Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 251 És hogy ennek az összetartásnak első és legsikeresebb eszközét, megteremtőjét a gazdakörőktő 1 várjuk: azt természetesnek találhatjátok. Tapasztalatok, csattanós példák igazolják, hogy a gazda- és olvasókörök a magyarnép ö s z e t a r t á s á n a k, boldogul á s á - nak olyan magvai, melyek gyümölcseit a legrövidebb idő alatt látó szemeinkkel láthatjuk. 'élvez hetjük . . . s mi 1 v könnyü annak a gazdakör- nek, olvasókörnek nyélbe ütése! .. . Könnyű! A magyarnép azért mégis mily nehezen mozdul. Mert alszik! El van zsibbadva! Ne csudálkozzatok azért, ha napról- napra keltegetünk, rázogatunk benneteket. Ébredjetek! Tartsatok ossz ejjm agy a r népe m ! Azért veri Isten a magyart, Mert az soha össze nem tart! Jogvédelmet — a népnek! Nem lehet eléggé sokszor és legerélyesebben sürgetni a honatyáknak, az újságoknak, vezérférfia- inknak, a népnek, egyszóval a magyar közvéleménynek, hogy a haza polgárai és ezek közt különösen a kis emberek nagyobb jogvédelemben részesüljenek. Felre ne értessünk! -- *Világért sem mondjuk mi, hogy Magyarországban nincs jogvédelem. Az igazságszolgálat itt nálunk, hála Istennek mindig magasabb és magasabb színvonalra jut. Bíróságaink függetlensége előtt minden polgár kalapot emelhet. A kormányzat vas kezekkel igyekszik a törvény, jog és igazságnak érvényt szerezni. A mi törvényeink nem tesznek személyválogatást ur és szolga, gazdag vagy szegény ember közt. Ezekről a mindennapi élet tesz tanúbizonyságot. Miért hát hogy mégis régóta és folyton-folyvást hangzik országszerte a közös óhaj: Nagyobb és könnyebb jogvédelemben részesítsük a kis embereket? Ennek az oka, foka más körülményekben keresendő. És pedig első sorban, mert akis embereknek nincs meg a kellő eszközük, ismeretük, módjuk, bátorságuk arra, hogy a jogvédelmet igénybe vegyék, felhasználják és igy az »igazságához hozzá jussanak. Az újságok szerkesztői tudhatják legjobban, hogy a nép mily tájékozatlan, úgyszólván tehetetlen a maga jogainak érvényesítésében. Napról-napra hozza a posta a sok kérdező, panaszos, tájékoztató leveleket, hogy úgyszólván külön embernek kell velük foglalkozni. A mindennapi életben előforduló legközönségesebb esetektől a legbonyolultabb ügyekig tehetlenül állanak a kis emberek. A jóravaló újságok megteszik azt, a mit tehetnek. De bizony ez édes kevés. Az Írásbeli közlekedés nehézségei és hiányai és sok más körülmény még a legkisebb dolgokban se enged sokszor kellő felvilágosítást és irányt adhatni. így állván a dolog, természetesen, hogy soksok ügy nem az igazság szelleme szerint dől el. Mert a bíróságnak sincs ezer szeme, hogy minden felé beláthasson. Vagy a szegény ember, bár érzi, hogy igaza van, tűr, elszenvedi az esetleges károkat, mert fél fellépni, ügyvédhez menni. Sokszor későn veszi észre, hogy mulasztást követett el. A sok ezer eset közül ott van például az adókivetés ügye. Maga a község tanuskodhatik például róla, hogy Péternek vagy Pálnak az adója úgyszólván elviselhellen. És Péter Pál tehetetlenül zúgolódik, elégedetlenkedik, szidja az országot. Mert bizony ő a fellebezéshez nem is tud. Ügyvéddel kellene megcsináltatnia. Ez pedig ujfent pénzbe kerül. Pál meg is próbálta az ügyvéddel való dolgot. Sikerült is valami adóelengedést kieszközölni. De ott volt, a hol kezdette. Alig-alig nyert valamit, mert hisz, a mit nyert a réven, elvesztette a vámon. A nyereséget az ügyvédnek kellett adnia. Ott van például az ujonan beültetett szőlők adómentessége, a változott birtokok adója, és soksok más ügy, mely ha kellő formában Ítélet, intézkedés alá kerülhetne, bizony sok keserűségtől és látszólagos igazlalanságtól szabadulhatna meg a nép. Ez pedig, különösen a ma> időben első rangú érdeke az országnak. Mert itt van egyik nagyon is gazdagon bugyogó forrássá a kivándorlásoknak és az izgatok sikeres munkájának. Azért már a kormányzat is rávetette figyelmét e fontos ügyre. Darányi miniszter ur már megkezdette a fontos munkát, a munkás-tanács szervezésének gondolatával. Mi szerény körben, de annál szivósabban ö t ö- dik esztendeje, hogy folyton-folyvást ütjük a vasat az ing y e n jogtanács házak felállításának érdekében. És pedig minden vonalon, lehetőleg megyénként vagy kerületenkint. Sok intézménye van a mi országunknak, melyek nagy áldozatokba, tenger pénzbe kerültek. De az ingyen jogtanács-házak kevesebb költséggel ki- számithatlan áldások forrásává vállhatnak. Azért nem szűnünk meg folyton-folyvást hangoztatni: Jogvédelmet — a népnek! A Petőfi fogata. Egv időben Petőfi, a halhatlan népköltő, ki mint tudjuk, országos hire daczára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjával sétálva a Váczi-utczán, egyszer nagy sebességgel lát maga mellett elvágtatni egy falusi fogatot, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és bőrkeztyiiben. — Hej Sándor, — mond egyike az ifjaknak vidáman, — lesz-e neked valaha ilyen négy paripád '? — Lesz, ha kocsis leszek — felelt rá a költő. A termés. A földmivelésügyi minisztérium jelentése negy- ven három millió métermázsára becsüli az idei búzatermés hozamát. Tehát tiz millió méterm. több, mint a múlt évi eredmény! De azért még sem annyi és oly borzasztó bőtermés, mint azt már jó előre a börzei trombitások világgá kürtölték. Mert ’iszen bizony hogy örvendenénk mi azon, ha úgy lenne. Hanem hát ezek a trombitások csak azért viszik végbe’ ezt a rettenetes örömhírt, mert áltata le akarják nyomni a termés árát. Mondván a gazdáknak : — Adjátok szöszér’, borért, ’iszen több a szem, mint a zsák! Az nekik ugyanis főbenjáró czélzatuk, hogy a szem mentői hamarább cseréljen gazdát, minél gyorsabban kerüljön a termelő kezéből — az üzérek, gabonakereskedők seftje alá. És mert bizony a gazdáknak ez időszerűit h i- telük a lehető legsilányabb, és mert — mondjuk ki igazán — minden gazda érzi, hogy hol szorítja legjobban, a gazda ember megvakarja gonddal teljes fejét és odahagyja, a mint kérik.
