Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-24 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 271 Teljes mértékben megérdemli tehát a kisgazdák és földmivelők ezen országos gyűlése a köz, országos figyelmet. Kapcsolatban tartják meg a II. Mezőgazdasági Országos Kiállítással és a Vl-ik Országos Gazdakongresszussal ezt a népgyülést — mint említettük — Pozsonyban 1902. évi szeptember hó 10-én d. e. tiz órakor. A Pozsonyba való utazás nagyon csekély költséggel fog járni. A vasúti jegyek 50 százalékkal lesz mérsékelve. A pozsonyban való ellátás olcsóságáról is gondoskodva leszen. Az elszállásolást és ellátást illetőleg tessenek a pozsonyi Il-ik mezőgazdasági országos kiállítás helyi Rendező-bizottsághoz jó idejében Írni. Onnan kell kérelmezni a kedvező vasúti-jegyet is. Fel tehát kisgazdák, földmivelők a pozsonyi nagygyűlésre! Az összes gazdakörök, szövetkezetek, falusi olvasókörök, földmi vés- és munkásegyletek el ne mulaszszák a küldötteikkel való részvételt. Ha van igaz ügy, ez a mi ügyünk, a gazdák a földmives nép ügye! Ha valamikor szükség volt arra, hogy megmutassuk erőnket, hangoztassuk és érvényre juttassuk jogainkat, akkor most jött el annak legutolsó órája. Fel tehát Pozsonyba! Arató ünnepek. Örömmel telik meg a mi szivünk, ha örömről, boldogságról adhatunk hirt. Mert nincs tán nagyobb boldogság az arató ember boldogságánál, aki kezemunkájának eredményét, azt a szép aranysárga kalásztengert látja maga előtt. Több arató ünnepről vettünk hirt. Az egyik Apponvi Albert gr., a képviselőház elnökének geren- dási birtokán volt, a másik pedig Szögyén- Marich László nagykövetnél Csoóron. Békéscsabáról következőket Írják. Gróf Apponvi Albert gerendási munkásainak aratóünnepet rendezett. Az aratómunkások egy részét Csabáról vonat vitte ki. Az állomáson nemzeti zászlók és szallagokkal diszitett kocsik várták őket. Az ünnepélyt isteni tisztelet előzte meg. Korosy számtartó intézett szép beszédet az aratókhoz, akik közül van olyan is, ki már 40 év óta arat a grófi birtokon. Sátorban folyt le a lakoma, Apponyi táviratilag üdvözölte munkásait, kijelentve, hogy szive szerint ott van köztük, az egyszerű, az igaz emberek közölt. Az öreg P1 u h á r pedig e szavakra fakadt: - 4 0 é v e aratok Gerendáson. Volt termés jó is, bő is, szűkén is. Ilyen nem igen volt, hogy nem egészen három hét alatt 10 mázsán felül kereste m.Sokil yenbő esztendőt a magyarnak! S z ő g y é n y-M a r i c h László berlini nagykövet c s o ó r i birtokán a minap szép ünnepély folyt le abból az alkalomból, hogy az idei aratást jó eredménynyel befejezték. Az ünnepélyen maga a nagykövet és családja is részt vett. Délután az uradalom alkalmazottai és az összes aratók hosszú menetben Édes István tiszttartó vezetésével a kastélyba vonultak. Előbb Édes István üdvözölte a földesurat a munkások nevében, azután az aratógazda tartott beszédet, amire a népszerű nagykövet válaszolt. A kastélyból a falun keresztül a szabadba vonult az ünneplő sokaság. Kint a szabadban hosszú terített asztalok s csapra ütött boros hordók várták az aratókat. A lakoma után, melyen a nagykövet családjával részt vett, czigánvzene mellett tánczra perdült a fiatalság s igazi magyaros jókedvvel folyt a mulatság. Az arató legények egymásután tánczra kérték fel Szögvény nagykövet bájos leányait, akik bizonyára jó tánczosokra akadtak acsoóri legények közt. Éjfélutánig tartott a vigság, amelynek patriarchális melegsége fokozta a nép körében a nagykövet -és családja iránt érzett nagy tiszteletet és szeretetek Csak akarni kell! Lehet e tehát az olyan szerencsétlen embert még megmenteni, a kinek akarata gyenge, fogyatékos. sőt teljesen kimerült ? — Oh Istenem, hányszor felfogadta, hogy elhagyja azt a rut pálinka italt. — Hányszor, hogy nem fog káromkodni. Mit sem ért! Mikor próbára került a dolog, elesett. Az ő akarata már elfogyott. Vége! így szólanak az ilyen akarat-szegény emberekre. Pedig még nincs teljesen elveszve. Mondjuk egész biztonsággal, hogy az ilyen ember még gyógyítható. Nehéz feladat. Sokszor csütörtököt mond a legjobb akarat, utánjárás. De példák igazolják, hatalmas példák, hogy igenis sokszor sikert aratnak. Ismeretes talán János gazdának esete, a ki szörnyű, égbekiáltó káromkodó volt. Sokszor fogadta, hogy nem bántja az Istent. Asszony felesége azt hitte olyikkor, hogy az ég szakad a házukra, oly éktelenül bántalmazta az állatot és az állat mián a jó Istent. Gyermekei előtt fogadta János, hogy felhagy ezzel a gonosz szokással. Mit sem ért. Csak folytatta. Egyszer aztán az öreg pap is hallotta, miként szidalmazza János a jó Istent. Mert ökre nem akart mindjárt a járomba szokni. Szelíden, csendesen figyelmeztette az öreg pap: — Hallja csak János gazda. ’Iszen az a szegény jószág nőm oka annak, hogy nyomban járomba nem szokik. És ha oka is, hát azért a jó Istent kell bántani, a ki kegyelmednek életet, egészséget, kenyeret ad napról-napra. Nagyon meghőkölt a gazda. Restellene a dolgot. — Nem is érzi az én szivem, a mit szám kiejt — szólott bűnbánatiak De már megszoktam. És a fejembe vettem, hogy a jószág se’ engedelmeskedik úgy, ha egyet-kettőt nem kiáltok. — Hát csak az a baj, hogy János gazdának kiabálni kell. No hát akkor adok egy jó tanácsot. Mikor a jószággal van dolga és érzi, hogy na most káromkodni kell, kiáltsa a mint csak bírja kigyel- med, hogy — Azért sem káromkodom! János gazda nagyot nézett. Mintha azt hitte volna, hogy őt gyermeknek nézi ez a pap. De aztán gondolkodni kezdett. — Persze, hogy mindegy,— mormogott magában — kiáltás, hát kiáltás. Én pediglen ezután kiáltani fogok. És úgy történt! Következő nap, mikor János az ökröt fogta bé- felé, egyet-kettőt ütött azokra a szegény párákra, de az ütés után nyomban messze hangzott a kiáltás: — Azért sem káromkodom! Ezt ismételte János többször és többször, hogy a ki hallotta, azt gondolta, János gazda tán a garatra töltött. Pedig most józanodottkia káromkodás szörnyű szokásából. Mostanra és mindenkorra, mert többé, azért sem káromkodott. Fogunk még sok-sok példát más és más esetekre felhozni, hogy bebizonyítsuk, melyszerint az akaratgyengeség igenis gyógyítható. Mester. A borhamisító korcsmárosok. Lukács László pénzügyminiszter körrendeletét intézett, mély elvi jelentőségű határozatot tudat az érdekelt eljáró hatóságokkal. Eszerint a borhamisító korcsmárosok az italmérési engedélyek elvonásával büntetendők s italmérési jog nem is adható azoknak a korcsmárosoknak, akiket az 1899. évi XXV. törvényezikk alapján elitéltek, mert mesterséges bort hoztak forgalomba. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy egyetértőle a belügyminiszterrel föltétlenül bevonatja azoknak a korcsmárosoknak italmérési engedélyeit, akiket a borhamisitás és hamis bor forgalomba I hozatala miatt jogerősen elitéltek.
