Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-08-17 / 33. szám

206

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

— Juhász a tarlón. Learattak már, rá kell ereszteni a birkákat a tarlóra. így parancsolta az ispán, de meg ha nem is parancsolta volna. Már csak ez a dolog rendje-sora ilyenkor. A Miska bojtár be is tereli a nyáját. Véletlenül éppen délre jár az idő, amikor legelőször ráhajt. Tikkasztó bőség. Egy darabig csak: kólómp, kolomp. A Bodri is vakkant egyet-egyet. Aztán csönd lesz. A birkák lustán fekszenek, a kutya meg libeg a nagy melegben. Miska ott áll a tarló közepén a tüzelő napon és néz. Egyszer csak ott terem háta mögött az ispán. Rászól a bámuló bojtárra.

— Mit csinálsz, hé?

— Nézők.

— Látom. De mit ?

— Csak azt, hogy ha amarra mönne le a nap, nem emerre, hát hogyan is vóna a világ.. .

Az ispán ur elmosolyodik. Miska önelégülten néz maga elé. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan böködi kampós botja hegyével a tarlót.

A gyümölcsről.

1. Aki szereti egészségét, jól teszi, ha a gyümölcscsel okosan és vigyázva él.

2. A gyümölcsöt, ha csak lehet meghámozva egyed

3. Soha se nyeld le á gyümölcs kemény mag- vát. A belek megbetegedésének jelentős része lenyelt gyümölcsmagból származik.

4. A főtt gyümölcs egészségesebb, mint a nyers. Mert a nyers nehezebben emészthető és a szervezet ellenálló képességét neheziti, főként némely ragadós nyavalyával szemben, mint pl. a tífusz és kolerával szemben.

5. Gyümölcsre vizet ne igyál..................... ...................- • ■—............. ■■■■ ■

Em

lékezetül — az utódoknak.

Emberöltők után, ki tudja, nem kerülnek-e a mai újságok utódaink kezeibe ? Mikor mi már nem leszünk, mikor csontjaink is porladoznak.

Ha majd ők is olyan időjárást élnek át, mint mi az idén, vájjon nem kérdik-e majd egymástól: »Volt-e ilyen időjárás valamikor?«

Hát ime emlékezetül — az utókornak ideírjuk a nagyszőllősi istencsapást, melyet Nagyszőllősön (Ugocsa vm.) át éltek és a melyről a következőket Írja egy hiteles szemlélő:

»Teljes 10 perczig nem galambtojás, hanem átlag 20 deka súlyú, 4—5 czentiméter nagyságú paradicsom alakú jégdarabok estek. Csak az apraja volt galambtojás nagyságú. Bizonyára kétkedve fogjuk e tudósításomat olvasni, cm azonban nem első izgatottságomban, hanem harmadnapon Írom ezt meg és pedig azért, hogy igy megtudhassuk, hogy volt-e még valaha ehhez fogható jégeső ? ügy fél ötkor dél felől orkánszerü szél kavarta fel a nagy szárazság okozta port. Egyszerre csak óriási jéglabdák kezdtek szárazon esni, és csak egykét perez múlva megeredt záporral még tiz perczig tartott ez a szörnyű jégeső, amely délről északnak tartva, 5—6 kilométer szélességben és körülbelül 15—20 kilométer hosszúságban sújtotta a szegény embereket, mindent megsemmisítvén, amit hosszú útjában talált. De legtöbbet Nagy-Szőllős szenvedett, mert itt különösen a város nyugati végétől a báró Perényi kastélyig volt legerősebb a jégverés. A délnek és nyugatnak fekvő házak ablakaiból egyetlen egy tábla nem hogy ép maradt, de úgy néz ki, mintha kalapácscsal körül s körül kiverték volna. A megyeház frontjának és nyugoti oldalának 52 ablaka ma is ijesztő látvány. Szőlők, kertek, szántók, de a rétek és kaszálók is siralmasan néznek ki. Kissé régibb zsindelyfedelek annyira megrongálódtak, hogy egészen újból kell azokat fedni s igy érthető, hogy a csapás általános volt. A gazda, kereskedő, iparos, napszámos, szóval mindenféle foglalkozású ember egyaránt szenvedett érzékeny kárt, mely bizonyára a jövő aratásig lesz érezhető ; csak adja Isten, hogy a szegényebb nép addig kibírja. A nagy szerencsétlenségben még az volt a szerencse, hogy vasárnap és nem hétköznap történt ez a baj: mert ha a mezőn éri a népet ez a jégeső, Isién tudja, hány száz emberélet esett volna áldozatul.«

Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái.

— Mán az igaz, hogy a miniszter uraknak még a lukba se’ lehetne buj- niok, hogy hát fel ne piszkálnák. Lábukat se’ tehetik ki, már ezek az újság- lapok csaholnak, keresik, kutatják. Sok ízben jobban és elsőbb akarják tudni, hogy hová mennek, mint a miniszter urak jó maguk.

— Mostanság egyre R á t ó t r a u l a z l a t j á k ő kegyelmességüket. Mert

hogy hát az főminiszter ott vagyon, az saját tűzhelyén. Még az osztrák Ivörber főminisztert is oda kommendérozzák, akár akar, akár nem, nekie muszáj tanácskozni. Darányi miniszterünk is odaszaladt — szerintünk azért, hogy valahogyan Széli főminiszter ne vágná sarlóját az ő — mán mint a földmi- velésügyi miniszternek búzájába. Most meg kisütötték, hogy ni ni, ’iszen Lang kereskedelmi miniszter is Rátótozik. Pedig milyen titkon — vagy amint mondják ingkogitóban — siklott oda. Csakhogy az kereskedelmi miniszternek egy Írásos levelére akadtak vón’, melyet Rátótról küldött Pestre. Hát rajta kapták ő kegyelmességét.

— tlogy hogy vagyon idejük azoknak az uj- ságcsinálóknak ilyen cséplés-hordás idejében ennyi mindent össze irka-firkálni. Aszmondja az öreg nótárius, hogy hát ők is mindenest áron csépelni akarnak. Persze, hogjT szalmát! No osztég ezt tálalják fel az nagy közönségnek! Bég’ jó, hogy a becsületes falusi gyomor nem vészén be mindent.

— Pediglen hát ’iszen csak nyélbe ütik már azt a nagy egyezést, vagy ujfent e g y e n e 11 e n- ség kerekedik majd belőle. Öreg, jó királyunk, felséges urunk bizony, hogy nagy a te gondod, mikoron h ű gyermekeid is ennyit és emigyen czibálód- nak. Mikoron nekem fáj a fejem a bírói gondoktól, bég’ biztatom is magam jóságos királyom, hogy bi- zonv' néked milliószorta több vagyon.

— Nem ugy-e, nótárius uram?

Szerezzetek a mi ujsápnknak uj előfizetőket I

Világvárosok lakossága.

Egy Fráncziaországban közzétett statisztika szeriül Londonnak 1800-ban 958.803 lakója volt, Párisnak 547.755, Bécsnek 231.050 és Berlinnek 182.710. Negyven évvel később a lakosság száma ezekben a városokban a következő volt: London 1,948.417. Páris 935,251. Bécs 356.870. Berlin 322.620. 1900-ban Londonban 4,411.271. Párisban 2,511055. Berlinben 1,677.304 és Béssben 1,503.972 ember lakott. Berlin és Bécs aránylag gyorsabban fejlődtek, mint Páris és London. Londonnak lakossága a legutolsó században megnégyszereződött, Párisé megötszörösödött, Bécs lakossága meghat- szorosodott, Berlinné megkilenczszereződött. London belső területe 305, Párisé 78, Berliné 63, Bécsé 187 négyszög kilométer. Ház van Londonban 570.000, Párisban 78.829, Berlinben 31,176, Bécsben 32.000. E szerint egy házra Londonban 7-8. Párisban 34, Berlinben 54, Bécsben 52 ember esik.

— Népesedés junius havában Junius hóban a magyar korona országaiban élve született 58.029 gyermek, halva 1192. Hét évnél fiatalabb korban 19.723-an, hét évnél idősebb korban 19.816-an haltak el, úgy, hogy a halálozások összes száma 39.539, a népesség természetes szaporodása tehát 18.490. Csupán a magyar anyaország népesedését tekintve azt látjuk, hogy 1902. junius havában 3970-nel kevesebb a szaporodás, mint az 1901. év ugyané hónapjában, amikor is a születés kevesebb volt ugyan 412-vel, de kevesebb volt a halálozás is, még pedig 4412-vel.