Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-26 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 29 Más házában szemes, magáéban vaksi. Ez a bölcs mondás is a mindenapi élet kellő közepébe nyúl. Mert szokása sok asszonynak, leánynak, no meg még afféle trécselő embernek is, hogy szeretnek a más háza körül, meg még benne is — sepergetni. Pedig hát bizony voina mit szemre venni, meg seperni a magukéban is. De ott, a saját tűzhelyükön : csodálatosan vaksikká lesznek. Nem jól van pedig ez igy. Pedig mindennapi * dolog, a miből aztán nem egyszer ellenségeskedés, perpatvar keletkezik. Hányszor történik, hogy a koma, meg a sógor, meg a szomszéd a legszívesebben fogadják a látogatókat. Aztán, mikor jól kibeszélték magukat, jól szemre vettek mindent a vendégek már az utczán megkezdődik a porolás. — Láttad, milyen lim-lomos az udvaruk ? — Hát még ? pitvaruk. — A szobában is olyan rend van, mintha bizony zsibvásár lelt volna. — Milyen loncsos az asszony ... — Hogy el van hagyatva a férfi... így megyen ez sorra, rendre, kegyetlenül. Aztán fut a beszéd tovább, mint a folyó viz. Ez is, az is suttog. Majd a tvuk is kikaparja, mit mondott a koma, a szomszédasszony stb. Azt se tudják aztán, honnan az elhidegülés, honnan az ellenségeskedés, honnan kerekedett — a zivatar. Lehet, hogy sokszor igazság is rejlik a szóbeszédben. Lehet, hogy csak a sanda szem látta azokat a dolgokat... De aztán, ha fordítanának a dolgon. Akkor bizony nem egy nyelves asszonynak, meg trécselő emberférfinek a szeme közé hajíthatnák: — Hej, más házában szemes vagy, a magadéban meg vaksi. Mindenki törődjék tehát a maga bajával. Van elég baja-gondja úgyis minden asszonynak, minden háznak, minden tűzhelynek. Ha minden emberfia a maga sorával bíbelődnék : akkor bizony nem lenne ideje a más baján rágódni. No lám, hát ezt a példaszót is jól megjegyezhetjük és tarthatjuk — a többi közt. Arabs lovak Magyarországon. Fadlallah Mihály ezredest, a bábolnai ménesintézet vezetőjét a főldmivelésügyi miniszter azzal bizta meg, hogy Damaskusból hosszabb utat tegyen Arábiában tenyész lovak vásárlására. Az ezredes jelentése most érkezett meg és sok érdekes részletet foglal magában. Fadlallah november 2-án indult el Damaskusból 16 emberből és 17 állatból álló karavánnal, ötnapi lovaglás után akadtak az első beduin törzsre Koriteisi községben, az Anase Ruelákra. A beduintörzs vendégszeretettel fogadta a magyarokat s lovait megmutatta. Majd az Anase Hadad törzsre akadtak az utasok. Lovaikat vad iramokban vonultatták föl, amint náluk szokás. A Kabaked kutnál a Mhedi- törzs tanyázott. Ennek a törzsnek hatalmas lóanyaga van, nem láthatta, mert az Anase Mhedi-törzs a sammerókkal háborút visel s hétszáz lovuk a csatasikon van. Az Eufrát folyó balpartján több törzset lálogadtak meg a magyarok és e hónap elején érkeztek Bagdadba. De mielőtt a karaván odaért, sok nélkülözést szenvedett. A hébe-hóba napijáróra lévő sivatagi kutakban a vizet kimerték az arra járró beduinok. A szomjúság állatot-embert egyaránt kinzott. Hu- szonnégyóráig gyötró szomjúságban volt részük s végre is az elcsigázott karavánnak hat teve szállította tiz órányi helyről a vizet. A nappali hőség 24—28 fokos, az éjjeli két fokra szállott, útközben a sivatag homokfelhője ellepte az utasokat, olykor még a sátrakban is éjjel ujjnyi vastag homoktakaró borult rájuk. Ezek ellenére is a karaván egésszéges. Fadlallah nagy elismeréssel szól a török kormány előzékenységéről, hogy a vállalkozást nagy figyelemmel segíti, nyolcz török katona egy tiszt vezetésével kiséri őket, a mely kiséret helyénvaló is ott, ahol a közbiztonsági állapotok oly rosszak. A maporot előtt két nappal egy karavánt teljesen kiraboltak. Fadlallah jelentését Bagdadból Írja, honnan Bairáig és Hidha Kerbela környékéig megy még le, mert itt reméli a legjobb arabs tenyészanyagot beszerezni. Bagdadban Kasin basa, a szultán sógora altábornagy megígérte, hogy mindenben, a mi részükről kitelhetik, segítségére lesz a magyar karavánnak. Érdekesen Írja le az ezredes a beduin törzsek vendéglátó szívességét, azt megelőző fogadási czeremóniát, melyet el nem kerülhet, sem el nem háríthat az, ki a czivilizáczió által alig érintett érdekes földön utazik. A halál számokban. Egy statiszitikus kiszámította, hogy átlag évente 33 millió ember hal meg. Ebből folytatólag következik, hogy egy napra 91,534, eg\’ órára 3730, egy perezre 62 és egy másodperezre egy halálozás esik. Az emberélet átlagos ideje körülbelül 38 év. megjegyezvén, hogy az emberiség hetedrészéről semmiféle halálozási statisztikánk nincsen. Az emberek egy negyedrésze a hetedik életév befejezése előtt pusztul el, a féle pedig a 17 év előtt. Minden 100,000 közül egynek jut az a kiváltság, hogy a századik évet elérje. Ugyanez a statisztikus azt is kiszámította, hogy minden 1000 hetvenéves ember közül 43 a papsághoz tartozott, 42 a politikai pályán haladt, 40 földmiveléssel foglalkozik, 33 a munkásosztály tagja, 32 katonai rangot visel, 29 mérnök vagy ügyvéd, 28 tanár és 24 orvos. A ki e számokban bízik, az ezen az alapon az egészséges és kevésbbé egészséges foglalkozások élettartamát könnyen összeállíthatja. Enyhe és hideg telek. III. Szigorú tél volt még 1863—64-ben. A Duna jégsimára befagyott, úgy, hogy a legnehezebb szekerek közlekedhettek rajta; Pest és Buda lakói számtalan népünnepélyt rendeztek a jégen, a diák- gyerekek pedig lekorcsolyáztak egész Promontorig és a Kis-Dunán Soroksárig. Erzsébetfalva abban az időben nem létezett csak egy-két ház (a Balogh- csárda, a Gráner-ház) állt imitt-amott. Az 1870-iki tél is szigorú volt. Az 1879- 80-iki tél szintén megérdemli a szeszélyes telek közé való sorozást. Ebben az évben rengeteg sok hó esett és a Dunán 30 napig állt a jég; a téli mulatságoknak a Duna jégpán- czélján nem volt se vége, se hossza. Tiz évre rá is szigorú tél következett: 1890—91 ben szent József napjáig állt a jégpánczél megindult, gyönyörű látványt nyújtva a parton összegvülékezet ezer meg ezerre menő kiváncsiaknak. Az 1896 97-iki tél hosszú ideig tartó esőzés és nedves ködből állt. Február 1 én végre igazi tél idő következett. Ebben az évben január 2-án volt — a chicagói meteorologai intézet jelentése szerint a leghidegebb nap Amerikában. A fokmérő St. Paulban 35, Medicine Lodgeben pedig — ami szinte hihetetlen — 18 fokon állott zéró alatt. Általában a tapasztalat azt mutatja, hogy az enyhe telek a tavaszi hónapokban öntik ki mérgüket, elpusztítva a földnek termését, a gazda reményét. Ne adja az Isten, hogy ez most is bekövetkezzék. A magyar gazdát úgy is sok csapással látogatja'meg a Gondviselés. Talán már megelégelhetné mostohaságát. A délafrikai háború költsége. Az a háború, a mely Dél-Afrikában folyik, irtózatos költségbe kerül Angolországnak. Hlrcks-Beach kincstári kanczellár újabban szükségesnek mondta, hogy a parlamenttől ismét pénzt kell kérni a délafrikai háborn czél- jára. Ő volt az, a ki a háború kitörésekor kijelentette, hogy a háború költsége a legrosszabb esetben 250 millió koronát fog kitenni és ezzel a határozott kijelentéssel szemben áll most egy ismert angol statisztikusnak, Giffen Róbertnek kimutatása. E szerint a hadiköltség már elérte az 1750 millió koronát, tehát a háború hetenkint átlag 37.5 millió koronába, naponkint 5.34 millió koronába, óránkint 222.000, perczenkint 3700 koronába és másodperczenkint 61 korona 60 fillérbe került.
