ki földjén búzát, tengerit, krumplit termel, ha megfizeti az állami, megyei, községi, ármentesitési, ut- és egyéb soknemü adóját — bizony, hogy kitürülheti a szemét, szomorúan néz a tél elé. Oktalanság lenne azért az adó ellen izgatni a mi népünket. Adórendszerünket javítani kell; de azért ezekre az adókra mindig szükség leszen, mert az államháztartás igényei szélesednek. De botorság, nagy tévedés azt hinni és hirdetni, hogy itt a hazai földön nem élhet meg többé a kis gazda, csak az uraságok és középbirtokosok. Más, főbenjáró bökkenője vagyon annak, hogy három hold szántóföld, kert birtokában sem boldogulhat ma a magyar földmives, kisgazda. Sőt koldusnak érzi magát. A magyarföld ma is bőven jutalmazza a szorgalmas, okos gazdálkodást. Bizonyítják a számodatok, melyek immár rendelkezésünkre vannak. A bolgár hivatalos jelentés mondja, hogy a kivándorlód bolgárok két év előtt 3.700.000 frankot^ a múlt évben pedig 5.400.000 frankot küldöttek haza. Ez a nagy összeg munkájuk tiszta haszna. És ezt csaknem kizárólag Magyarországon szerezték! * * * Azt mondhatjátok erre atyámfiai, hogy hát . . . ezt csak a bolgárok tudják! Az ő veteményük spe- czialis, különleges. Valami titkos magjuk lehet, hogy hát olyan csudálatosán szép veteménveket produkálnak. No hát a legközelebbi újság számban bebizonyítjuk nektek, kézzel foghatóan elébetek rakjuk, mily nagytévedésben vagytok. Sőt egyenesen kimutatjuk, melyszerint azt a nagy vagyont pénzt a magyar földmives is zsebbébe teheti — ha akarja. Hát csak kérjétek és vegyétek számba Ígéretünket. A közeledő uj félév alkalmával kommen- dáljátok a mi újságunkat!!
