Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-31 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mert az egyiknek egy pár lépéssel több föld jutott. E csekélységért — magyar virtushoz híven — perbe mennek. Legyen igazság, mondják. Az igazságot meg is adja a törvény. De ez sem ér semmit! A pervesztett félt elvakitja a gonosz szenvedelem. A kapzsiság, a földéhség gyilkos kést ad kezébe. Leszúrja ellenfelét __ Mi t értek az örökséggel? Az egyik virágzó életét veszti el, a másik is élő-halott lesz, a börtönnek lakója, ki bizony, abban a megmaradt örökségben nem nagy gyönyörűségét találhatja. Óh Istenem, ha ezt a szülők, az örökhagyók előre tudták, sejtették volna. Talán megreped a szivük. Talán ott a néma sirhalomban is megmozdultak, hogy igv kellett járniok azoknak, kikért fáradoztak, takarékoskodtak. Csak hogy boldogulhassanak az utódok. Nem hiába hozakodunk mi elő ezzel a szomorú esettel atyám fiai. Szeri-száma nincs azon családoknak, hol az öröklés miatt most is villámlik és mennydörög. Hej, jó leszen az ilyen tanulságot megforgatni még egyszer abban a csökönyös fejben. Addig, mig le nem üt — az istennyila. Mert a sok perpatvarnak, perlekedésnek igy sem, úgy sem leszen jó vége. Elkeseríti a testvéreket, rokonokat. Az elkeseredés meg nagyon rossz tanácsadó. Sőt valóságos hínárba, veszedelembe szokta vinni az embereket. A perlekedésből meg se’ Pálnak, se’ Péternek nem leszen baszna. Azt tanuljátok meg jól! Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. — Persze, hogy persze ! A bő aratás mellett is sok jaj szó esik. Mert Hát vágynak vidékek, meg gazdák, főleg a kisebbjéből, a hol bizony vagy előbb learatott a jég-zivatar és a többi, mint a hogyan ép- peg kellett vón. Vagy pediglen csalafintoskodott az asztag, mindennemű bősége daczára. — De hát édes jó Istenem, te néked minden emberfia egyforma. Ugyanazért bizonyára ezen alkalmatossággal is vagy büntetni, vagy azonmódra próbára akartad tenni a gazdahalandót. Jó magam is jártam már ezen próba-uton, de mondhatom, hogy a mit elvett tőlem az igazságos Isten a vámon, azt két áldó kézzel pótolta nekem az réven. Asz- mondom tehát néktek jajongó gazdatársaim, hogy hát béketürés légyen a ti orvosságtok. — Jó Nótárius uram már régen hallga! Elnémult, mint az nagypénteki harang. Pediglen az is csak egy napra némul el. Már meg is interperelem az újságíró uramat (vagy hogy is szokták úri módon mondani azt a szót a honatyák) hogy hát jó öreg Nótáriusunk hallgatásának mi légyen okozója. Mert hogy hát kegyetlen módon szeretjük olvasni szentencziáit. — Mondok szent Estvánra egy néhány falum- belinek la, hogy hát már ezt a nemzeti ünnepet se akaródzik nekik meginnepelni. Vették is észre ez irányban való börzönködésemet az én jámbor gazdatársaim. Mondotta is egyik jó hasonlatossággal, hogy hát: — Bizony bíró uram, a magyarnépet szétszórta már ez a nagy szabadság, mint az legyeket. No lám! Eddige’ la azt keseregte a kőtő, hogy széthulltunk, mint az oldott kéve. Most már csak legyek vagyunk. Nem héjába, hog3r úgy fogdoshat- ják az magyart jobbra-balra. 281 KIS GAZDA. Gazdasszonyoknak időszerű! Szeptember elején téli használatra való salátát vetni — nem megvetendő haszon ám. A saláta magot vessük el a szabad földbe vagy kihűlt melegágyba. Tudnunk kell azonban a következőket: 1. Öntözzük gondosan, hogy a földet kellő nedvességben tarthassuk. 2. Mikor a kihűlt melegágyba vetett saláta kikéi, kikelés után pár napig árnyékoljuk be. Ha már aztán ujjnyi nagyságnak, a palántokat 4—5 cm. távolságban ritkítsuk meg. 3. Hatvan-hetven cm. árkot ássunk az ágyba, melybe a palántákat dugdossuk. Ez árkokat leginkább lótrágyával szokás megtölteni. 4. Az árok aljára legtöbb helyen száraz szőlő- venyigét, vagy rozsét tesznek a nedvesség elvezetésére. Száraz harasztot raknak továbbá a trágya tetejére, melyet jól letaposnak. Az igy elkészített árok hat-hét napig fedő alatt áll, mely idő alatt a trágya megmelegszik és amikor nagyobb gázáramlatot nem látunk, az árokba, azaz a trágyára 25 — 30 cm, vastagságban földet szórunk és pár nap múlva a palántákat 30 cm. sor és 20 cm. palántatávolságra dugdossuk el. 5. A kikelt palántákat ablakteritővel kell védeni, különösen ha a palánták gyöngék és az idő hűvösnek indul. Nagy hidegekben szalma takarót alkalmazzunk. A földet nagyobb eredmény kedvéért — a nedvesség elillanása okából — porhanyitani kell. Öntözni csak az elültetés után szükséges, később csak akkor, ha a föld nagyon száraz volna. A téli saláta a jól kirostált televény földet szereli. 6. Nagy hidegek alkalmával, különösen ha a takaró szélén a trágya csontkeménynvé fagy, a megfagyott trágyát meleg’vizzel megöntözzük és ha felolvadt, uj trágyával rakjuk meg a felengedett trágyát es a keret széléhez jóerősen oda nyomjuk az anyagot. Ilyen eljárással termesztjük a téli salátát. A téli salátát nagyon keresik és drága pénzen veszik! Legeltessünk e fiatal herén ? Őszkor a barmokat rábocsátják a fiatal herevetésre. Mert általában azt hisszik a gazdák, hogy ez haszonnal jár. Igaz! De kárt is okozhat. Vegye ugyanis figyelmébe a gazda, hogy igen gyönge ám kezdetben a here gyökérzete. És ekkor — különösen, ha a here még jól meg nem gyökeresedett — a legelésző barmok könnyen feltéphetik. Ugyancsak igy leszen, ha a talaj igen laza. Mi tehát a teendő ? Követni kell itt is az arany közép utat. Várjuk be a here kellő meggvökeresedését. Azonban e várakozással ne menjünk tulságba Késő őszig semmi esetre ne hag}rjuk a legeltetést. Szükséges ugyanis, hogy a tél beáítáig a rágással okozott sebek beforrjanak. Csak igy bírja ki a here valójában a hideget. Ha tehát rendes időben és gondosan legeltetünk, a fiatal herevetés ta- vaszszal oly szépen megbokrosodik, hogjr minden helyet betölt. Ellenkező esetben, ha a legeltetést elhagyjuk — a here ugyan felnyúlik, de nem bok- rosodik. Puszta helyek maradnak körülötte. így elszaporodik a gaz, gátolja a here fejlődését, sőt meg is öli. Miképpen kell az istállóban a tejjel bánni? hogy a romlás csiráitól megvédjük? A ki a tehenet feji mossa meg kezeit becsületesen, hacsak lehet, meleg vízben. A zsajtárban vigyen elegendő langyos vizet a fejőshez, jól mossa meg a tőgyet és utána a zsajtárt öblítse ki tiszta vízzel. Úgy a zsaj- tárt, mint a tejes fazekat gyakrabban forró vízzel ki kell mosni. A fej és után azonnal vigyük ki a tejet az istállóból, hogy szaga ne legyen.
