Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 32. szám
258 MAGVAK I ÖLDMIYELŐ Tanulságok a szövetkezeti magtárak külföldi életéből. A Németországban szerzett tapasztalatokból önkényt értó'leg le kell vonni a következtetéseket és iparkodnunk kell az észlelt tanulságot érvénj-e- siteni. Az első tanulság az, hogy a szövetkezeti magtárakra nemcsak a kisbirtokosoknak van szükségük, hanem a középbirtokosoknak is, mert a gabonaárak emelkedésére való kihatásukban áz utóbbiak hasznára is kihatnak és a mezőgazdasági termények egy nagy részének értékesítésénél a fölösleges közvetitőkereskedelem mellőzését lehetővé teszik. Azok hasznát tehát nemcsak a szövetkezet tagjai élvezik, hanem minden egyes gazda és úgy mint közérdekű intézmények, az állam támogatását teljes mérvben kiérdemlik. A második megszívlelendő tanulság, hogy a szövetkezeti magtárak építésénél a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni, azokat egy kaptafára verni nem szabad. A felvidéknek, Erdélynek más magtár kell és más a Dunátulnak, az Alföldnek, és ismét más oly vidéknek, melyben a gazdák szőlőmiveléssel is foglalkoznak. Hegyes vidéken az igényeknek kisebb magtárak is meg fognak felelni, mig a búzát termő vidéken csak nagyobb közraktárak létesítésével elégíthetjük ki a szövetkezni kész gazdaközönség igényeit. Szőlőmiveléssel foglalkozó gazdák arra fognak törekedni, hogy gabonaraktáruk présházzal, pinczé- vel építtessék ki, ezzel egy pinczeszövetkezet létrejöttére az első lépés megtétessék. Megtanulhatjuk továbbá a németektől azt, hogy a szövetkezeti magtárak között egy szerves kapcsolatot kell létrehozni, mert csak ez esetben hárítható el az azok között kifejlődhető verseny is érhető el a mezőgazdasági termények jogos emelésére irányított közös törekvés. Végre a mezőgazdasági kultúra javítása szempontjából is hasznosnak bizonyultak a német szövetkezeti magtárak, a mennyiben egyesek kiváló súlyt fektettek vetőmagvak előállítására, azok értékesítésére, ezzel terményeiknek jobb, nagyobb piaczot szereztek, a főbb gazdasági fogyasztási czikkek közös bevásárlásával, a termelési költségek egyidejű apasztása mellett a föld belterjesebb mivelését előmozdították. A mezőgazdasági nagyipar megteremtése iránt nagybirtokosaink nem tanúsítottak annyi érzéket, mennyit az osztrákok. Nem jóakaratunkon, vállalkozási szellemünk hiányán múlt, hanem nagyobbrészt következménye volt azon befolyásnak, melylyel a tőkegazdag kifejlett iparral biró Ausztria mezőgazdasági iparunk fejlődését késleltette, sok esetben meggátolta. Középbirtokosaink és parasztgazdáink gazdasági viszonyai sem üti meg az osztrák mértéket. Az orsztrák gazda rosszab őstalaju földön többet termel, jobb állat-állománvnyal rendelkezik, több gazdasági mellékjövedelemre tud szert tenni, a közös gazdasági érdekek érvényesítése körül több szívósságot lejt k\ ha kell, áldozatkészséget tanúsít. Nálunk még a legtöbb parasztgazda tagositott földjének trágyázására, a helyes vetésforgóra is kevés súlyt fektet, a vetőmagcserét csak hírből ismeri, állatjaitól sajnálja az erőtakarmányt, mellék jövedelmei szaporításával nem törődik. Csak az az utóbbi években észlelhető a tejszövetkezetek utján egyes vidékeken örvendetes javulás. Az összehasonlítás folytán mutatkozó eredmény igaz, főleg a tőkehiány és drága hitelünk következménye, de nagy része van benne gazdaközönségünk közönyének, szervezetlenségének. Magtárszövetkezetek alapításával és szövetkezeti magtárak építésével az említett állapotokra is javitólag lehetne befolyni, mert az eddigieknél hathatósabb eszközökkel rendelkeznénk. Széles látkörü, gazdasági és szocziális bajaink iránt oly kiváló érzékkel biró földmivelésügyi miniszterünk intenczióit előmozdítani, a mullban elsősorban a megyei gazdasági egyesületek és vidéki gazdakörök lettek volna hivatva. Az előbbiek szervezetüknél, a rendelkezésükre álló eszközök elégtelenségénél lógva a legjobb vezetés és munkás titkárok sem érhették el a jogos igényeket kielégítő eredményeket; a gazdakörök pedig a legritkább esetben adtak magukról megalakulásuk után életjelt, mi nem is feltűnő, mert a gazdasági kultúra haladását csakis szellemi irányítással, jó tanácsokkal, megfelelő anyagi eszközök hiányában előre vinni nem lehet. A szövetkezeti magtárak ezzel rendelkeznek és azért van az, hogy az említett irányban sikeresebben működhetnek. Végre azért kell nálunk a szóbanforgó magtárak építésére, szaporítására kiváló súlyt helyezni, mert a hazánk egyes vidékein nagy mérvben pusztító áru uzsorát és nevezetesen a hasban levő gabona előre való eladását csak ez utón fogják lehetőleg megszüntetni. Balesetek cséplés közben. A mindennapi tapasztalat igazán szomorú ada tokát tár fel arról, mily nagy azoknak a baleseteknek száma, amelyek a cséplőgép körül alkalmazott munkásokat érik. Az Országos Gazdasági Munkás és Cseléd Segélypénztár életbeléptetése óta a cséplőgép körül alkalmazott munkásokat biztosítani lehet baleset ellen — sőt az 1902. VÍV. t.-cz. a biztosítást kötelezővé is teszi. A géptulajdonosok legnagyobb része eleget is tesz a törvény e követelményének, azonban a pénztár igazgatósága több konkrét esetből kifolyólag azt tapasztalta, hogy sokan csak a megtörtént baleset után akarták biztosítani munkásaikat. Ez nemcsak a munkások érdekeit sérti, de ellenkezik a törvény szándékával is : a segélypénztár ily esetben semmiféle segélyt nem utalványozhat. A pénztár igazgatósága ez utón szólítja fel a cséplőgéptulajdonosokat a biztosítandó munkások szabályszerű bejelentésére, amelynek feltételei minden községi elöljáróságnál és városi hatóságnál megtudhatók. A közadók behajtása. Egymásután fordulnak most a vármegyei törvényhatóságok a képviselőházhoz a közadók behajtásáról szóló törvény módosítása iránt. Régi panasz az és komolyan megszívlelendő, hogy a közadók miatt a nyári hónapokban megindítani szokott végrehajtási eljárások a kisgazdáknak nagy károkat és költségeket okoznak, anélkül, hogy az államnak haszna volna azokból. Az aratási munkálatok és egyéb mezőgazdasági teendők idején a gazda fizetni nem tud, de azért a végrehajtó egyre a sarkában jár. Ungvármegye kezdeményezésére újabban Komárom- és Zalavármegyék kérik arra a törvényhozást, hasson oda, hogy az adóvégrehajtásokat csak az októberi és januári évnegyedekben foganatosítsák, amikor a gazda már fizet, ha pénze van, foglalás és adóvégrehajtás nélkül is. Sajnos, e kérvények már csak októberben kerülnek a képviselőház elé. Kívánatos volna azonban, ha a pénzügyminisztérium addig is intézkednék a végrehajtások felfüggesztése iránt. xtx_ xtx. xfx..xtx, xtx xtx xtx. xjx xtx .xjx. xtx. .xtx. .xtx,,xtx, xjx.,xjx.,xtx. xtx. Olvasás után adjátok tovább-olvasásra újságunkat! 'xjx ‘xjx xjx- -Xjlk 'xjx xjx ’xjx" ’xjx’ 'xjx' 'xjx ■ xjx *xjx 'xjx "xjx* 'xjx' ’xjx 'xjx 'xjx 'xjx' 'xjx
