Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-17 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 263 Hetedik Edvárd angol király. Hatvanöt évvel ezelőtt volt az angoloknál koronázási ünnepség. A világ legnagyobb városa, London most újra szemtanúja volt e fényes ünnepségnek. Hatvanöt évvel ezelőtt a 18 éves Viktóriát, a Harnover-ház utolsó leány sarját koronázta meg az angol-nép. A nő-király 63 évig ült az angol trónon, tehát hosszasabban, mint bár ki elődei közül. Már már azt hitte a világ, hogy utóda VII. Edvárd koronázatlanul tér ősei sírjába. A Gondviselés másképen akarta. Kinos betegsége után összeszedhette magát úgy, hogy mégis királyivá kenhették. Az egész világ figyelme az anglus nép felé fordul. Mert hiába, sem területre, sem népességre nézve nincs Angliához fogható birodalom e földön. Az angol király országaiban nem nyugszik le a nap soha. Mikor egyikben éjszaka honol, a másikban fényében ragyog a nap. Mert Angliának mind az öt világrészben vannak birtokai. A legfiatalabb világrész, Ausztrália csaknem egészen az övé. A mostani király VII. Edvárd anyja halála után halogatta királylyá avatását. Mert, mint tudjuk háború dúlt birodalmában, a hatalmas anglus nem birt a kis. de hős búr néppel. Ő pedig azt akarta, hogy mikor a koronát fejére teszik, béke honoljon. Úgyszólván aggastyán korában veszi át az uralkodást. Egész életében, mint trónörökös sem mutatta, hogy valami nagyon vágyódik a hatalomra. Inkább jókedvű urnák látszott, a világ első gavalér- jának, még akkor is, mikor már deresedé' fejű nagyapa volt. De mikor trónra lépett, egyszerre megváltozott, hogy az angol nemzet is beismeri: »Méltóságát most ugv viseli, mint királynak kell viselnie.« Csak akarni kell! Sok jó ember van a világon, a ki mégis szerencsétlen. Iszákos, verekedő, költekező, káromkodó, idegen jószághoz nyúló — és ki tudja mi minden hoz még veszedelmet az ember fejére. És hányszor mondogatják hozzátartozói, komái, szomszédjai, falubeliéi — Pedig milyen jó ember! — Mikor eszénél van, olyan, mint — a kezes bárány. Hányán és hányán felfogadják, mikor aztán a hínárból kimásztak: — No ez sem történik meg velem! — Nem leszen ez többé ! Az ám, csakhogy kevés idő múltán azon vesz- szük észre, hogy újra belekanyarodott e régi hínárba. Sokszor aztán úgy Ítélnek az ilyen szerencsétlenekről — Kutyából nem leszen szalona. Pedig higyjük el, hogy itt, legtöbbször nincsen más baj, mint az akarat gyöngesége. sőt talán hiánya is. Hogy nem tudnak akarni! Ha akarni tudnának, minden máskép fordulna, sok-sok szerencsétlenségtől megszabadulnának és talán boldogok, megelégedettek lehetnének. Ezt a bajt pedig legtöbb ember kis korában, serdülő korában szerezte magának vagy szerezték szülei nekik. Mert nem törődnek a szülők azzal, hogy a gyermek már korán megszokja azt az elvet, szen- tencziát, hogy — Csak akarni kell! — ’des apám, én ezt nem birom megcselekedni, elvégezni. így beszél a gyermek, például, mikor rábíznak valamit. Az apa hallgat. Nem parancsolja, hogy — De meg kell cselekedned, ha törik, ha szakad. A gyermek sokszor meg sem kísérli, hogy tudja-e ezt vagy azt végrehajtani. És felteszi magában, hogy nem tudja. így megy aztán lassan-lassan az akarat gyengeségbe, az akarat hiány veszedelmébe. Csak figyeljük meg, hányszor van, hogy a gyermek ezt vagy azt az ételt nem eszi. Mert nem tudja szerinte megenni. Az édes sokszor maga dicsekszik — Az én Pistám nem tudja ezt vagy azt megenni. Pedig dehogy nem tudja, dehogy nem tudja. Akarjuk csak, hogy megegye, majd aztán tudni és szeretni is fogja megenni. Ha a gyermeket kénye kedvére hagyjuk, hogy mit tud és mit nem tud teljesíteni: akkor majd meglátjuk csak, mily gyáva, erőtlen, bátortalan leszen az a gyermek. Fél például magába menni az iskolába, a mezőre. Este világért nem lenne magában. Vagy szükségét se’ meri elvégezni. De bizony, ezt ne engedjük, hogy fejébe vegye. A gyermek még nem tudja megítélni azt, mire képes ő. Szüksége van, hogy a felnőttek, apja, anyja biztassa, sőt erélyes parancsolattal sürgesse. Felnőtt embereket ismerünk, kik irtóznak a hideg víztől. Mert nem akartak gyermekkorukban bideg vízben fürödni. Ha rákényszerítik akkor, most nem lennének olyan gyávák. így van ez sok más dologgal is. Hát első szavunk most a szülőkhöz az, hogy tanítsák, szoktassák már a gyermeket arra, melysze- rint sok mindent meg lehet ám cselekedni, a mit úgy képzelünk, hogy nem bírjuk meg. — Csak akarni kell! Most az a kérdés, vájjon a felnőtt embert, a ki akarat gyengeségben szenved, a kinek jó formán ez az akarat gyengeség a fő szerencsétlensége, lebet e még megmenteni, akarat erőre segíteni ? No majd meglátjuk legközelebb. r)% Várjuk a hátralékok beküldését! Földmivelők és kisgazdák tanácsadói. A mit annyiszor sürgettünk öt év alatt, a miről csak a minap irtunk és álmodoztunk, im — a teljesedéshez közeledik. Még csak hajnala annak, a minek a maga egészében lennie kell, de ’iszen a legfényesebb, legáldásosabb nap is hajnalhasadással kezdődik. Belátták végre jobbjaink, hogy a magyar nép, de különösen a földmivelők és kisgazdák ebben a tekervényes, zűrzavaros, törvények ezreivel, szabályrendeletek tömkelegével megspékelt világban jogvédelem., tanács nélkül nem élhetnek, hanem elpusztulnak. Alakul egy keresztény népszövetség. Ennek alapítása azon alkalomból születik, hogy Zbóray Miklós orsz. gy, képviselő ügyvéd ingyen elvállalt és megnyert 70 pert, melyekkel 70 szegényembert mentett meg, kiket egy biztosító intézet perelt. Erre Ratkovszky István képviselő felhívja a keresztény népet, hogy tartson össze és alkossa meg a keresztény népszövetségei, melynek föladata lenne fentar- tani egy ügyvédi-kart, hogy ingyen vezessék a szövetség tagjainak ügyeit. A befizetés egy évre csak 1 korona és 10 fillér posta költség lenne. De nem kevésbbé hatalmas és igen praktikus mozgalmat indít a Magyar Gazdaszövetség is. E szövetség ugyanis a községi gazdaköröket, illetve a gazdák községi szövetségét olyképen szervezi, hogy azok a tagoknak minden irányban segítői és támogatói legyenek és pedig nemcsak a gaz-
